Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A globalizáció, valamint a nyitott határok új logisztikai stratégia kidolgozására kényszerítik a logisztikai menedzsereket. Eközben a kereskedelmi akadályok eltávolítása új termékszabványosítási lehetőségeket teremt, ami alkalmat ad a logisztikai rendszerek további integrálására és racionalizálására.
Az ellátási lánc berendezések, eszközök és elosztási alternatívák hálózata, amelyekben megvalósul az anyagbeszerzés, az anyagátalakítás, a késztermékek elosztása és a felhasználóhoz való eljuttatása. Ellátási lánc mind a gyártó, mind a szolgáltató szervezeteknél létezik, azonban komplexitása iparágról iparágra, cégről cégre változhat. Az ellátási lánc koncepciója kiterjeszti a logisztika hatókörét: a korábbi, általában csak a saját vállalatra vonatkozó egyensúlykeresést a teljes ellátási lánc meglehetősen bonyolult egyensúlyi viszonyaira is el kell végezni. Az ilyen rendszerek hatékony irányítása elképzelhetetlen megfelelő információtechnológiai háttér nélkül.
A beszerzési, a tervezési, a gyártási, a marketing- és az elosztási szervezetek hagyományosan az ellátási lánc mentén, de egymástól többnyire függetlenül működtek, saját céljaik voltak, amelyek gyakran konfliktusokhoz vezettek.
Az ellátási láncokhoz vezető integráció első lépéseként megvalósuló funkcionális integráció hatására a figyelem a költségcsökkentésre irányul, miközben az egyes üzleti funkciók még elkülönülnek, készletpufferek vannak, a valóságos vevőigények rosszul láthatók, aminek következtében nem lehet megfelelően tervezni az üzleti folyamatokat.
A következő fokozatban megvalósul a belső integráció, amelynek eredményeként integrált tervezési és szabályozási rendszer alakul ki: a teljes vállalati rendszer a beszerzéstől az elosztásig átlátható lesz. Ekkor középtávú tervezés folyik, de a figyelem középpontjában inkább a taktikai, mint a stratégiai kérdések vannak.
Végül is a külső integráció az, amely magában foglalja a vállalaton kívüli üzletfeleket, a beszállítókat és a vevőket is, vagyis kialakul a keresletlánc. A termékorientációt ekkor felváltja a vevőorientáció, mivel szoros kapcsolatok alakulnak ki a szállítókkal és a vevőkkel, és így ismertebbé válnak a tényleges igények. A rövid távú optimalizáláson kívül a hosszú távú célokat is megfogalmazzák, a folyamatokat nyomon követik és állandóan tökéletesítik. A karcsú keresletlánc elmélete tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szinergiák kihasználásával irányítják az ellátási és szállítási láncot, amely magában foglalja az adott cégen kívül a beszállító beszállítóját és a vevő vevőjét is.
Az így elérhető megtakarítások az alacsonyabb tranzakciós költségekből, a fókuszált gyártás megvalósításából, a méretgazdaságosságból, az alacsonyabb szállítási, raktározási költségekből származnak. Növeli az eredményességet a beszállítói bázis racionalizálása és a partneri viszonyok megszilárdítása. Fontos a részletes információmegosztás a szállító és a vevő között. A vevők, szállítók és a harmadik fél (például logisztikai szolgáltató) közötti elektronikus adatcsere (EDI) alkalmazásával további jelentős megtakarítások érhetők el. Azzal is csökkenthetők a fejlesztési idők és a költségek, ha a beszállítókat a lehető legkorábban bevonják az új termék fejlesztésének folyamatába. Kulcsfontosságú a profit megosztása a beszállítókkal a megfelelő érdekeltség kialakítása érdekében.
Egy-egy ilyen láncnak a felépítése ugyan sok időt és vezetői erőforrást vesz igénybe, de az így kialakuló viszonyokat a versenytársak aligha másolhatják le. A vevők és a beszállítók kiválasztásánál portfóliómegközelítést kell alkalmazni - nem lehet mindenkit partnerré lenni. A sikerhez a ma meglévő gyakorlat és gondolkodásmód megváltozására van szükség, a lánc csak akkor működhet jól, ha minden egyes résztvevője megtalálja a saját számítását is.
(NAPI)
