Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
„Semmi sem igazolja, hogy a tevékenységek külföldre helyezése, vagyis az outsourcing offshoring néven ismert fajtája olyan óriási méreteket öltene, amilyenekre a jelenséggel szívesen foglalkozó sajtó cikkei alapján következtethetnénk” – idézi az OECD megállapítását a The Economist. A nagy érdeklődést az váltja ki, hogy ez a fajta export munkahelyek millióit szüntetheti meg Európában és Észak-Amerikában, miközben sokan attól tartanak, hogy a viszonylag rosszul fizetett harmadik világbeli alkalmazottak egy része üzletelni kezd a tudomására jutott érzékeny (elsősorban banki) adatokkal. Ami azt illeti, ez utóbbit alátámasztja néhány a közelmúltban megjelent újságcikk a brit Sunban, illetve a The Washington Postban, amelyek arról szóltak, hogy bizonyos indiai úriemberek ezer brit pénzintézeti ügyfél személyes információit emelték ki offshoringgal foglalkozó munkahelyük adatbázisából.
Nem állnak rendelkezésre részletes adatok az offshoringról, de annyit bizonyosan tudni lehet, hogy a call centerektől és más ügyfélkapcsolati információs irodáktól kezdve a fizetési rendszereken át a szoftverfejlesztésig és a kutatás-fejlesztés más ágaiig sok minden került át így a fejlett világból az olcsó munkaerőt kínáló országokba. A McKinsey Global Institute, egy több tanácsadó cég munkatársaiból felállított agytröszt azonban úgy véli: „eddig sokkal inkább anekdotákra, mint tényekre alapozva folyt a vita az offshoringról”.
Összegezve több iparág adatait, úgy tűnik, hogy 2003-ig 1,5 millió szolgáltatói munkahely vándorolt a fejlett országokból fejlődőkbe – 2008-ra ez felmehet 4,1 millióra. Ez nem kevés, de ha összevetjük azzal, hogy az Egyesült Államokban havonta 4,6 millióan állnak be új munkahelyre, akkor már nem tűnik olyan irdatlanul nagynak. Emellett az OECD azt is megállapította, hogy az európai országok cégei – kivéve Nagy-Britannia vállalatait – jórészt a kontinensen belül helyezik ki tevékenységeiket. Fékezi emellett az offshoring terjedését, hogy a technológia fejlődésével bizonyos funkciók, például tranzakciók ellenőrzése automatizálható, azaz nem igényel olcsóbb munkaerőt, és az ehhez szükséges bonyolultabb berendezéseket hazai földön működtetik a cégek. Végül figyelembe kell venni egy további tényezőt: a célországok megfelelően képzett munkaerejének korlátait. Számítások szerint a kelet-közép-európai országok 2006–2008-ra fogynak ki a jól képzett, de viszonylag olcsón dolgozó munkaerőből, és 2011-re ugyanez a helyzet állhat elő India, Kína és a Fülöp-szigetek esetében. Ennek alapján szakértők azt tanácsolják az offshoringot tervező vállalkozásoknak, hogy jól nézzék meg, hová telepítik ki tevékenységeiket, mert később bajba kerülhetnek, ha bővíteni akarják azt… Az outsourcing elsősorban az általa elérhető nagy költségmegtakarításnak, illetve cégérték-növekedésnek köszönheti népszerűségét. Az angol–holland LogicaCMG szakcég állítása szerint ha egy brit tőzsdei társaság bejelenti, hogy bizonyos tevékenységeit kihelyezi a harmadik világba, egy hónapon belül a részvényei értékének átlagosan 1,7 százalékos növekedésére számíthat. Ennek alapján úgy vélik, hogy ha a brit társaságok az évtized végéig a jelenlegi felével növelik erőforrás-kihelyezéseiket, akkor összesített tőzsdei kapitalizációjuk ennek köszönhetően 18 milliárd dollárral nőhet. Persze ennek ára van: az OECD előrejelzése szerint az offshoring előtt álló EU-s, egyesült államokbeli, kanadai és ausztrál vállalatok munkavállalóinak közel 20 százalékát „érintheti” ez a váltás.
