Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Közhely, hogy a mobiltávközlési társaságok szeretik a pénzes felhasználókat (melyik cég nem). Az ilyen telefonálók többet költenek és nyitottabbak az újfajta szolgáltatásokra, ugyanakkor a hagyományos, második generációs GSM-rendszerekben leginkább csak több beszélgetésre költhetik pluszpénzüket. Ha okosabb telefonnal rendelkeznek és operátoruk 2,5 generációs hálózatot üzemeltet, akkor elvileg elérhetnek ugyan értékesebb adatátviteli lehetőségeket, ám jelenleg ez lényegében kimerül abban, hogy zsebtelefonjukra irányítják az e-mailjeiket. Szakértők úgy vélik, erős kereslet lenne közösség típusú, interaktív, az sms-nél vizuálisabb szolgáltatásokra, ám ehhez a nagy sebességű adatátvitelre képes harmadik generációs mobilhálózatok – következő években várható – megjelenése mellett át kell alakulnia az operátorok, a telefongyártók és a tartalomszolgáltatók viszonyának is – áll a Financial Times elemzésében.
Tradicionálisan a zsebkészülékek tudásának növelése gyártóik feladatkörébe tartozik, igaz, ehhez igénybe vették a szolgáltatók tanácsait is. A fizetőképesebb vásárlói rétegért való harc azonban arra ösztönzi az operátorokat, hogy a saját kínálatukhoz illeszkedő, exkluzív szolgáltatásokat fejlesszenek ki, azaz ne a Nokia vagy a Microsoft stb. technológiájához alkalmazkodjanak, hanem fordítva: rávegyék a fejlesztőket, hogy készülékeikre alapozva csak náluk elérhető, sajátos alkalmazásokat hozzanak létre. Több készülékgyártó látva ezt a tendenciát igyekszik úgy beállítani magát, mint a leginkább testre szabható alaptechnológia kínálóját. Ezzel az imázzsal igyekeznek piacot szerezni.
Itt jön azonban a fejleményekben a csavar. Az alkalmazások fejlesztéséhez operációs rendszerre van szükség, amely alatt azok futnak. Ha az operációs rendszereket képessé teszik arra, hogy – a felhasználók, az operátorok igényeinek megfelelően – sokféle alkalmazást támogassanak, akkor sokan fejleszthetnek ilyeneket rájuk. Megjelenhetnek a piacon a tartalomszolgáltatók, a kiskereskedelmi vállalatok vagy a kézi komputerek gyártói stb. „Fennáll a veszélye annak, hogy a mobilcégek velük versenyző szolgáltatóknak nyitnak utat azzal, hogy támogatják az egyre okosabb készülékek kifejlesztését” – összegzi a problémát Seamus McAteer, a Zelos Group piackutató elemzője.
A mobil operációs rendszerek két legnagyobb gyártója a Nokia, amely nemrégen szerzett többséget az eredetileg szállítófüggetlen mobilszoftverek kifejlesztésére létrehozott Symbian vállalkozásban, illetve a Microsoft, amely a Windows CE-vel akar helyet szerezni magának ezen a piacon. Mellettük számos kisebb játékos is erősen képviselteti magát, így a Palm, a RIM és mások, de a verseny igazi hőfokát az adja meg, hogy itt is megjelent a nyílt forráskódú Linux operációs rendszer, amely élvezi az amerikai Motorola készülékgyártó és Japán vezető mobiloperátora, az NTT DoCoMo támogatását, és a következő három évben várhatóan szépen növeli majd súlyát.
Szakértők szerint a készülékgyártók nem tehetnek majd mást, mint hogy többféle operációs rendszerrel kínálják zsebijeiket. (A Motorola például Linuxszal, Symbiannal és Windows CE-vel is ellátja majd telefonjait.) Ez alól egyelőre kivétel a Nokia, amelyre a Symbian többségének megszerzése után úgy tekintenek, mint a saját készülékeire szabott operációs rendszerrel rendelkező szállítóra. A finn óriás kompenzálhatja ezt a hátrányt, ha átütő termékekkel áll elő. Ilyennek szánhatta az N-Gage játékkonzol-telefont, amelynek fogadtatása meglehetősen vegyesnek bizonyult. Ugyanakkor sok szakértő úgy véli, a meghatározott pluszszolgáltatást nyújtó, speciális mobiltelefonoké a jövő. Ilyen lehet például az internetről letöltött zenéket tartalmazó eszközök (például az iPod) és a zsebik egyesüléséből születő öszvér.
