Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sorrend, a rangsortól eltérően a jogban nem jelent kizárólagosságot, és szigorú kötöttséget az eljárás egészére nézve. Itt a felhívás érkezhet sokkal hamarabb, mint a konkrét jogok gyakorlására vonatkozó sorrendiség, és történhet a sorrendtől függetlenül egyszerre is (tipikus példája a hirdetményi, és az országos napilapban történő közzététel). Ahol sorrendiséget írnak elő, ott általában nagy a jogosultak száma. A sorrend – általában valamely vagyontárgyból való kielégítés sorrendisége – kapcsolható a vagyontárgy eredeti tulajdonosának gazdasági folyamatokkal ellentétes magatartására. Itt tehát a sorrend elsődleges funkciója az, hogy megállapítsa, kinek van erősebb joga a vagyontárgyból való kielégítésre, akár a többi érdekelt sérelmére is.
A sorrend érvényesülésére jellegzetes példa a felszámolási eljárásban a hitelezők kielégítési sorrendje. Ez is analóg a jelzett jogintézménnyel. A felszámolási eljárás megindításakor a felszámoló a Cégközlönyben közzé teszi a felszámolás alá kerülő társaság legfontosabb adatait, és felhívja a hitelezők figyelmét, hogy 40 napon belül jelentsék be a céggel szembeni igényeiket. Ezek után a beérkező igényeket a felszámolóbiztos a Csődtv. 57. §-ában meghatározott sorrend szerinti blokkokba való besorolással elégíti ki, de csak addig a blokkig, amíg a felszámolás alá kerülő vagyonból a követelések kielégíthetőek. Az időnek ebben az eljárásban csak annyiban van szerepe, hogy a közzétételtől számított 40 napon túl beérkező követeléseket nem kell számításba venni, tehát elenyésznek. A felszámolás alá kerülő cég vagyonából az azonos blokk alá eső jogosultak kielégítése arányos, tehát az igény beérkezésének időpontját nem kell figyelembe venni.
A két fogalom közötti döntő különbség abban áll, hogy a rangsor egy anyagi jogi jogintézmény. Ebben a második ranghelyen szereplő személynek az alanyi joga a rangsorba foglalt jogosítvány érvényesítéséhez csak akkor nyílik meg, ha az első ranghelyen szereplő személy jogát teljes egészében kielégítették. A sorrend ezzel szemben egy eljárásjogi intézmény, ami csak annyit határoz meg, hogy az egyszerre megnyílt jogosítványok közül melyiket, mikor és milyen mértékben kell érvényesíteni.
A kérdésre tehát a következő válasz adható: a jogalkotó az elővásárlási jogok gyakorlásánál kifejtett végrehajtási szabályok elemzése után, a Tft.-ben meghatározott feltételek betartásának elvét követve következetesen a sorrendre vonatkozó eljárási szabályokat állít fel, és a sorrendben megfogalmazott szabályokat követi. Valószínű, hogy a praktikus okok miatt gyorsan elfogadott elővásárlási rendelet alkotóiban nem tisztázódott kellően a két fogalom jogi jelentése közötti árnyalt különbségtétel. A rendeletet úgy kellett meghozni, hogy minél kisebbre szűkítse a meghozatal, és a hatályba lépés közötti határidőt, ugyanis így elkerülhető a visszadátumozott szerződések – 2002. március 21-éig még folytatható – gyakorlata. A gyors hatályba léptetés mellett szólt a Tftm. által szűkre szabott határidő, és a gyakorlatban felmerülő, rangsor alapú elintézési gyakorlatra vonatkozó félelem is.
Az így meghozott jogszabály az elővásárlási jogok elintézésének eddigi gyakorlatát felrúgva, a rangsor elvébe bele nem férő jogintézményt hoz be a Tft.-be, ezzel a termőföldekre vonatkozó szabályozás sui generis jellegét erősíti.
Hogyan értelmezhető az elővásárlási rendeletben megfogalmazott fikció a közigazgatási értelemben vett hirdetményi úton történő közzétételről?
A hirdetményi közzétételről szóló speciális rendelkezéseket az elővásárlási rendelet 3. §-ának (1) bekezdése a következőképpen szabályozza:
„Az elővásárlásra jogosult a kifüggesztés kezdőnapját követő 15 napon belül az ajánlatot elfogadó, illetve az elővásárlási jogról lemondó jognyilatkozatot (továbbiakban nyilatkozatot) tehet. Az elővásárlásról való lemondásnak kell tekinteni, ha a jogosult nem nyilatkozik”
E jogszabály tehát bővíti a polgári jog ingatlanokkal kapcsolatos fikcióit egy újabb körrel, és ezzel számos értelmezési kérdést vetít elénk. Egyrészt a fikció egy olyan jogi eszköz, amellyel a jogalkotó tudottan valótlan tényről mondja ki, hogy úgy kell tekinteni, mintha valós lenne. A fikcióval szemben ellenbizonyításnak nincs helye. Más kérdés, hogy a polgári jog eddigi fikciói mindig olyan kérdéseket tisztáztak, ahol sokkal több múlott a kérdés rendezetlenségén, mint a forgalom biztonsága.
Jellegzetes példa a fikcióra a cselekvőképesség: minden ember cselekvőképes, de a 18. életév alatti kiskorúak esetében ez a cselekvőképesség vagy korlátozott, vagy kizárt. Ebből az következik, hogy a nagykorúság elérése az a tény, ahonnan az ember a saját akaratnyilatkozatával, saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Tehát az a tény, hogy valaki betölti a 18. életévét, a jog által alkotott fikcióval teljessé teszi az eddig nyugvó, és jogilag kiemelt védelemben részesített jogát a cselekvésre. Ezt így normatíve kell meghatározni, mert innentől kezdve ez a jogosultság csak bírósági határozattal korlátozható. Ez a konkrét időpont meghatározása így, fikcióval is megalapozott.
A második jellegzetes fikció az ingatlan nyilvántartás közhitelességéhez kapcsolódó elv. Itt a valóságnál is fontosabb az, hogy az ingatlan nyilvántartásban szereplő tényekben bárki megbízzon, így érvénytelen okiraton alapuló, (tehát nyilvánvalóan semmis) bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető – tehát benne szerepel, így valósnak kell elfogadni. Itt a forgalom biztonsága, és az ingatlan nyilvántartásba vetett állampolgári bizalom erősítésének jogpolitikai indoka alapozza meg fikció alkalmazását.
Az elővásárlási rendelet esetében a fikcióval való szabályozásra nem találhatunk kellő indokokat. A Tftm.-et előterjesztő miniszter az elővásárlási jogok ezen rendszerének beemelését a jogba a következőképpen indokolta:
„A családi gazdálkodás zavartalanságának, akadálytalanságának, valamint a helyben lakó agrártermelők földszükségleteinek kielégítése, továbbá az egészséges birtokszerkezetek kialakításának elősegítése érdekében a termőföldet érintő elővásárlási jog módosítása szükséges. A működő földpiacnak minimális feltételei közé tartozik a tulajdonjog gyakorlásának, a tulajdonnal való rendelkezésnek minimális korlátozása a közérdekkel összhangban, valamint a jogügyletek átláthatóságának megteremtése.”
A miniszter tehát a helyben lakó agrártermelők földszükségletének kielégítését tartja a legfontosabb céljának. A másodlagos cél a jogügyletek átláthatóságának megteremtése. Ezen célok alapján nem érthető, miért kell a kormánynak a bevezetett fikcióval eltiltani azt a családi gazdálkodót, vagy helyben lakót attól a lehetőségtől, hogy esetleg kivételes esetben élhessen a kimentés jogával akkor, ha nem élt a kifüggesztéstől számított 15 napon belül az elővásárlás jogával. A korlátozás bevezetése azonban nem terjed ki minden elővásárlásra jogosultra. A Tftm. szerinti elővásárlási sorrend 5. helyén szereplő Nemzeti Földalap Kht, konzekvens jogalkalmazás szerint legelőször, és közvetlenül az eladó írásbeli értesítéséből szerez tudomást az elővásárlási jog gyakorlásáról. Tehát az állam, ha akar élni elővásárlási jogával, nincs kötve e speciális elővásárlási sorrendhez. Ha esetleg elmulasztja a speciális jogszabályon alapuló elővásárlási jogát, a Tft. alapján még tud élni vele, bár a 15 napos, a fikció miatt „jogvesztővé” vált határidő betartásával, és ha más nem kíván élni elővásárlási jogával.
A másik fontos kérdés, hogy mi volt az a törvény, aminek analógiájára megalkották a hirdetményi közzétételre nyitva álló határidő elmulasztásának fikcióját. Az általam fellelhető leginkább analógnak tekinthető eljárásjogi jogintézmény a hirdetményi kézbesítés intézménye. Analóg annyiban, hogy hirdetményi kézbesítés során, jogkövetkezményként azt a vélelmet állítja fel, hogy „hirdetményi kézbesítés esetén az iratot – amennyiben a bíróság másként nem rendelkezik – a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított 15. napon kell kézbesítettnek tekinteni.
A tizenöt nap, és a fikció tehát innen ered. Az eljárásjog azonban széles garanciarendszert biztosít e jogintézmény alkalmazásához. E garanciák a következők:
1. Csak kivételes esetben érvényesíthető,
2. Alkalmazását csak bíróság rendelheti el, ha az annak alapjául szolgáló okok fennállnak,
3. Csak akkor lehet elrendelni, ha a perbeli másik fél tartózkodási helye ismeretlen, olyan államban él, amely nem nyújt jogsegélyt, ha a kézbesítés már eleve eredménytelennek mutatkozik, elháríthatatlan akadályba ütközik,
4. Ha a kézbesítést kérő nem kellő gondossággal járt el, az elrendelő határozatban szereplő tények valótlannak bizonyulnak, az ezt követő eljárás következményei érvénytelenek, és az eljárást kérő felet ezen eljárás költségeiben marasztalhatják, és rendbírsággal sújthatják.
E szankciók, és az intézményt védő garanciarendszer megfelelő alapot ad a polgári perben e fikció alkalmazására. A jegyző bevonásával megszerkesztett eljárás az elővásárlási jogok gyakorlására, azonban sok tekintetben elveszti magánjogi jellegét, és közjogivá válik.
A közjogban pedig hasonló jogintézményt, ahol az eljárási határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, pláne ilyen rövid határidő esetében, nem ismerek. Az agrárjogban hasonló intézmény volt a földkiadó bizottságokat választó részarány-tulajdonosok közgyűlésének összehívásának gyakorlata. A Polgármesteri Hivatal hirdetőtábláján kellett közzétenni a gyűlés időpontját. A gyűlést a megjelentek számától függetlenül – mivel a hirdetmény 15 napig közzé volt téve – határozatképesnek kellett tekinteni. A kellően oda nem figyelő részarány földtulajdonos tehát elvesztette azt a jogát, hogy a részarány földek kiadásában, ha közvetetten is, de közreműködjön. Azonban ezzel még nem vesztette el a részarány területek kiadásához való jogát, mint az elővásárlási jogosult elővásárlási jogát azon mulasztásával, ha akár menthető okból is, de nem értesült e jog megnyílásáról.
Az itt említett fikció alkalmazásához fűződő garanciarendszer kialakításáig, mivel alapjában magánjogi jellegű jogviszonyról van szó a felek között, az elővásárlásra jogosultak méltányos érdekeinek a védelmébe célszerűnek látszik egy olyan jellegű bírósági gyakorlat kialakítása, amely az elővásárlási rendelet fikcióját vélelemként, azon belül is megdönthető vélelemként érvényesíti, és szabad utat enged a teljesítő képes családi gazdálkodóknak a vélelem alóli kimentésre.
Az elővásárlási jogosultságokra vonatkozó következtetések levonása
Összefoglalásként elmondható, hogy az elővásárlási jogok gyakorlására vonatkozó végrehajtási rendelet hatályba lépésével a jogalkotó úgy szabályozta a Tftm.-ben meghatározott elővásárlási jogok gyakorlásának rendjét, hogy a végrehajtás módjával felborítja a termőföldről szóló törvény 2001. évi módosításával bevezetett elővásárlási sorrendet. Az a szabály, hogy az egyéb sui generis jellegű jogszabályban szabályozott elővásárlási jogosultakat általános módon, írásban kell tájékoztatni, lényegében a Ptk.-ában szabályozott elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó rangsort kiegészíti a Tft.-én kívüli „sui generis” jogszabályban megfogalmazott elővásárlási jogoknak a rangsor élére állításával.
A gyakorlati lényeg: a Nemzeti Földalap Kht. az elővásárlási jogosultak élére áll (a Tft.-vel ellentétben), és bárkit megelőzve gyakorolhatja e jogát. Ha külön nem értesítik, a többi elővásárlási jogosult, vagy harmadik személyek tulajdonszerzése tehát ezen intézménnyel szemben relatíve hatálytalan. A családi gazdaságok rendszerére való kihatása tehát e jogszabálynak a következő: a kialakulóban lévő családi gazdaságok tulajdonszerzése a Nemzeti Földalapon keresztül, és leginkább áttételesen valósulhat meg a gyakorlatban.
Dr. Olajos István
1 Az első országgyűlés alatt a ciklus utolsó harmadában fogadták el a termőföldről szóló 1994.évi LV. törvényt, amely a termőföld tulajdont szigorító rendelkezései miatt a kormánypárton belül is éles vitákat váltott ki, és többször megjárta az alkotmánybíróságot. A Horn kormány szintén a ciklus utolsó parlamenti üléssorozatán vetette fel a helyben lakáshoz kötött olyan tulajdonszerzést, ahol jogi személyek is szerezhetnek termőföldtulajdont. A Nemzeti Földalapról szóló törvény koncepciója már 1999-ben elkészült, de a KVI, a PM és a FVM között viták voltak a földalap feletti felügyeleti jog kérdésében. A kisgazda vezetésű minisztériumnak nem akartak még nagyobb jogokat adni a növekvő mértékű állami termőföldvagyon kezelésében.
2 A Magyar Közlöny 2001.évi 153. számában megjelent törvények: 2001. évi CXVI. törvény a Nemzeti Földalapról (továbbiakban NFA tv.), 2001. évi CXVII. törvény a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról (továbbiakban :Tftm tv) , 2001. évi CXVIII. törvény a földkiadó és földrendező bizottságokról szóló 1993. évi II törvény módosításáról – (továbbiakban: Fkfbm tv.) és a 2001.évi CXIX. törvény a takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról (továbbiakban takarmány tv).
3 16/2002 (II. 18). sz. Kormányrendelet a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól
4 Amely jellegzetesen ingatan adásvétel, tehát bejegyzésköteles, és mint olyan, háttérjogszabálya az ingatlan-nyilvántartási törvény
5 Kivétel az 1994. évi XIX. törvény az erdőbirtokossági társulatról, ahol a törvény megfordítja a Ptk. szabályát az elővásárlási jog gyakorlását illetően. Először a közös tulajdonban lévő erdőterület tulajdonostársa, majd az erdőbirtokossági társulat tagja gyakorolja az elővásárlás jogosultságait.
6 Sui generis elővásárlási rangsor tekintetében az 1997. évi LXXVIII. törvény 25. § (1) bekezdése – a települési önkormányzatot megilletően az építési szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok megvalósításához szükséges ingatlanokra vonatkozóan,
– az 1997. évi LIV. törvény 58. § (1) bekezdése – a műemléki védettség alatt álló ingatlanokra az államot, a kötelező feladatot ellátó helyi önkormányzatot, az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot egymást követő rangsorban megilletően,
– az 1996. évi LIII. törvény 68. § (6) bekezdése – a védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az államot, helyi jelentőségű védett természeti terület esetében – sorrendben az igazgatóságot követően – a települési önkormányzatot megilletően,
– az 1994. évi CII. törvény 30. § (2) bekezdése – a hegyközség tagját megilletően a szomszédos, a szőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott földrészletre,
– az 1993. évi LXXVIII. törvény 49. § (1) bekezdése – az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került önkormányzati, illetőleg az állami lakásra vonatkozóan a bérlőt (bérlőtársakat) megilletően.
7 a Ptk. 97. és 145 §§-aiban szabályozva
8 A CD jogtár kommentárja a Ptk. 145. §-ához és a 7-es számú PK-hoz
9 Az állam elővásárlási joga védett természeti területekre (1996. évi LIII. törvény 68§-a) a hegyközség tagjának elővásárlási joga a szomszédos szőlőkataszterben nyilvántartott terültre (1994. évi CII. törvény 30§-a). Az önkormányzat hitelezőjének elővásárlási joga önkormányzati vagyon értékesítése során (1996. évi XXV. törvény 30. §-a), az önkormányzat elővásárlási joga vizekre, és vízi létesítményekre (1997. évi LVII. törvény 6. §-a). Az önkormányzat elővásárlási joga a települési célok megvalósításához szükséges ingatlanokra. (1997. évi LXXVIII. törvény 25. §-a). A földhasználó elővásárlási joga kárpótlás során (1991. évi XXV. törvény 9., 22. §-a) végül a Nemzeti Földalap elővásárlási joga a termőföldekre( 2001.évi CXVI. tv.).
10 A Miskolci Körzeti Földhivatal vezetője, Lévay Sándorné elmondta, hogy a Földhivataltól nem várható el az egyre szaporodó jogszabályon alapuló elővásárlási jogok követése. Ha a jogalkotó intézkedett az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről az általa alapított jognak, ebben az esetben a bejegyzés elutasításának a feltétele lehet az elővásárlásra jogosult értesítésének elmaradása. Ellenkező esetben az ingatlan nyilvántartás ügyintézője az elkövetkezendő jogviták kiváltására nem képes.
11 Magyar Értelmező Kéziszótár Akadémiai Kiadó Bp. 1992 rangsor szócikke 1146.o , illetve Révai Nagy Lexikona, 16.kötet Babits Kiadó 1997 rangsor szócikke 69.o
12 Jogi lexikon KJK Kerszöv Kft. Bp. 1999 273–274.o ingatlan nyilvántartás szócikke
13 a ranghelyre vonatkozóan az ingatlan nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv 7. §-a, és e törvény végrehajtásáról szóló 109/1997. (XII. 29) FVM rendelet 38. §-a rendelkezik
14 Az öröklés részletesebb szabályait a Ptk. 598–684. §-ai, a Ptké. 71–74. §-ai, és többek között a 35/1994. (VI.24.) AB. sz. határozat, és az 64/1995. (IX. 1.) Ab. sz. határozatból ismerhetjük meg
15 A gazdasági társaságokról szóló 1997. CXLIV. törvény 135–136. §§, illetve a 148. §-a a kft. üzletrészére vonatkozó elővásárlási jogok gyakorlásáról.
16 a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 57. §-a a következő kielégítési sorrendet állítja fel:
a) a felszámolás költségei,
b) a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések
c) a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti,
d) magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése
e) a társadalombiztosítási tartozások és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj tartozások, az adók, adók módjára behajtható köztartozások, a visszafizetendő állami támogatások, valamint a víz- és csatornadíjak,
f) egyéb követelések,
g) a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás.
Hasonló jellegű szabályokkal kielégítése sorrend még: a bírósági végrehajtás során befolyt összegből történő kielégítésnél [1994. évi LIII. tv 164–171. §§; 50/1991.(X.3) Ab-hat.], és a helyi önkormányzatok szennyvízelvezetés és -tisztítás céltámogatásának kielégítésénél.
A rangsorral rokon a szabályozás – a vízkielégítési sorrend végrehajtásánál (1995. évi LVII. tv 15. §-a) – ahol vízhiány esetén a vízkielégítési „sorrend” utolsó helyén álló növénytermesztési célú vízkorlátozást rendelik el először, és ha ezzel a korlátozással nem szűnik meg a vízhiány, csak abban az esetben kezdik meg a sorrendben előrébb álló ipari vízhasználat korlátozásának elrendelését. Ez a jogintézmény azonban közjogi jellege miatt nem tökéletesen konzekvens.
17 A két jogintézmény dogmatikai elhatárolásáénak ezen módját e cikkben szereplő példák felhasználásával Dr. Szabó Miklós professzorral való beszélgetés során sikerült kikristályosítani. Köszönet érte.
18 A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 8. § (2) bekezdése.
19 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 102. §-ának (5) bekezdése.
