Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Éppen hogy lezárult az évtizedes harc a rockerek és diszkórajongók között, éppen hogy elhangzott Ronald Reagan amerikai elnök híres minősítése, miszerint a Szovjetunió a gonosz birodalma, és a 20 éves Diana hercegnő mézesheteit töltötte Charles herceggel, amikor megszületett a személyi számítógép őstípusa, a klasszikus IBM 5150-es pc. Akkor 1981 augusztusát írták. A bőrönd formájú gép ára 1565 dollár volt, amiért cserébe elképesztő, 16 kilobájt memóriát, szalagos audiokazettáról beolvasó és arra kiíró adattárolót kapott a vevő, míg a flopimeghajtót opcionális extraként vásárolhatta meg. A gyártó sajtóanyagában külön felhívta a figyelmet a zölden foszforeszkáló betűkre, amelyek megkönnyítik az olvasást, illetve a könnyű kezelhetőségre, hiszen – mint a használati utasítás állította – a gép kezelésének tudnivalóit órákon belül elsajátíthatja a boldog felhasználó – idézi fel a nevezetes jubileumot a The Economist.
A kék rózsás cég korábban is próbálkozott asztali számítógépek piacra vitelével, de kudarcot vallott. Az 5150-es azonban a mai pc-k ősének tekinthető, mivel megtette az első lépést azon az úton, amelyen a személyi számítógép megszállott műszakiak játékszeréből laikusok mindennapi használati eszközévé vált. Érdekes módon ehhez a sikerhez a tőle megszokotthoz képest éppen ellenkező úton jutott el a fejlesztő cég. Az áttörést hozó szerkezet létrehozásához önálló teamet hoztak létre, amely közvetlenül a legfőbb főnökségnek jelentett. Így nem kellett végigjárnia a nagyvállalat bonyolult hierarchiáját, nem volt kitéve a szakmai kötekedésnek, a bürokratikus betartásnak. A csoport munkáját nem kötötték szoros határidőhöz és merev büdzséhez, csupán egyetlen cél volt: létrehozni az olcsó számítógépet.
A fejlesztők éltek a lehetőséggel és megszegtek még két olyan szabályt, amelyet az IBM-hez hasonló nagyvállalatoknál illendő volt betartani. Nevezetesen: nem pusztán a kék rózsás cég által előállított alkatrészeket használtak fel, hanem bármit, amit megvehettek a nyilvános kiskereskedelmi forgalomban, illetve ahelyett hogy titokban tartották volna munkájukat, nagydobra verték azt, segítséget remélve bárkitől, aki hozzá tudott szólni a dologhoz. Amikor elkészültek a géppel, az IBM azt remélte, hogy öt év alatt 250 ezer darabot ad el belőle, ezzel szemben 1985-ig egymillió pc fogyott.
Ugyanakkor mindaz, ami a gyors sikerhez vezetett, egyben részben ki is húzta a szőnyeget az IBM alól. A pc-ben az Intel processzora ketyegett és Microsoft-szoftverrel lehetett használni – ezek fejlődése adta a további változások fő sodrát, így a gép feltalálója csak egy lehetett az informatika aranykorának haszonélvezői közül.
Bill Gates, a Microsoft akkor 25 éves „atyja” egy sajtónyilatkozatában 1982-ben megjósolta, hogy nem a hardver, hanem a szoftver lesz a számítástechnika új királya, és igaza lett. Ma számos új funkcióval bővíthetünk egy meglévő pc-t pusztán azzal, hogy más vagy további programokat telepítünk rá. Ahogy egy szakértő megfogalmazta: az asztali számítógép igen termékeny eszköz, azaz sokféle felhasználási lehetőség virágzik ki belőle. Ennek azonban nagy ára van: mivel az univerzális felhasználási lehetőség a célberendezéseknél bonyolultabb, nyitott technológiát igényel, a pc az egyik legkevésbé biztonságos és legkevésbé megbízható technikai eszköz a világon.
Részben ez a magyarázata annak, hogy sok funkció kezdi elhagyni az asztali számítástechnikát, és önálló berendezéseket keres magának. Ennek eredményeként a pc ma már nem az információs technológiák központja, hanem csupán egy a sok eszköz közül. Lehet e-mailezni hordozható BlackBerryvel, a digitális kamerákat közvetlenül lehet csatlakoztatni a nyomtatókhoz, a zenéket közvetlenül a lejátszókba is le lehet tölteni az internetről – mindez néhány éve még nem ment pc nélkül. Egyszóval: az internet eléréséhez már nincs szükség asztali gépekre, a Google vagy az eBay például bármilyen berendezésről elérhető, amelyen van keresőmotor, ez pedig hosszabb távon elvezethet oda, hogy a mindennapi, átlagos felhasználáshoz elegendő lesz egy buta hálózati komputer, egy terminál, amellyel az ember úgy veszi igénybe a számítástechnikai erőforrásokat, ahogy a vízszolgáltatást a mosdó csapjának kinyitásával.
E folyamatban lassan cserbenhagyják a pc-t régi barátai, a fejlesztők is. A Microsoft például saját videojáték-konzollal állt elő, set-top-boxokkal kísérletezik, amelyek bizonyos pc-funkciókat egyesítenének a tévével és az internettel, továbbá nemrégiben jelentette be Zune zenelejátszóját. Ez utóbbi az asztali számítástechnika egy másik nagy ikonjának, az Apple iPodjának az ellenfele lenne – miután e hordozható céleszközzel az almás cég is rugalmasan elszakadt korábbi egyetlen imázsától, a Macintosh számítógépek fejlesztésétől. Maga az IBM 2004-ben adta el pc-gyártó üzletágát a kínai Lenovónak.
Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a pc meghalt volna. Évente 20 millió asztali számítógépet adnak el a világon, ami csúcsnak számít az elmúlt két és fél évtizedben. A pc rugalmassága még mindig azt jelenti, hogy bármilyen új funkciót hordozó szoftvert először asztali számítógépeken kezdenek el használni, különösen igaz ez az olyan bonyolult és folyton változó programcsomagokra, mint a vállalatirányítási rendszerek (ERP). Ugyanakkor az egyre újabb céleszközök megjelenése és az internet mint közmű használatának terjedése azt jelenti, hogy a pc-nek saját sarjaival kell megküzdenie.
