Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A terjesztés jogának hasznosítására kötött felhasználási szerződés kapcsán gondok merülnek fel. Az adatbázisokhoz kapcsolódó felhasználások kapcsán általában a nyilvános adatbázisok hozzáférhetőségéről beszélünk, ebből eredően az adatbázisok esetében nem vagy csak ritkán jut jelentőséghez a terjesztés, hiszen magából az adatbázis fogalmából kiindulva az adatbázis maga is egyfajta terjesztést, az abban szereplő adatok terjesztését jelentheti. Mindazonáltal elképzelhető olyan felhasználási szerződés, amely kifejezetten a létrehozott adatbázis terjesztésére irányul, azonban ilyenkor is ajánlott a feleknek részletesen körülírniuk a terjesztés módját, mértékét, hiszen e körben is elképzelhető a szerzői jogokkal való visszaélés.
Az adatbázisok felhasználása nyilvános előadáson csak szűk körben képzelhető el, inkább az fordulhat elő, hogy azokban szereplő egyes adatokat említenek. Az utóbbi eset azonban már a később tárgyalandó szabad felhasználás területére esik.
A nyilvánosság számára történő sugárzás jogának hasznosítása szerepel a leggyakrabban az adatbázisok felhasználási szerződései esetében. Az adatbázis sugárzása vagy más úton történő nyilvánossághoz juttatása több veszélyt rejt magában, ezért célszerű ezekkel már a szerződés megkötésekor számot vetni. A létrehozandó szerződésben megfelelő módon rendezni kell, elsősorban anyagi viszonylatban, másodsorban pedig technikai viszonylatban a szerző érdekeinek hathatós védelmét. Az anyagi ellenérték szabályozása nem igényel részletesebb kifejtést. A technikai védelmen a szerzői jogok azon védelmét értem, mellyel az adatbázist a nyilvánosság elé táró felhasználó az adatbázis tartalmát megismerők körét megfelelően korlátozni tudja. Ennek ellenére a technika jelen állása szerint nyilvánvaló, hogy feltörhetetlen kód nem létezik, ezért ezzel a szerzőnek az adatbázis nyilvánosságra bocsátása esetében mindenképpen számolnia kell.
Az átdolgozás kérdésében külön kell megállapodniuk a szerződő feleknek, e körben utalnék a szerzői jogi törvény felhasználási szerződéseket szabályozó rendelkezéseinek diszpozitív jellegére. Az átdolgozás kapcsán viták forrása lehet, hogy mi minősül átdolgozásnak, azaz milyen mértékűnek, és értékűnek kell lennie az elvégzett munkának ahhoz, hogy az átdolgozásnak legyen tekinthető. Átdolgozásnak a szerzői jogi törvény szerint az a származékos mű minősül, amely önmagában is szerzői jogi védelemre érdemes, vagyis egyéni, eredeti jellegű. Az átdolgozásnak meg kell tehát haladnia az adatbázis felhasználásához elengedhetetlenül szükséges módosításoknak a mértékét, kifejezetten alkotói tevékenységnek kell lennie. Az engedélyezés – főszabályként – díjazás ellenében történik, amelyről csak írásban, kifejezett nyilatkozattal mondhat le a szerző. Az átdolgozásra, illetve fordításra a védelmi időtől függetlenül érvényesül az a szabály, amely szerint az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét ezeken fel kell tüntetni. Az átdolgozás engedélyezésére a szerződésben a feleknek kifejezetten ki kell térniük, ellenkező esetben nem jön létre ez irányú felhasználás. A rendelkezés jogpolitikai indoka nyilván a szerzőnek a mű integritásához fűződő jogainak hathatósabb védelme lesz.
Hatályos szerzői jogi törvényünk szerint a szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához is, valamint a szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is. Ezek további olyan jogosítványai a szerzőnek, amelyek további díjfizetési forrásokat jelentenek. A gyakorlatban azonban ezek általában ritkán szolgálnak a megállapodások tárgyául, hiszen az adatbázisok címére nem jellemző egyedi, eredeti elnevezés használata. A műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kapcsán pedig kérdés lehet, hogy mit takar az alak fogalma az elektronikus úton létrehozott adatbázisoknál.
Az adatbázisokra kötött felhasználási szerződések kapcsán szólni kell még egy sajátosságról, amely a jogintézmény technikai jellegéből következik. Többször említettük, hogy az adatbázisok napjainkban leginkább számítógépes technika, szoftverek felhasználásával jönnek létre, valamint a felhasználás egyik leggyakoribb módja a sugárzás vagy más számítógépes nyilvánosságra hozás. Abban az esetben, ha az interneten vagy más számítógépes hálózaton teszi közzé az adatbázist a szerző, gyakran előfordul, hogy a távol lévő felek között „rákattintással” köttetik meg a felhasználási szerződés.
A „clickwrap license”, a rákattintással megszerezhető engedély legújabb jogi megítélése szerint nyilvánvaló, hogy a jogosult hozzájárulása (engedélye) szükséges a jog megszerzéséhez. E hozzájárulást a jogosult azzal adja meg, hogy lehetőséget nyújt a „letöltésre”. A felhasználó pedig él a letöltés lehetőségével. A konszenzus és a ráutaló magatartás megvan. Az új szerzői jogi törvény az írásbeliség formakényszere alól csak kereskedelmi forgalomban való szoftverszerzés és napilapban vagy folyóiratban történő közzététel esetén enged kivételt. A legutóbb említett esetben megnyugodva megállapítható: a letöltés lehetővé tétele és a letöltés – ráutaló magatartás útján – érvényes és létező felhasználási szerződést eredményez, ha a felek a szerződés egyéb, a szerzői jog szerint lényeges kérdéseiben is megállapodnak. Ami a kereskedelmi forgalomban való szoftverszerzés esetét illeti, a kereskedelmi forgalomnak jelenleg nincs sajátos, esetleg a digitális korszak igényeihez alkalmazkodó szerzői jogi fogalma vagy értelmezése.
A kizárólagosság kérdése vitatott, bár nem túl gyakori kérdése lehet a felhasználási szerződéseknek. Abban az esetben, ha a felhasználási szerződés az adatbázis létrehozására irányul, a felhasználó érdeke azt diktálja, hogy kizárólagos felhasználói jogokat szerezzen. Különösen ez a helyzet akkor, ha a felhasználó bocsátja a szerző rendelkezésére az adatbázisban feldolgozni kívánt adatokat. A másik oldalról a szerző nyilvánvalóan nem kíván kizárólagos szerződést létrehozni egy olyan műre, amelybe nagy mennyiségű munkát fektetett. Végül nem hanyagolható el az a szempont sem, hogy az adatbázisok általában nyilvános közzététel céljából készülnek, ilyen esetben a cél az, hogy a felhasználók széles köre részeltessen az eredményben.
A felhasználási szerződésben megadott felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére. A felhasználási szerződések kapcsán a feleknek tekintettel kell lenniük a szerződés egyéb feltételeire, vagyis arra, hogy ezek a feltételek arányban álljanak a felek akaratával. A felhasználás területi határainak szabályozása kiemelkedő jelentőséggel bír a napjainkban elterjedt médiák globális jellegére tekintettel. Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a felhasználási engedély jelenleg a Magyar Köztársaság területére terjed ki. Éppen ezért abban az esetben, ha a feleknek e körben a felhasználási szerződésben kifejezetten rendelkezniük kell arról, hogy a szerződés tárgyát képező adatbázis milyen területi körben használható. Ezt a szerződésekben legalább közvetett formában le kell fektetni, azaz nem kötelező beleírni az összes országot a szerződésbe, elegendő például az interneten való közzétételre való utalás ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen: az adatbázishoz a felhasználási szerződés eredményeként, annak hatálybalépésével bárki hozzáférhet a rögzített feltételek mellett.
A szerződések időtartama szintén kérdéses lehet, különösen akkor, ha a felek arról nem rendelkeztek. Az adatbázis létrehozása kapcsán a szerző, illetve a felhasználó akarata nyilvánvalóan egy hosszabb távon felhasználható alkotás konstruálását célozza. Ezt támasztja alá a jogintézménnyel kapcsolatban kifejtett – az uniós szabályozásban honorált – befektetési jelleg, hiszen az adatbázis létrehozatala kapcsán alapesetben nagy terjedelmű, tartós adatfeldolgozásról van szó. Abban az esetben, ha erről a felek kifejezetten nem rendelkeztek, a felhasználási szerződés időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik. A viták kapcsán kérdéses lehet, hogy mit kell hasonló műnek tekinteni, csak az adatbázisokat, vagy azon túli jogintézményeket is, illetve az adatbázisokon belül is az adatbázisok mely és milyen úton (elektronikai, mechanikus) létrehozott válfaját.
Végezetül ki kell térnünk az adatbázisokra kötött felhasználási szerződések problémáinak tárgyalása kapcsán a szerző jogainak korlátaira, mely bár közvetlenül nem, negatív szabályozási oldalról mégiscsak érinti a témát. Az európai uniós irányelv e tekintetben is ad eligazítást, miszerint a tagországok a kizárólagos jogok alól kivételeket határozhatnak meg a következő esetekben:
a) nem elektronikus adatbázis magáncélra történő reprodukálása,
b) az adatbázis kizárólagos illusztrációként történő felhasználása oktatási vagy tudományos kutatási célra, ha az forrásmunkának tekinthető, és olyan terjedelemben, amilyent az elérni kívánt cél indokol,
c) az adatbázis közbiztonsági, adminisztratív vagy bírósági eljárás céljára történő felhasználása.
Az irányelv további olyan kivételek megfogalmazását is elfogadja, amelyeket a „nemzeti jog hagyományosan elismer” [6. cikkely, 2. pont d) alpontja].
Új szerzői jogunk a szerzői jog korlátainak megállapítása körében különös figyelemmel volt az adatbázisok sajátosságaira. Ennek következményeként került be a hatályos törvénybe a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra vonatkozóan a magáncélra készített szabad másolatok tilalma. Külön kiemelendő e helyütt is az a már többször részletesen körüljárt szabály, hogy nem minősül szabad felhasználásnak – függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e –, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra más módon készíttetnek másolatot. E tilalom jogpolitikai indoka nyilván az automatikus többszörözés lehetőségében rejlik, amely magatartás esetében ellenőrizhetetlenné válik a műpéldányok sokszorosítása. A szabad felhasználás kapcsán alapelv, hogy a felhasználás csak annyiban megengedett illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. A számítógépes úton tárolt szerzői alkotások esetében a szerző aránytalan, a későbbiekben esetleg megfelelően nem is orvosolható sérelmével jár, ha a művekről a felhasználás keretein kívül történik többszörözés.
Ezeken túlmenően ugyanakkor a magyar szerzői jogi törvény alapján is marad egy szűk kör, amelyen belül szabadon mozoghatnak a jogalanyok. Eszerint a mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti. A célnak megfelelő módon és mértékig saját célra, valamint – vállalkozási tevékenységen kívüli – belső intézményi célra is készíthető másolat, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és
a) tudományos kutatáshoz szükséges,
b) saját példányról archiválásként tudományos célra vagy a nyilvános könyvtári ellátás céljára készül, vagy
c) megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről készül.
Könyvként kiadott mű egyes részei az iskolai oktatás céljára egy-egy iskolai osztály létszámának megfelelő, illetve a köz- és felsőoktatási vizsgákhoz szükséges példányszámban többszörözhetők. Szabad felhasználás a mű ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége.
Elképzelhető, hogy az adatbázis tartalmaz tény- és híranyagokat, az ezeket tartalmazó közlemények – a forrás megjelölésével – szabadon átvehetők. Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a szerzői művek előadhatók a következő esetekben:
b) iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken,
c) szociális és időskori gondozás keretében,
d) nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken,
e) egyházak vallási szertartásain és egyházi ünnepségein,
f) magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen.
A nyilvános könyvtárak a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra. A mű nem üzletszerű többszörözése és terjesztése a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek igényeinek kielégítését szolgálja és kizárólag a célnak megfelelő módon valósul meg. Bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható.
A leírtak alapján látható, hogy az adatbázisok felhasználási szerződései kapcsán egy keretjellegű szabályozással állunk szemben, ahol a jogalkotó a joggyakorlatra bízta a részletes szabályok kimunkálását. Azonban szükséges leszögezni, hogy ezzel a jogalkotás munkája nem ért véget, szükségesnek mutatkozik a közeljövőben a szerzők igényeit fokozottabban figyelembe vevő szabályozás, melynek során az időközben bekövetkezett technikai változások okozta sajátosságokat szem előtt tartják.
Dr. Petkó Mihály
5 dr. Faludi Gábor: A felhasználási szerződés és a Ptk. viszonyának egyes kérdései, Gazdaság és Jog, 9/2001. október 19.
6 dr. Jaksity György: Néhány szellemi termék sajátos oltalma, Magyar Jog, 1997/2. sz.
IRODALOM:
Dr. Jaksity György: Néhány sajátos szellemi termék jogi oltalma, Magyar Jog 1997/2. sz.
Dr. Faludi Gábor: A felhasználási szerződés és a Ptk. viszonyának egyes kérdései, Gazdaság és Jog 2001/9. sz.
Dr. Dósa Imre: Adatbázisok (szerzői) jogi védelme
Ptk.
1999. évi LXXVI. tv. a szerzői jogról
1996/9. sz. Európai Tanács és Parlament által 1996. március 11-én kiadott irányelv az adatbázisok védelméről
