Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mivel az asztali számítástechnika túl bonyolult és drága technológia a harmadik világ pénzügyileg gyengén álló lakosainak, szakértők úgy vélik, számukra a mobiltelefon jelenti majd az alapvető informatikai-kommunikációs eszközt. Bár a zsebik a fejlett országokban is nélkülözhetetlen napi használati eszközökké váltak, a fejlődő világban jelentős támogatást adhatnak az embereknek ahhoz, hogy segítsenek magukon. Egy-egy telefonhívással jobb piacot találhatnak terményeiknek, jelentkezhetnek egy munkalehetőségre vagy intézhetik mikrovállalkozásuk ügyeit, mégpedig úgy, hogy az előre fizetéses rendszerben nem kell kifizethetetlen hó végi számláktól tartaniuk. A London Business School felmérése szerint egy tipikus harmadik világbeli országban száz lakosonként tíz új mobil megjelenése 0,6 százalékkal emeli a GDP növekedési ütemét – idézi az üzleti iskolát a The Economist. A mobilok gyorsan terjedtek a világ szegényebb felén is az elmúlt években, ám ennek ellenére Afrikában és Indiában például még mindig csak a lakosság öt százalékának van zsebtelefonja. E helyzet legfőbb okát Alan Knott-Craig, az öt afrikai országban hálózatot üzemeltető Vodacom vezére abban látja, hogy túl drágák a készülékek. Azmi Mikati, az Afrikában és a Közel-Keleten tevékenykedő Invescom operátor szakértője úgy becsli, hogy ha a jelenlegi 60 dollárról 30-ra esne a legolcsóbb zsebik ára, akkor megduplázódna a felhasználók száma.
Ezek az adatok, valamint a fejlődő világ négymilliárd lakosát felölelő potenciális ügyfélkör már lépésre sarkallta az érdekelt harmadik világbeli mobiltársaságokat is. Létrehozták a GSM Association (GSMA) nevű szervezetet, amely pályázatot írt ki a készülékgyártóknak hatmillió, darabonként 40 dollárnál olcsóbb zsebtelefon gyártására. Az üzletet az amerikai Motorola csípte meg, mint David Taylor a cég képviseletében elmondja: „Van hasznunk ezeken a telefonokon, egy egészen kicsi árrés, de mégiscsak egy árrés”. A GSMA tagjai úgy vélik, hogy bár egyenként viszonylag kis szereplők a világ távközlési piacán, együttes fellépésükkel magukra irányíthatják a berendezésszállítók figyelmét (lásd a hatmilliós tételt a készülékvásárlásban), aminek nyomán öt-tíz év alatt 100-150 milliósra emelhetik az általuk kiszolgált ügyfélbázist.
Visszatérve az olcsó készülékre, le kell szögezni, hogy az nem lehet egyszerűen egy hagyományos zsebi tudásban korlátozott változata. A harmadik világban tekintettel kell lenni arra, hogy sokszor megbízhatatlan az áramellátás, vagy nem áll rendelkezésre a feltöltéshez konnektor, ezért a Motorola telefonja kéthetes készenléti időt ígér. Emellett durvább használatot feltételez: törésbiztosabb, strapabíróbb lesz, mint hagyományos társai. Persze a sikerhez még a fejlődő országok kormányainak segítségére is szükség lesz, ugyanis jelenleg sok ilyen országban túl magas adókkal terhelik a mobilhasználatot. Törökországban például az új előfizetők 15 dollárnak megfelelő új lírát fizetnek egyszeri adóként, s további 25 százalékos úgynevezett kommunikációs adó terheli minden mobilszámlájukat, a 18 százalékos áfán túl. Ugandában 10 százalékot tesznek rá a telefonárakra, Afganisztánban 14 százalék a telefonadó, míg Bangladesben 14 dollárnak megfelelő taka (helyi valuta) terheli az új előfizetéseket és ennek harmada a zsebik importadója. Vannak azért ellenpéldák is: Indiában nemrégiben csökkentették az importadót öt százalékra és hasonló döntést hozott a mauritiusi kormány is. Ez segíti kiszorítani a piacról a csempészett telefonokat, azaz hosszabb távon növeli az adóbevételeket.
