Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az írás első része (Cég és Jog 2003/3.) a külföldiek hazai alkalmazására vonatkozó szabályok módosulásának felidézésével indult. Az engedélyező határozatnak tartalmaznia kell a munkahelyet is. A kérelmet el kell utasítani, ha az alkalmazásra nem a kérelmet benyújtó foglalkoztatónál kerül sor. Az első rész a csoportos keretengedély kiadásának feltételeivel zárult.
A jogszabályban meghatározott esetben a munkaügyi központ az engedélyezési szempontok vizsgálata nélkül adja ki a munkavállalási engedélyt. Ilyenkor – a jogszabályban meghatározott mentességre vezető körülmény igazolása esetén – a munkaügyi központ egyéb szempontot nem érvényesít az engedély kiadásánál. A szóban forgó esetekben a magyarországi munkaerő-piaci helyzetet az engedélyezés során nem vizsgálják.
Az engedély kiadása az engedélyezési szempontok vizsgálata nélkül
Ez a privilegizált helyzet a nemzetközi szerződésben meghatározott kereten belüli munkavégzés, vagy a külföldinek kulcsszemélyzetként történő munkavégzés, vagy az ún. 2 százalékos keret terhére kiadott, külföldi tulajdonban lévő gazdasági társaságnál megvalósuló munkavégzés, bizonyos oktatási, illetve művészeti tevékenység végzésének engedélyezése esetén. A korábbi szabály szerint a munkavállalási engedélyt a más eljárásban érvényesített vizsgálati szempontok elemzése nélkül kellett kiadnia a munkaügyi központnak a sporttevékenységet végző sportolók esetében. E jogszabályi előírás akként módosult, hogy az említett vizsgálati szempontok nélkül kell kiadni a munkavállalási engedélyt a hivatásos sportolónak munkavégzés keretében folytatott sporttevékenysége esetében. A korábbi és az új szabályok között tehát az a lényeges különbség, hogy nem általában a sporttevékenységet végző személyek munkavégzéséről van szó, hanem a hivatásos sportoló sporttevékenységéhez kell kiadni a munkavállalási engedélyt, ha az munkavégzés keretében valósul meg.
Lényegében véve a munkaügyi központok az engedélyezési gyakorlatuk során korábban is a hivatásos sportolók sporttevékenységét engedélyezték a munkavállalási engedélyük kiadásával. Most ez a gyakorlat a jogszabály-módosítással megerősítést és megfelelő jogi alapokat kapott. A hivatásos sportolók munkavégzés keretében megvalósuló sporttevékenysége engedélyezésének további feltétele az, hogy erre akkor kerülhet sor, ha a sportági országos szakszövetség – ennek hiányában a szakszövetségi feladatokat ellátó sportszövetség – szerint a sportágban a hivatásos sportoló alkalmazására lehetőség van. A jogszabály módosítása a korábban is meglévő sportengedélyek és a munkavállalási engedély közötti kapcsolatot rendezte. Az alapeljárásban eljáró munkaügyi központ az engedélyezési eljárás során megkeresi az említett sportszövetséget annak közlése céljából, hogy van-e lehetőség a külföldi hivatásos sportoló alkalmazására. Ha a szakszövetség a saját engedélyét kiadja, ez megfelel a munkavállalási engedélyezési eljárásban felhasználható pozitív nyilatkozatként. A sporttevékenységet végző hivatásos sportolók egyéni munkavállalási engedély iránti kérelméhez kötelezően csatolni kell a szakszövetség említett nyilatkozatát is. Ha ez hiányzik, az alapeljárást lefolytató munkaügyi központ hiánypótlás keretében felszólítja az ügyfelet a nyilatkozat pótlólagos csatolására. Ha az ügyfél ennek a megadott határidőben nem tesz eleget, az államigazgatási eljárást megszünteti, vagy a munkavállalási engedély kiadása iránti kérelmet elutasítja.
A szomszédos államokban élő magyarok munkavállalása
A munkavállalási engedélyt a jogosultsági feltételek fennállása esetén a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kell kiadni a jogszabályban meghatározott, privilegizált esetekben. A jogszabály-módosítás egy új privilegizált esettel egészíti ki a meglévőket. A munkavállalási engedélyt ki kell adni a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. tv. (Szátv.) alapján kiadott magyarigazolvánnyal, valamint magyar hozzátartozói igazolvánnyal rendelkező személy részére. Ugyancsak ki kell adni az engedélyt a nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó személy magyarországi foglalkoztatásához, ha az naptári évenként nem haladja meg összesen a három hónap időtartamot, illetve ha a naptári éven belül a foglalkoztatásra több alkalommal kerül sor, annak együttes időtartama nem haladja meg a kilencven napot.
Az engedély kiadására tehát akkor van mód, ha a külföldi rendelkezik a jogosultságot igazoló okiratokkal, továbbá nem merítette ki naptári évenként összesen a három hónapos időtartamot, illetve ha egy naptári éven belül a magyarországi foglalkoztatásra több alkalommal kerül sor, a foglalkoztatás együttes időtartama nem haladhatja meg a kilencven napot.
Foglalkoztatás „részletekben”
Ha magyarigazolvánnyal rendelkező személynek magyarországi foglalkoztatására egy naptári éven belül több ízben kerül sor, az újabb foglalkoztatás csak abban az esetben engedélyezhető, ha az igazolvány „munkavállalási kedvezmények” című részében az illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központ az adott naptári éven belül történt korábbi foglalkoztatásra vonatkozó valamennyi rovatot kitöltötte. Előfordul ugyanis az a helyzet, hogy a munkavállalással érintett külföldi állampolgár elvesztette a magyarigazolványát és új igazolványt váltott ki. A munkaügyi központ a társszakosztályoktól megszerzi a korábbi foglalkoztatásokat és azt kötelező módon bejegyzi a magyarigazolványba. Ha a foglalkoztatás feltételei nem állnak fenn, a munkaügyi központ a kérelmet elutasítja.
Foglalkoztatás a 2 százalékos kedvezménnyel
A privilegizált esetek közül kiemelendő a többségi külföldi tulajdonban lévő társaságok 2 százalékos foglalkoztatási kedvezménye. Ez a kedvezmény naptári évenként, a megelőző év december 31-i munkahelyi állományi létszám 2 százalékát meg nem haladó létszámú külföldi munkavégzése engedélyezésekor vehető igénybe.
A jogosultság feltételeit a kérelmező foglalkoztató igazolja, ezt követően az engedély kiadása automatikus. A korábbi szabály szerint a 2 százalékos kedvezmény alapján engedélyezhető külföldiek létszámába be kellett számítani azokat a külföldieket is, akiknek a foglalkoztatása nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján történt.
Bizonytalanság mutatkozott abban, hogy vajon az ún. 2 százalékos létszám mértékének számítása során figyelembe kell-e venni az engedélyezési eljárás általános szabályainak alkalmazásával kiadott engedélyeket. Az új szabály szerint a munkajogi állományi létszám 2 százalékának kiszámításánál minden olyan külföldit figyelembe kell venni, akinek a foglalkoztatására engedély alapján kerül sor.
Például valamely külföldi többségi tulajdonban lévő cég 2001. évi december 31-i munkaállományi létszáma 200 fő volt. 2002 januárjában az általános szabályok alapján 2 fő foglalkoztatására kért és kapott munkavállalási engedélyt. A továbbiakban a 2 százalékos keret terhére 4 fő munkavállalási engedélyét kérte. 200 fő 2 százaléka 4, tehát az ún. 2 százalékos keret terhére 4 fő részére lehetne az engedélyt kiadni, de mivel korábban már 2 engedélyt kapott, így csupán 2 fő részére lehet a kedvezményes megoldást választani. Természetesen az általános szabályok szerint lefolytatott eljárás kedvező eredményeként számításba jöhet a másik két fő engedélyének kiadása is.
Bővült az engedély nélküli munkavégzés lehetősége
Az Flt 7. § (2) bekezdése szerint nincs szükség munkavállalási engedélyre az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező, menekült, valamint az ideiglenes tartózkodásra jogosító okmánnyal rendelkező menedékes és bevándorolt külföldi személy magyarországi munkavégzéséhez. Az ezzel kapcsolatos további jogszabályi eseteket az R. 7. § (1) bekezdés a)-m) pontjai tartalmazzák. A jogszabály taxatív felsorolása alapján tizenhárom esetben nem kell a külföldi munkavégzése során munkavállalási engedély. Így például nincs szükség engedélyre a külföldi székhellyel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként, valamint felügyelőbizottsági tagjaként történő munkavégzéshez. Nem kell engedély a magánjogi szerződés alapján történő üzembe helyezési, szavatossági, szervizelési és jótállási tevékenységhez, ha az alkalmanként egybefüggően a 15 napot nem haladja meg. Ugyanígy a külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként történő munkavégzéshez, vagy nemzetközileg elismert külföldinek naptári évenként 5 munkanapnál nem hosszabb ideig tartó oktatási, tudományos vagy művészeti tevékenységhez stb. Ezek az esetkörök a jogszabály-módosítás folytán részben kibővültek, részben tartalmilag változtak.
Az új szabály szerint nincs szükség engedélyre a külföldinek alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben idegen nyelveken történő olyan oktatási tevékenységéhez, amelyre – az Oktatási Minisztérium igazolása szerint – az érintett államok illetékes miniszterei által aláírt nemzetközi oktatási program keretein belül kerül sor.
A korábbi szabály szerint a szervezett építőtábor keretében történő munkavégzéshez nem volt szükség munkavállalási engedélyre. Az önkéntes építőtáborokról szóló szabályt 2000. VI. 23-tól hatályon kívül helyezték. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ifjúsági építőtábori munkavégzés az általános szabályok alapján engedélyköteles.
Lényegesen egyszerűbbé vált az oktatási, tudományos és művészeti tevékenység végzése, ha az nem hosszabb öt munkanapnál. A szóban forgó munkavégzéshez ugyanis nincs szükség engedélyre. A korábbi szabály előírása szerint a felsőfokú oktatási intézményeknél, tudományos kutató- és közművelődési intézményekben mód volt a nemzetközileg elismert külföldi 5 munkanapot meg nem haladó oktatási, tudományos vagy művészeti tevékenysége munkavállalási engedély nélküli végzéséhez. A jogszabály-módosítást követően minden intézmény (nemcsak a felsőfokú intézmények stb.), amely oktatási, tudományos vagy művészeti tevékenység végzéséhez vesz igénybe külföldi személyt, ezt munkavállalási engedély nélkül megteheti.
A tudományos tevékenység végzéséből a jogszabály-módosítás kiemeli a kutatói munkát. A módosított szabály szerint a külföldi kutató magyarországi munkavégzéséhez akkor nincs szükség engedélyre, ha a kutató olyan tevékenységet lát el, amely a Magyar Tudományos Akadémia által kiállított igazolás szerint a Magyar Köztársaság és más állam között létrejött megállapodás hatálya alá tartozik. A kutatói munkavégzés tehát, ha öt napot meg nem haladó időtartamra szól, nem engedélyköteles. Ha ez az időtartam az öt napot meghaladja, csak abban az esetben, ha az Akadémia az említett igazolást a munkavégzéssel összefüggésben kiállítja.
Változtak az eljárási szabályok is
A külföldi foglalkoztatásának meghiúsulása vagy az engedély időtartama alatti munkavégzés megszűnése esetén a foglalkoztató 5 napon belül köteles ezt az engedélyt kiadó munkaügyi központnak bejelenteni. A korábbi szabály alapján a foglalkoztatás megszűnése, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérő helyen vagy munkakörben történő foglalkoztatás esetén a munkaügyi központ az engedélyt visszavonta. A jogalkotó a munkaügyi központ jogkörét ezzel összefüggésben szabatosan megfogalmazta, illetőleg pontosabbá tette.
Az új szabály szerint a külföldi foglalkoztatásának meghiúsulása, valamint megszűnése, továbbá a külföldinek az engedélyben foglaltaktól eltérő munkahelyen vagy munkakörben történő foglalkoztatása esetén a munkaügyi központ az engedélyt visszavonja.
A munkaviszony megszűnése esetén a munkaadó legkésőbb az utolsó munkában töltött napon köteles a munkanélküli-járadék megállapításához szükséges igazolólapot kiállítani és annak egyik példányát a munkavállaló részére átadni. A nemzetközi szerződésben meghatározott kereten belüli foglalkoztatás megszűnése, illetve a magyarigazolvánnyal, illetve hozzátartozói igazolvánnyal rendelkező személy munkavállalásának megszűnése esetén a foglalkoztató a foglalkoztatás időtartamáról, annak kezdő és befejező időpontjáról igazolást állít ki, amelyet a foglalkoztatás megszűnésekor ad ki a munkavállaló részére. A foglalkoztató az igazolások egy példányát a foglalkoztatás megszűnését követően öt napon belül megküldi a munkavállalást engedélyező munkaügyi központnak.
A magyarigazolvánnyal rendelkező személynek a három hónapot, illetőleg kilencven napot meg nem haladó foglalkoztatása akkor kezdhető meg, ha a foglalkoztatást engedélyező megyei (fővárosi) munkaügyi központ az igazolvány „Munkavállalási kedvezmények” című részében a foglalkoztatást engedélyező munkaügyi központra, a foglalkoztatási engedély számára, a foglalkoztató cégszerű megnevezésére, adószámára vonatkozó rovatokat kitöltötte.
A magyarigazolványt a foglalkoztatás megszűnését követő öt napon belül a foglalkoztatást engedélyező munkaügyi központnak be kell mutatni. A munkaügyi központ a munkáltató igazolása alapján az igazolványba bejegyzi a munkavállalás napjainak, valamint az adott naptári évben igénybe vett összes munkavállalási napnak a számát. Ha az adatok bejegyzésére nem került sor, vagy ha az igazolványt pótolni kell, az adatokat bármelyik munkaügyi központ bejegyezheti. A Foglalkoztatási Hivatal a munkaügyi központ adatszolgáltatása alapján az engedélyezéssel kapcsolatos adatokról országos számítógépes nyilvántartást vezet.
Változtak az értelmező rendelkezések
Nem közömbös, hogy a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló jogszabály alkalmazása szempontjából ki tekinthető foglalkoztatónak. Az engedélyezési eljárás lefolytatását megelőző munkaerőigény-bejelentést a foglalkoztató nyújtja be és ugyancsak a foglalkoztató jogosult a kérelem benyújtására is.
A munkavállalási engedély kiadását tehát a külföldi állampolgár nem kérheti. Erre csak a magyarországi foglalkoztatónak van módja. Foglalkoztató az, akinek részére a külföldi – foglalkoztatásra irányuló jogviszony alapján – munkát végez. Ez a szabály nem változott. Módosult azonban a „kvázi foglalkoztató” fogalma. Az engedélyezési eljárás szempontjából foglalkoztatónak minősül az a természetes vagy jogi személy stb., aki külföldi munkáltatóval magánjogi szerződést köt, és a magánjogi szerződés teljesítése érdekében a Magyarországra jövő külföldit foglalkoztatja. Ez a helyzet például akkor, ha egy külföldi és egy magyar cég között valamely építmény létrehozására vállalkozási szerződés jön létre és a kivitelező külföldi cég a munkavállalóit a szerződés teljesítése érdekében Magyarországra küldi. A megrendelő belföldi cég és a kirendelt külföldi munkavállalók között közvetlen jogi kapcsolat nincs, de az engedélyezési eljárás lefolytatása szempontjából a magyar céget kell foglalkoztatónak tekinteni.
Az új szabály szerint a foglalkoztató fogalma kiegészült. A továbbiakban ugyanis azt a magyarországi természetes vagy jogi személyt, szervezetet stb. is foglalkoztatónak kell tekinteni, aki a külföldivel magánjogi szerződést köt valamilyen tevékenység végzésére, és e munka, illetőleg tevékenység elvégzése céljából a külföldi Magyarországon munkát végez. A foglalkoztatás alapja tehát a külföldivel kötött magánjogi szerződés, amit a külföldi szerződésszerűen Magyarországon teljesít.
Az értelmező rendelkezések kiegészülnek a hivatásos sportoló és a sporttevékenység jogi fogalmával, visszautalva a sporttörvény rendelkezéseire.
Hivatásos sportoló: az a versenyszerű sportoló, aki a sportszervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állva, jövedelemszerzési céllal, foglalkozásszerűen sporttevékenységet folytat. Az egyéni vállalkozó sportolóval kötött polgári jogi szerződés munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősül;
Sporttevékenység: a meghatározott szabályok szerint a szabadidő eltöltéseként vagy hivatásszerűen végzett testedzés, illetve szellemi gyakorlat, amely a fizikai, illetve szellemi erőnlét fejlesztését és megtartását szolgálja.
A jogszabály-módosítás meghatározta a bejelentett munkaerőigény fogalmát. Eszerint a bejelentett munkaerőigény alatt a foglalkoztatónál olyan, tevékenység jövőbeli ellátására felmerülő igényt értünk, amelyben a munkavégzés foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik és amelyet a foglalkoztató a megyei (fővárosi) munkaügyi központ kirendeltségéhez bejelentett.
Módosult az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló módosító 112/1999. (XII. 23.) Korm. rendelet végrehajtásáról rendelkező 6/1990. (XII. 29.) NGKM-rendelet. A szóban forgó jogszabály alapján a meghatározott vállalkozási export és vállalkozási import engedélyköteles. Az engedély iránti kérelmet formanyomtatványon a GM Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalához kell benyújtani. A végrehajtási rendelet szabályozza azt is, hogy az engedély iránti kérelemhez milyen mellékletek becsatolása szükséges. A mellékletek száma a módosító jogszabály alapján bővült. A szóban forgó jogszabály alapján engedélyköteles a magyar és külföldi székhelyű cégek között létrejövő vállalkozási szerződés, ha annak teljesítése magyar munkavállaló kontingentált külföldi (kontingentált vállalkozási export), illetve külföldi munkavállaló magyarországi (vállalkozási import) munkavégzésével történik. A vállalkozási szerződésekben rögzített tevékenységek engedélyezése külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett történik. Ha tehát a felhívott jogszabályban említett vállalkozási import külföldi személyek magyarországi foglalkoztatásával valósul meg, az engedélykérelemhez csatolni kell a külföldi foglalkoztatására vonatkozó egyéni engedély, illetve a csoportos keretengedély másolatát.
Az engedély kiadását meg kell tagadni és a már kiadott engedélyt vissza kell adni, ha a vállalkozási import külföldi személy engedélyköteles magyarországi foglalkoztatásával valósul meg, amelyet a megyei (fővárosi) munkaügyi központ nem engedélyezett.
Dr. Kiss Ferenc
szakmai tanácsadó,
munkajogi szakértő
