Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szerződésszegés akkor következik be, ha a felek valamelyike nem, vagy nem a szerződésben kikötötteknek megfelelően teljesít. A szerződésszegés vagy a felek bármelyikének magatartása, vagy attól független külső, objektív ok miatt következhet be.
A szerződő fél a felróható magatartásával előidézett szerződésszegésért mindenkor köteles helytállni. A szerződésszegésért való helytállás egyes módozatait törvény szabályozza, de a felek – a jogszabály eltérő előírásának hiányában – a szerződésben maguk is rendelkezhetnek e kérdésekről, a törvény által megszabott keretek között az előírtnál szigorúbb vagy enyhébb jogkövetkezményeket írhatnak elő.
A szerződésszegések: a késedelmes teljesítés, a hibás teljesítés, valamint a nem teljesítés.
Ebben a cikkben a szerződésszegés egyes eseteiről, nevezetesen a teljesítés lehetetlenné válásáról, valamint a késedelmes teljesítés és a teljesítés megtagadásának egyes kérdéseiről lesz szó.
A késedelmes teljesítés
A késedelmes teljesítés attól függően, hogy melyik fél teljesített késedelmesen, lehet a kötelezett, vagy a jogosult késedelme.
A kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított, vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül telt el, más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti. A kötelezett szerződésszegése tehát akkor következik be, ha a kötelezett lejáratkor nem teljesít. A lejárat időpontját általában a szerződések tartalmazzák. Abban az esetben azonban, ha ezt az időpontot a szerződés nem tartalmazza, vagy egyébként a szolgáltatás rendeltetéséből sem állapítható meg, a késedelem akkor következik be, amikor a kötelezett a jogosult felszólítására sem teljesít. A felszólítás olyan egyoldalú címzett jognyilatkozat, amely a teljesítésre való felhívást tartalmazza. Ez történhet szóban, írásban és ráutaló magatartással is. Célszerű a teljesítésre való felhívást írásban közölni, mert ebben az esetben utóbb annak megtörténte nem vitatható.
Miután abból a szempontból, hogy a teljesítés határidőre történt-e vagy sem a lejárati határidő számításának alapvető jelentősége van, a jogszabály az ezzel kapcsolatos kérdéseket szabályozza. Eszerint a késedelembe esés kezdő időpontja az a nap, amely a lejárat napjának eltelte után következik be.
Fontos tudni, hogy a napokban megállapított határidőbe a kezdő nap nem számítható be, a hetekben, hónapokban, években megállapított határidő pedig azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva a kezdő napnak megfelel. Amennyiben pedig a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
Vannak olyan kivételes esetek, amikor – noha a teljesítési határidő letelt – a kötelezett késedelme mégsem következik be. Ilyen eset például, ha egyidejűleg a jogosult is késedelemben van, vagy ha a felek egyszerre kötelesek a szolgáltatásra. Ilyen esetben egyikük sem esik késedelembe addig, amíg a másik nem teljesít, vagy azt fel nem ajánlja.
A késedelem általában a teljesítéssel szűnik meg. Megszűnik akkor is, ha a jogosult a teljesítési határidő letelte után a teljesítésre halasztást adott, vagy ha a kötelezett a teljesítést felajánlja, vagy ha a teljesítés lehetetlenné vált, vagy a kötelezett megtagadja a szolgáltatás nyújtását.
Mi a késedelmes teljesítés jogkövetkezménye?
A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Ha a kötelezett a késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna.
A jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette-e – követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a jogosult tartozik bizonyítani, hogy nála „érdekmúlás” következett be, amiért nem tart igényt a kötelezett szolgáltatására. Az érdekmúlás bizonyítása a perekben hosszadalmas bizonyítás felvételét teszi szükségessé. Éppen ezért nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.
A késedelem – amennyiben a felek másként nem állapodnak meg – akkor eredményezhet elállást, ha:
a) Megszűnt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke.
Az érdekmúlás akkor következik be, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél a kötelezett késedelme miatt már nem valósítható meg.
Érdekmúlásra a fél nemcsak a dolog vagy az egyéb szolgáltatás késedelme, hanem a szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás teljesítési határidejének elmulasztása esetében is hivatkozhat. Megállapítható például akkor, ha valamely dolog tulajdonjogának átruházására egy meghatározott cél érdekében került volna sorra, de a vételár megfizetésének késedelme miatt az meghiúsult (mert azt másnak adták el).
Azt, hogy az elállás törvényi feltételei fennállnak-e, a jogosultnak kell bizonyítania.
b) A kötelezett a szerződésben meghatározott teljesítési határidőt mulasztotta el.
Az érdekmúlás tényének bizonyítása alól mentesül az elállásra jogot alapító fél akkor, ha a kötelezett a szerződésben meghatározott fix határidőt mulasztotta el. A jogszabály ugyanis az ilyen határidő eredménytelen elteltéhez az érdekmúlás vélelmét fűzi. Meghatározott, vagy szigorú határidő az is, ha az a felek megállapodásából kitűnik. Önmagában az a körülmény, hogy a felek a teljesítés határidejét pontosan, a naptári napot is rögzítve határozták meg, még nem teszi szigorúvá a határidőt. Szigorú, kötött határidőnek minősül viszont az olyan határidő, amikor a szolgáltatást kizárólag a kikötött időpontban lehet és kell teljesíteni. E körülménynek a szerződésből minden kétséget kizáróan ki kell tűnnie.
c) Az ún. póthatáridő eredménytelenül telt el.
Póthatáridő az a határidő, amelyet a jogosult a lejárat után a teljesítés érdekében a kötelezettnek engedélyez. Ez az érdekmúlás bizonyítása nélkül az elállási jog gyakorlására akkor ad lehetőséget, ha a határidő megfelelő és mégis eredménytelenül telik el. A határidő akkor megfelelő, ha a szolgáltatás jellegének, a feleknek és az eset összes körülményének mérlegelése mellett az állapítható meg, hogy a kitűzött időtartam alatt a szolgáltatás nyújtására megvolt a reális lehetőség.
Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodnak meg – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig jogszabály vagy szerződés alapján kamat jár, a kötelezett – ha a jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek másként nem állapodnak meg – a késedelembe esésétől ennek az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamattal növelt összegét köteles megfizetni.
A felek által túlzott mértékben megállapított késedelmi kamatot a bíróság mérsékelheti.
A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát.
Pénztartozás esetén a késedelmes fizetés objektív jogkövetkezményeként – eltérő jogszabályi rendelkezés vagy ügyleti kikötés hiányában – a kötelezett kamat fizetésére köteles. Ez a kamatfizetési kötelezettség a késedelem tényétől és nem a felróhatóságtól függ. Tehát késedelmi kamatot akkor is köteles fizetni, ha egyébként a késedelem nem róható a terhére.
A peres felek szabadon megállapodhatnak a késedelmi kamat mértékében, vagy ha a szerződés erre a kérdésre nem tér ki, a jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ha a felek a szerződésben túlzott mértékű késedelmi kamatot kötöttek ki, azt a bíróság mérsékelheti. Azt, hogy milyen mérték tekinthető túlzottnak, a konkrét ügy körülményeinek vizsgálata alapján kell eldönteni. E körben a piaci kamatviszonyoknak van kiemelkedő jelentőségük. Amennyiben a szerződés késedelmi kamatra vonatkozó megállapodást nem tartalmaz, és annak mértékét külön jogszabály eltérően nem állapítja meg, a késedelmi kamat mértéke attól függ, hogy a szerződést mikor kötötték. Ha a szerződést a felek 2000. szeptember 1. előtt kötötték, a késedelmi kamat évi 20 százalék. A 2000. szeptember 1-jét követően kötött szerződések esetében a késedelmi kamat – a 2000. évi LXXXVIII. törvény módosító rendelkezése folytán – minden évben az adott évi költségvetési törvényben meghatározott késedelmi kamatmértékkel azonos. Ennek mértéke 2000. évben például évi 12%-os mértékű volt.
A késedelem esetén – a szerződésszegésen alapuló elállásnál a megállapodás létrejöttének napjától jár a kamat, mivel az elállás a szerződést felbontja, s az ekként a megkötésére visszamenő hatállyal szűnik az meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Egyéb esetekben a kamat a késedelembe esés időpontjától jár.
A jogosult késedelme
A jogosult késedelembe esik, ha
a) a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el;
b) elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon;
c) a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza.
A teljesítést akkor kell felajánlottnak tekinteni, ha megállapítható és a körülményekből egyértelműen következik, hogy a kötelezett minden szükséges feltétellel rendelkezik az azonnali szolgáltatáshoz. Nem elégséges tehát a teljesítési készségét kifejezésre juttatnia.
A felajánlott teljesítés akkor minősül szerződésszerűnek, ha kielégíti a felek között létrejött megállapodásban foglalt elvárásokat a teljesítés helyét, idejét, a szolgáltatás mennyiségét, minőségét, választékát illetően és alkalmas a rendeltetésszerű, céljának megfelelő felhasználásra. Olyankor tehát, ha a felajánlott teljesítés hibás vagy egyéb okból nem elégíti ki a szerződéses érdekeket, a visszautasítás nem eredményezi a jogosult késedelmét.
E szabály alkalmazása szempontjából jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a szolgáltatás osztható-e, mert ebben az esetben a jogosult a részteljesítést is köteles elfogadni, kivéve, ha ezt a megállapodásban a felek kizárták.
A teljesítés visszautasításában megnyilvánuló késedelem megszüntethető azzal, ha a jogosult az elfogadásra irányuló szándékát kinyilvánítja, vagy a kötelezettnek új határidőt jelöl meg a teljesítésre. Amennyiben a teljesítést a jogosult nem fogadja el, a kötelezettnek – pénztartozás esetében vagy olyankor, amikor értékpapír, illetve más okirat kiadásában állt a kötelezettsége – jogában áll letéttel is teljesíteni.
A jogosult a teljesítéshez szükséges intézkedéseket megtenni köteles, és köteles a teljesítéshez szükséges nyilatkozatokat is megtenni. Amennyiben e kötelezettségeinek teljesítésével késedelmeskedik, vagy azokat egyáltalán nem teszi meg, szerződésszegést követ el.
A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A jogosult – függetlenül attól, hogy a késedelmét kimentette-e
– köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni;
– éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna;
– késedelme idejére kamatot nem követelhet.
A jogosult késedelme esetén van olyan jogkövetkezmény, amely csak a jogosult felróható magatartása esetén érvényesül (kártérítés), és vannak olyanok, amelyek objektív jellegűek és függetlenek attól, hogy a késedelem bekövetkezése felróható volt-e vagy sem. Ilyen kötelezettség az őrzési költség vagy a kárveszély viselése.
A jogosult késedelmének fontos jogkövetkezménye az, hogy a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. E kérdés gyakran előfordul a peres felek jogvitáiban. Az egyik peres ügyben a felperes megrendelő az alperes vállalkozó késedelmes teljesítése folytán kötbér és kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes nem vitatta a késedelmét, arra hivatkozott, hogy késedelmének az volt az oka, hogy a megrendelő nem bocsátotta rendelkezésére a szerződésben kikötött időpontban a munkaterületet. A bíróság jogerős ítéletében foglaltak szerint – mivel a jogosult késedelme kizárja a kötelezett egyidejű késedelmét, addig az időpontig, amíg a vállalkozó rendelkezésére nem állt a munkaterület, nem volt késedelem. Csak ezt követően kezdhette meg a vállalkozó a munkát, és ennek időtartamának megállapításánál a felek által szerződésben kikötött mérték az irányadó. Mivel az ekként számítottak szerint az alperes nem teljesített késedelmesen, a felperes keresetét el kellett utasítani.
A teljesítés lehetetlenné válása
A jogszabály e kérdést aszerint szabályozza, hogy a szerződő felek valamelyikének felróható- e a teljesítés lehetetlenné válása, vagy nem. A szabályozás ennek megfelelően különböző jogkövetkezményeket ír elő. Ezek a következők:
Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését. Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik. Ha a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult fél felelős, a másik fél választhat a lehetséges szolgáltatás és a lehetetlenné válás következményei között. Ha a lehetetlenné vált szolgáltatás tárgyának maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett a szolgáltatás tárgya helyett mástól kárpótlást kapott vagy igényelhet, a jogosult a maradvány, illetőleg a kárpótlás átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében. A lehetetlenné válás jogi, természetbeni érdekbeli, gazdasági okokra egyaránt visszavezethető. Az építési szerződés teljesítésének jogi lehetetlenüléséhez vezet például ha kiderül, hogy az ingatlan építési tilalom alatt áll. Fizikai okból válik lehetetlenné a teljesítés akkor, ha az egyedileg meghatározott dolog időközben megsemmisül.
Az érdekbeli lehetetlenné váltást pedig a bírói gyakorlat akkor ismeri el, ha megállapítható, hogy a szerződéskötés után beállott körülmények miatt csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozatok árán lehetne teljesíteni, amelyet a kötelezettől nem lehet elvárni. Ilyen érdekbeli lehetetlenülésként értékelte a bíróság azt a helyzetet, amikor az egyéni vállalkozó a vállalkozási szerződésből származó kötelezettségét azért nem tudta teljesíteni, mert súlyos balesetet szenvedett.
A lehetetlenülés jogkövetkezményei attól függőek, hogy valamelyik szerződő fél felelőssé tehető-e a teljesítés meghiúsulásáért, vagy sem.
A teljesítés megtagadása
Alapvető jogelv, hogy a megkötött szerződésben meghatározott kötelezettségeket minden szerződő félnek teljesítenie kell. Természetesen a szerződéskötést követően előfordulhat az, hogy valamelyik szerződő fél a szerződésben vállaltak teljesítését megtagadja. Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy jogilag hogyan oldható meg a helyzet.
Erre a jogszabály akként rendelkezik, hogy ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményei között.
Mindenesetre a jogosult adott esetben követelheti a szolgáltatást, vagy elállhat a szerződéstől, és a jogosult minden esetben kártérítés megfizetésére tarthat igényt.
Cikkünk folytatásában a szerződésszegés egyik legjellegzetesebb formájáról, a hibás teljesítésről lesz szó, valamint a szerződésszegés közös szabályairól.
Dr. Décsy Györgyi
Összefoglaló:
Cikkünk a szerződésszegés egyes kérdéseiről nyújt áttekintést. A késedelmes teljesítés a gyakorlatban talán a leggyakrabban előforduló eset. Kérdés, hogy milyen kimentési lehetőségeket találhatnak a késedelmes teljesítők akár jogosulti, akár kötelezetti oldalon.
A késedelmes teljesítés jogkövetkezményei közül foglalkozunk a kártérítéssel, az elállás jogával, a késedelmi kamatfizetési kötelezettséggel valamint a késedelmi kamat mértékével.
A jogosult késedelme sem ritka eset, érdemes részletes szabályaival tisztában lennünk.
A teljesítés lehetetlenné válása, valamint a teljesítés megtagadása szintén szerződésszegő magatartások, melyekről cikkünk bővebb információkkal szolgál gyakorlati példákkal fűszerezve azokat.
