Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Cégvezetők által jól ismert probléma az, amelyben a leszállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás ellenértékét a megállapított határidőre az adós gazdasági társaság a jogosult számlájára nem utalja át. Ilyenkor általában hetekig, sőt hónapokig tartó és rengeteg energiát felemésztő próbálkozásba kezd a jogosult, hogy követeléséhez hozzájusson.
Mivel az esetek többségében a teljesítés hiánya mögött az adós cég likviditási gondjai vannak, nem mindegy, hogy mikor és milyen eszközzel próbálja meg a hitelező a követelését behajtani.
A szokványos út
Az önkéntes teljesítés elmaradása esetén szóban és írásban közölt felszólításokkal, számlaegyeztetés kezdeményezésével, személyes sürgetéssel lehet az adóst a teljesítésre rábírni. Az ilyen próbálkozások sikertelensége esetén, sokszor az eredeti teljesítési határidő után hónapokkal, a hitelező kénytelen egyéb jogi utat igénybe venni a követelésének érvényesítése céljából.
Amennyiben a felszólítások és az adós ígéretei ellenére sem történik teljesítés, a jogosult általában bírói úton érvényesíti követelését. Ennek szokványos módja a követelés peresítése, amely a legegyszerűbben, szóbeli bírósági tárgyalás nélkül az adóssal szembeni fizetési meghagyás kibocsátásának kezdeményezésével történhet. A fizetési meghagyásos eljárást az adós székhelye szerinti bíróságon lehet egy kitöltött formanyomtatvány benyújtásával megindítani. Az eljárással járó költség az illetéktörvény szerinti bírósági eljárási illeték, valamint az esetlegesen felmerülő jogi képviselői munkadíj. Az eljárási illeték összege a követelt tőkeösszeg 3 százaléka, de minimum 2000 forint. A beadott kérelmet a bíróság az adós részére megküldi, aki annak kézhezvételét követő 15 napon belül ellentmondással élhet. A „rutinos” adósok gyakran élnek ezzel a lehetőséggel, mivel az ellentmondás eredményeként a bíróság szóbeli tárgyalást tűz ki. A bíróságok leterheltségét is figyelembe véve ez azzal jár, hogy további hónapokat nyer az adós anélkül, hogy a tartozás meg nem fizetése komolyabb gondot jelentene számára.
A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás hiányában a bíróság végzésével megállapítja, hogy az abban foglalt követelés végrehajtható. A hitelező tehát a teljesítés kikényszerítésére most már a – további költségeket jelentő – végrehajtási eljárást is igénybe veheti. A végrehajtási törvény alapján a gazdasági társaság adóssal szemben mindenekelőtt az adós bankszámlája terhére beadott beszedési megbízás alapján kell megkísérelni a követelés érvényesítését. Amennyiben a számlavezető pénzintézet fedezet hiányában a követelt összeget nem utalja át, úgy a hitelező a végrehajtási törvényben meghatározott egyéb végrehajtási cselekmények útján próbálhat meg a pénzéhez jutni. Könnyű belátni, hogy az itt vázolt folyamat lassú, körülményes és költséges, ráadásul távolról sem biztos, hogy az eljárás végén a hitelező hozzájut a teljes követeléséhez.
A fizetésképtelenség esetén követendő eljárás
Az adós cég székhelye szerinti megyei bíróság gazdasági kollégiuma a hitelező kérelmére indult nem peres eljárásban a fizetésképtelenség megállapítása esetén végzésével elrendeli az adós felszámolását. A hitelező az adós cég fizetésképtelenségének megállapítását többek között akkor kezdeményezheti, ha az adós az általa nem vitatott vagy elismert tartozást az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, illetve ha az adóssal szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelen (Cstv. 27. §. [2] bek. a., b.).
Ez utóbbi esettel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy a gyakorlatban sokszor okozott gondot az, hogy a hitelező nem ismeri az adós bankszámlájának számát. Ebben az esetben ugyanis nem tud a végrehajtható követelés alapján beszedési megbízást benyújtani az adóssal szemben, ez pedig azt eredményezi, hogy a hitelezőnek nincs módja egyéb végrehajtási cselekmények igénybevételére. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény (Ctv.) 2001. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítása megkönnyíti a hitelezők dolgát azzal, hogy a cégbíróságokon vezetett cégjegyzéknek ekkortól már a bankszámlára vonatkozó adatokat is tartalmaznia kell. Mivel feltehetően hosszabb időt vesz igénybe a cégbíróságon már bejegyzett társaságok adatainak erre vonatkozó kiegészítése, célszerű, ha a gazdasági kapcsolat létesítésekor a felek megismerik egymás bankszámlaszámát is.
A követelés bármely módon – tehát akár fizetési meghagyásos eljárás útján – történő érvényesítése esetén a felszámolási eljárás megindítására csak akkor kerülhet sor, ha a hitelező igazolja, hogy az adóssal szembeni végrehajtás eredménytelen volt. A jogerős határozat tehát csak akkor ad alapot a felszámolási eljárás lefolytatására, ha annak alapján olyan végrehajtási eljárás indult az adóssal szemben, ami nem vezetett eredményre. A bírói gyakorlat ebben az esetben elegendőnek tartja annak igazolását, hogy a hitelező követelését eredménytelenül próbálta meg az adós bankszámlájáról leemelni, további eredménytelen végrehajtási cselekmények lefolytatását a felszámolás elrendeléséhez már nem kívánja meg.
A bíróság ugyancsak megállapítja a fizetésképtelenséget, ha az adós gazdasági társaság nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlíti ki. Ebben az esetben a bíróság a hitelező, illetve az adós nyilatkozatai, valamint az általuk becsatolt okiratok alapján kizárólag azt vizsgálja, hogy van-e olyan több mint 60 napja esedékes hitelezői követelés az adóssal szemben, amelyet a kötelezett nem vitat vagy elismer. A fizetésképtelenség megállapítása körében tehát nincs jelentősége a tartozás összegének, illetve az adós cég vagyona mértékének. A felszámolási eljárás azzal nem kerülhető el, hogy az adós a bírósághoz benyújtott hitelezői kérelem kézhezvételét követően utólag vitatja a tartozást. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint ugyanis a fizetésképtelenség megállapításának mellőzésére nem ad alapot az, ha az adós a hitelező követelését korábban nem, hanem csak a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvételét követően vitatta (BH. 1997/497. jogeset). A bíróság álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindítását követő vitatásnak a fizetésképtelenség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, mivel a vitatásnak az esedékességet követő 60 napon belül, illetve legalábbis a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvétele előtt kell történnie.
Ilyen esetben az adós a felszámolási eljárás megindítását csak a tartozás kiegyenlítésének igazolásával kerülheti el.
A felszámolási eljárás kezdeményezése esetén a hitelező 15 ezer forint közzétételi díjat, valamint az illetéktörvény (It.) szerinti eljárási illetéket köteles előre megfizetni. Az előbbivel kapcsolatosan érdemes tudni, hogy amennyiben az adós utólag a felszámolási eljárás megindítása előtt teljesít – tehát a felszámolás elrendelésére nem kerül sor és ebből következően a felszámolási közlemény a Cégközlönyben nem jelenik meg -, a hitelező az Igazságügyi Minisztériumon keresztül a befizetett közzétételi díjat visszaigényelheti. Az eljárási illeték összege – amely tekintetében az It. 2001. szeptember 1-jétől hatályos módosítása szerint alapesetben már nincs tárgyi illetékfeljegyzési joga a kérelmezőnek – jogi személyiséggel rendelkező adósokkal szembeni eljárás esetén 40 ezer forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokkal szembeni eljárás esetén pedig 15 ezer forint.
A tartozás önkéntes teljesítését elősegítő eljárás
A bemutatott eljárások összehasonlítása alapján látható, hogy ha a hitelező 60 napon túli nem vitatott tartozás esetén felszámolási eljárást kezdeményez, akkor gyorsabban juthat követeléséhez, mint peresítés esetén. Ennek az az oka, hogy az adós csak a teljesítéssel kerülheti el a felszámolási eljárást. A tartozás kiegyenlítése tehát érdekében áll minden olyan vállalkozásnak, amely kisebb likviditási gonddal ugyan, de működik, amely vagyonnal, árukészlettel, ügyfélkörrel stb. rendelkezik. Ha az adós ténylegesen már elvesztette működőképességét, akkor is célszerű egyből a felszámolási eljárás kezdeményezése, hiszen a peresítés eredményeként – a végrehajtás sikertelensége után – az eljárás felszámolási eljárásba torkollik. Ilyen esetben egyfelől a hitelező érdekében áll, hogy az adós maradék vagyona mielőbb a tartozások kiegyenlítésére kerüljön felhasználásra a felszámolási eljárás során, másfelől pedig így elkerülhető a peresítéssel járó időveszteség és a hitelezőt terhelő kiadások.
A hitelező ezt az utat természetesen csak akkor veheti igénybe, ha követelését az adós nem vitatja. A tartozás összegének kisebb részbeni vitatása esetén az a célszerű, ha a vitatott összeget a hitelező külön számlázza ki. Amennyiben az adós kifogása a hitelező szerint megalapozatlan, úgy ennek a vitatott résznek az érvényesítése érdekében külön bírói utat lehet igénybe venni, a nem vitatott számlára alapozott felszámolási eljárás kezdeményezésével párhuzamosan.
Az adós a felszámolás elkerülése érdekében kénytelen a tartozását teljes egészében – tehát kamatokkal és járulékos költségekkel együtt – kiegyenlíteni. Fontos, hogy a részteljesítések esetén a hitelező az adós által megfizetett összeget a tartozásba a Ptk. 293. §. alapján számolja el. Vagyis a kötelezett által megfizetett összeget elsősorban a költségekre, azután a kamatra, végül a tőketartozásra számolja el, és az esetlegesen fennmaradó hátralékos tartozást tőketartozás címén tartsa nyilván. Ebben az esetben ugyanis a tartozás jogcíme (tőketartozás) alapján az eredeti esedékességi határidő továbbra is fennáll, tehát nem szűnik meg a felszámolási eljárás kezdeményezésének jogalapja.
Az adós a felszámolás elrendeléséről döntő bíróságtól a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidő engedélyezését kérheti (Cstv. 26. §. [3] bek.). További idő a tartozás teljes kiegyenlítésére már csak akkor áll az adós rendelkezésére, ha ehhez a hitelező is hozzájárul.
A követelés teljes kiegyenlítésének reményében a felszámolási eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem visszavonása nélkül a felek (tehát a hitelező és az adós együttesen) az eljárás szüneteltetését kezdeményezhetik a bíróságon. Ennek maximális időtartama 6 hónap, amely elegendő idő ahhoz, hogy valós fizetési hajlandóság és képesség esetén az adós rendezze tartozását.
Dr. Gál György
