− Miként zajlott a különleges rendezői munka?
− A Dante Isteni színjátékából készült Egy óra Dantéval című előadásban megjelenített részeket közösen választotta ki egy \"Dante csapatként\" emlegetett stáb, amelyben a színházi emberek mellett Dante-szakértők is helyet kaptak. Közösen döntöttünk arról, milyen énekeket hívunk életre. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen nagyon hosszú műről van szó, végül számos szempont vezérelt a tíz ének kiválasztásánál. A munka egyik vezérfonalát az adta, hogy mindhárom helyszín, a pokol, a purgatórium és a mennyország is szerepeljen az előadásban. Általában a pokolbeli utazást övezi nagyobb figyelem, így a stáb is ennek fényében állította össze az egyórás előadást: több éneket választottunk a pokolból, a mennyország és a purgatórium részeit inkább csak érintettük.
− Mindezt egy órában összesűríteni nem könnyű...
− Valóban, a munka során az egyik legfőbb korlátot az idő jelentette. Ez egy összetett mű, amelyből sok jelenetet szerettünk volna megjeleníteni az előadásban. A főhőst alakító Kolovratnik Krisztián részéről jelentős erőfeszítést és komoly teljesítményt jelentett a felkészülés. A rendezői munka során az ember jó gazdaként várja, hogy beérjen a gyümölcs. Leültünk, elemeztük a szöveget, hogy miről is szól az ének, az egész honnan hova tart. A megfelelő szövegtudás megszerzése után megkezdődött az érdemi munka, a hangsúlyok, a ritmus, a dinamika és a tempó követése. Végül elkészült a díszlet, amely a maga nemében valódi remekmű lett. A tíz énekhez tíz különböző maketthelyszín párosult. Ebben a felfelé tartó makettspirálban egy kisujjnyi nagyságú kamera bolyongott és próbálta bemutatni azt a tájat és helyszínt, ahol Dante utazásai során jár.
− Minek alapján választották ki az előadás helyszínét?
− A bemutató előkészítésének fontos momentuma volt a helyszín kiválasztása, és a döntés a Lurdy Konferencia és Rendezvényközpontra esett. A makettek és az énekek szerves kapcsolódása hatalmas teret igényelt, ahol minden néző a darabbal együtt tudott élni, és jól láthatta, hogy éppen mi történik. Az előadást és a helyszínt egy televíziós rendszerrel kapcsoltuk össze, így a kivetített képnek és a hangnak köszönhetően vált teljessé a műsor. Az énekeket dr. Gyöngyössy Zoltán zeneművész rövid fuvolajátékkal választotta el egymástól, megadva a zenei hangsúlyt a történetnek.
− Milyen volt az előadás fogadtatása?
− A Professzori Klub szeptember eleji rendezvényén bemutatott előadás elsősorban a klubtagoknak készült ugyan, a bemutató során mégis úgy éreztük, ki kellene szélesíteni a nézői kört. A jövőben akár a színházakban is tarthatnánk bemutatókat, illetve középiskolás diákoknak, akiknek a mű kötelező olvasmány. A Professzori Klub in vitro helyszín volt, ahol mindnyájunkban megérett az említett gondolat. Az előadás tulajdonképpen mindenkinek szól: egy fantasztikus, bonyolult szerkezetű utazás, amely nagyon sok tárgyi tudást feltételez, ugyanakkor mégis van egy sztori ebben a darabban, amely mindenkihez eljuthat.
Práth Edina