Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az első kimondott golflabdát már az 1400-as évek közepén használták a skót golfozók, akik korábban valószínűleg még csak kavicsokat, kis kerek fadarabokat vagy más játékoknál is használt labdákat ütögettek. Az első kimondott golflabda a Feathery (tollas) volt, amit már a XV. században gyártottak. Ez egy tollakkal kitömött bőrlabda, amelynél két bőrdarabot (ami megegyezik a mai teniszlabdán látható gumifelülettel) összevarrtak, amíg csak egy kis rés maradt és azon keresztül tömték ki egy „cilinder kalapnyi” főtt pihetollal. Ezután kalapáccsal kerekre formálták, majd több réteggel befestették. Nagyon lassan készült el (napi négy labda), rövid ideig lehetett használni (ha megszívta magát nedvességgel, szétmállott, könnyen sérült), ritkán volt kerek, de nagyon jó repülési tulajdonságokkal rendelkezett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 400 évig bírta a kiképzést, amíg 1845-ben megszületett utódja, a Gutta-percha (gutty) golflabda.
A gutty egy tömör gumiból préselt labda volt, amelynek anyagát az Indiában honos gumifából nyerték. Először kézzel formálták kerekre és a felületét megkarcolták, hogy hasonlítson a Featheryre. Hamar megtapasztalták, hogy az a labda, amelynek a burka megsérül (az ütő által vagy attól, hogy fának, kőnek vágódott), messzebb repül, mint az ép, majdnem tökéletesen kerek labda. Ettől kezdve az új labdák kalapáccsal történő deformálása a gyártási folyamat része lett (ma már tudjuk, hogy ez csökkentette a légellenállást). Amikor a labdákat már nem kézzel, hanem formába öntéssel állították elő, a kalapálás helyett különböző felszínmintázatokat használtak. Sajnos, egynapi játék után ezek a labdák is deformálódtak, ezért a golfozóknak kézi prést kellett tartaniuk otthon, hogy a labdának visszaadhassák eredeti formáját. A guttyt forró vízben melegítették, majd a kézi présbe kellett tenni és egy éjszakán át ott tárolni. Még ezen problémák ellenére is a gutty olcsóbbnak, gyorsabban elkészíthetőnek és sokkal tartósabbnak bizonyult, mint a Feathery.
A következő változás 1898-ban történt, amikor Coburn Haskell szabadalmaztatta a gumibelsejű golflabdát, ami már nagyon hasonlít a ma használatosakhoz. A belseje egy tömör gumiból készült mag, amely köré gumisodronyt tekertek, az egészet bevonva egy a deformálódást csökkentő kemény burokkal. Haskell fogadásból az állását tette fel, hogy bebizonyítsa, labdája messzebb repül, mint a gutty. Nyert, sőt 1902-ben Sandy Herd egy ilyen Haskell-labdával nyerte a British Opent. Érdekesség, hogy Haskell csak 1915-ig szabadalmaztatta gumibelsejű labdáját, így akkoriban rengeteg különböző „töltelékű” labdát kezdtek gyártani. Kipróbáltak a vizet, a fémeket, de még az üveget is, sőt a kísérletezés a mai napig folytatódik olyan anyagokkal, mint például a titánium. A labda burkolásához 1903-tól egy balata nevű anyagot használtak, amely szintén egy faszármazék, míg öt évvel később megjelent a labdákon a „dimple” mintázat (a mélyedések) is. Ezek száma (390-től 500-ig) és elrendezése befolyásolja a repülési tulajdonságokat, ennek függvényében száll magasabban vagy alacsonyabban a labda.
