Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nemrégiben az amerikai Motorola távközlésieszköz-gyártó egy prezentáción bemutatta, hogy mit is jelent szerinte a digitális otthon. A filmecskében egy közönséges állampolgár kedvenc zenekarának videójára ébred, majd átfárad a konyhába, ahol az ottani képernyőn folytatódik a klip lejátszása. A dolgozó munkába indul, és mit tesz isten, az autóhifije szintén tovább játssza a megkezdett dvd-t. A rendezvény meghívottjai enyhén szólva nem voltak elragadtatva a látványtól, pedig őket a technológia iránt érdeklődők közül, illetve szakmai körökből választották ki. Mint egyikük elmondta, az egyszerű felhasználók nem arra vágynak, hogy a lakásukban üldözze őket egy megszakíthatatlan videofolyam, hanem arra, hogy legalább néhány alapvető feladatot meg tudjanak oldani. Tipikus ilyen probléma lehet, hogy a csemete Windows-alapú számítógépe együttműködjön a mama Apple Macintoshával, a papa laptopjával és a család nyomtatójával – idézi fel az eseményen történteket a The Economist.
A digitális otthon ötlete, amelyben a tévé, a komputer, a perifériák és a mobileszközök, de még a hűtő és a mosógép, valamint a lakás biztonsági rendszere is egyetlen hálózatba szerveződik és együttműködik egymással, nagyon kedves az informatikai és a távközlési ipar cégeinek. Ez érthető is, figyelembe véve, hogy míg az üzleti szféra megrendelései éppen hogy csak elkezdtek javulgatni az évtized elejének hosszú, nagy visszaesése után, addig a digitális háztartások eszközökkel való ellátása csak Észak-Amerikában 250 milliárd dollár bevételt ígér, nem beszélve a világ egészéről, ahol elérheti az ezermilliárd dollárt a következő hét évben, legalábbis a CreditSights piackutató cég becslése szerint. A Microsoftnál, a világ vezető szoftverfejlesztőjénél abban reménykednek, hogy a házi számítástechnika olyan forradalmi változást okoz az emberek mindennapi életében, mint amilyet az irodákban hozott. Az Intel, a világ legnagyobb chipgyártója nemrégiben szervezte át vállalati struktúráját, amelyben így helyet kaphatott a digitális otthonnal foglalkozó részleg, s a cég már meg is jelentette azon félvezetőcsaládja első darabjait, amelyet az elektronizált háztartások tipikus eszközeibe szán. E legnagyobbak mögött további nagyok sorakoznak, a szórakoztatóelektronika királynője, a Sony, a technikamániások csillaga, az Apple, illetve a HP komputer-, nyomtató-, fényképezőgép-gyártó, a Yahoo internetportál, a Comcast kábelszolgáltató, a Veriozon és az SBC telefoncégek, valamint a hálózatieszköz-gyártó óriás Cisco. Mind szeretne meghatározó szerepet kapni a reményeik szerint létrejövő digitális otthonok eszközellátásából, ezért igyekeznek elhessegetni maguktól azt a gondolatot, hogy ez esetleg, mégsem jön létre.
Pedig a jövő – ahogy Yoda mester mondotta volt a gyermek Anakin Skywalker jövőjével kapcsolatban – ködbe burkolózik. Egyrészt bizonyos területekről valóban kiszorította a hagyományos eszközöket a digitális technológia – először a hagyományos bakelitlemezeket a cd-k, majd a vhs-videót a dvd, nemrégiben a kémiai alapút a digitális fotózás, és a rádió-, illetve tévéműsorszórásban hasonló áttörés várható. Másrészt bár néhány éve minden nagy technológiai cég megesküdött rá, hogy az irodákban megszűnik a papírhasználat, ez messze nem jött be, így feltételezhető, hogy például a cd- vagy a dvd-lemezt sem feltétlenül adja át az enyészetnek az azokon tárolt zenék és filmek távolról való letöltése a számítógépek merevlemezére. Végül is egy ilyen lemezt egyszerűen megvesz az ember a boltban, míg a letöltögetés vacakolással jár…
Tovább árnyalja a – borús – képet, hogy felmérések szerint a felhasználók 84 százaléka főként digitális fotók, 59 százaléka zenék, 26 százaléka videók tárolására használja otthoni számítógépét. Ráadásul a házi hálózatokat kiépítők 89 százaléka csak a lakás internetelérésének megosztására használja a hálót, és több mint negyedük, 27 százalékuk folytonos problémákra panaszkodik annak működtetésével kapcsolatban. Mindezek tükrében, azaz a hiányzó egyértelmű kereslet nyomán sok gyártó és szolgáltató úgy gondolja, nekik kell olyan újításokkal előállniuk, amelyek megragadják a vevők fantáziáját és beinvitálják azokat a boltokba. Tanítani kell a fogyasztót – mondják – fogyasztani.
Mindezek alapján három lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki digitális otthonok létrejöttére. Az első szerint egy gyártó hegemóniát szerez, megoldásai de facto szabvánnyá válnak, és a többiek kénytelenek lesznek azokhoz alkalmazkodni. A második valamilyen iparági szövetség kialakulását ígéri, amely nyílt szabványokat dolgoz ki a háztartásokban használt berendezések használata és együttműködése alapjául. Végül a harmadik lehetőség, hogy elhúzódik a cégek közötti háború, illetve a felhasználók hezitálása arról, hogy akarják-e egyáltalán ezt az újfajta életmódot.
