Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„A következő időszakban a minisztérium egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy áthidalja a távolságot az informatikai eszközöket ismerő és használó Magyarország, illetve azon másik Magyarország között, amelynek tagjai nemhogy az eszközöket nem használják, de az informatikában használatos szavakat sem ismerik” – nyilatkozta 2002 júniusában Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter. A szándék ellenére az elmúlt négy évben nem sikerült a két Magyarországot közelíteni egymáshoz. Annak ellenére sem, hogy a másik SZDSZ-es minisztérium, az oktatási tárca tavaly év végén bejelentette: Sulinet Expressz programjuk keretében 150 ezer új számítógép került a háztartásokba (miközben 500 ezret felújítottak), s 600 ezer család jutott számítástechnikai eszközökhöz. A – véleményem szerint – mélyen antiszociális Sulinethez hasonlóan döntött az IHM a széles sávú internetelérés támogatásával kapcsolatban is, azaz nem a rászorulókat támogatta (vagy nem eléggé). Az IHM-ben 2003 elején kétféle koncepció viaskodott egymással. Az egyik szerint ott kell támogatni az új fejlesztéseket, ahol még nincs széles sávú internetkapcsolat, vagyis a kis falvakban. A másik – a győztes – nézet szerint ott kell tovább bővíteni a széles sávú elérések kínálatát, ahol van rá kereslet, vagyis a városokban. Az eredmény: az általános iskolát el nem végzetteknek kevesebb mint két százaléka fér hozzá a világhálóhoz, és míg Budapesten 32 százalékos a hozzáférés, addig a falvakban hat százalék – hangzott el egy év eleji konferencián.
A miniszter 2002-ben kifejtette: a hírközlési törvényt azért is át kell alakítani, mert az eredeti szándékokkal ellentétben nem lettek olcsóbbak a távközlési és az internetszolgáltatások. Emellett elmondta azt is, úgy látják, önmagában a szabályozással nem lehet a szükséges mértékben gyorsítani az információs társadalom kialakítását. Hozzátette: „ezért a minisztérium mindent megtesz azért, hogy a távközlés és az internethasználat olcsóbb legyen”.
Az internetelterjedtség növelésébe azonban beletört az IHM bicskája. Az NRC friss felmérése szerint „Magyarország még a nagy nekirugaszkodás előtt áll, a penetráció változását a lassú növekedés jellemzi. Az életkor, státus és településtípus szerinti részletes trendelemzés konklúziójaként elmondhatjuk, hogy az országos szinten mért penetrációnövekedést túlnyomórészt a pionír, a netet legkorábban birtokba vevő csoportok körében megfigyelhető növekedés generálja”. Voltak sikerek: 2003 és 2004 között 14 százalékról 22 százalékra emelkedett a rendszeresen internetezők aránya. A nyolc százalékpontos növekedés 2000 óta a legnagyobb tempó – és sajnos az is maradt. Az NRC szerint a növekedés olyan piaci mechanizmusokra vezethető vissza, mint az integrált szolgáltatások megjelenése, az olcsóbb széles sáv és a nyílt internet bevezetése, így bár 2004-ben még felmerülhetett, hogy esetleg megkezdődött a „nagy nekirugaszkodás”, a 2004 és 2005 közötti „csak” hat százalékpontos emelkedéssel azonban nyilvánvalóvá vált, hogy inkább a nemzetközi statisztikák mutatják a valós helyzetet: a vert mezőnyben kullog Magyarország. A kutatók szerint azonban az internetpenetráció mérési sajátosságaiból fakadóan a világhálót használók aránya az életkori hatás miatt évről évre automatikusan emelkedik. Azaz ha az IHM nem tesz semmit, akkor is növekedett volna az internet elterjedtsége.
Viszont valóban nagymértékben estek a távközlési díjak az utóbbi négy évben. Ugyanakkor ez elsősorban nem az IHM monopóliumellenes és versenyélénkítő tevékenységének, hanem az utóbbi években nagy karriert befutó internetes telefonálásnak köszönhető.
Nem öregbítették a minisztérium hírnevét a sorozatos botrányok sem. Sok kritika érte a támogatási rendszert, amely a társaságiadó-törvény 2003-as módosításával csak legalább százmillió forintos beruházási összeg felett tette lehetővé a cégeknek az ötvenszázalékos adójóváírást. Ennek igénybevételéhez persze nyereséges vállalatra van szükség, azaz jóformán csak az akkor még Matáv néven működő Magyar Telekom vállalhatta a széles sávú fejlesztéseket.
Nagy felhördülést váltott ki az IHM 6/2003-as rendelete is, amely azt mondta ki, hogy az addig szabad frekvenciának számító 2,4 gigahertzes sávot ezentúl kizárólag beltéri felhasználásra engedélyezik. A történethez tartozik, hogy 2002-ben a Matáv Mindenkinek csomag és a „150 forintos díjstop” megszüntetése után körülbelül 60 vállalkozás kezdett el átalánydíjas internetet szolgáltatni a 2,4 gigás szabad frekvencián. Az előfizetők száma elérte a tízezret, akik internet nélkül maradhattak volna, ha utóbb az IHM nem „finomít” a rendeletén.
Aztán jött a „kakaóbiztos ügy”. A Brunszvik Teréz program során az óvodáknak szállított számítógépek egymillió forintos ára vörös posztó volt a bírálók szemében. Pedig az ár csak hab volt a tortán. Az ajánlati felhívásra ugyanis két pályázat érkezett, azonban érvénytelenítették az alacsonyabb árat tartalmazó ajánlatot. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint a pályázat kiírói figyelmen kívül hagyták, hogy a nyertes által ajánlott eszköz egy paraméter tekintetében nem felelt meg a kiírásban foglalt követelményeknek. A másik ajánlat esetében az elfogadott szállítási ár megalapozottságát nem ellenőrizte az IHM, „így fennáll annak kockázata, hogy a beszerzést nem az optimális áron bonyolították le” – olvasható az ÁSZ jelentésében.
Az IHM nem dübörgött az Egységes Digitális Rádió-távközlési Rendszer (EDR) munkáinak során sem. Az ÁSZ szerint a minisztérium indulásakor nem mérték fel az egységes irányítást igénylő feladatokat, így a munka koordinálása – bár 2003-tól az IHM végezte – 2005-ben ismét a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központhoz (MeH EKK) került.
A „Millenáris Kht. – Jövő Háza Program – sem tartozott a minisztérium sikertörténetei közé. Nem kevés pénzért – időnként botrányos vezetőváltások közepette – arra tellett, hogy a Váci útról Budára költöztették a Csodák Palotáját. A Nemzeti Digitális Adattár végül egy linkgyűjteményre sikeredett.
Ennyi probléma után nem is keltett komoly visszhangot, hogy Medgyessy miniszterelnök bukása után elterjedt a pletyka, az új kormányfő megszüntetné az IHM-et. Akkor ugyan még megmenekült a minisztérium, de az Origo múlt heti cikke szerint ma már az SZDSZ sem ragaszkodik hozzá. Pedig egy hatékony informatikai minisztériumra szükség lenne, hogy végre elinduljon Magyarországon a tudásközpontú társadalom és az e-kormányzat kiépülése.
