Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ésszerű földhasznosítás szempontjain túl az indokolás az új szabályozás céljaként jelöli meg az agrártermelők földszükségleteinek elsődleges kielégítését, a családi munkaerőn alapuló magángazdálkodás megszilárdítását. A jogalkotó – szándéka szerint – tekintettel volt arra, hogy a szabályozás ne legyen ellentétes a piac szabadságával, és diszkriminatív módon ne szűkítse le a potenciális földtulajdonosok körét. A jogszabály elfogadása óta azonban éppen ilyen érvekre hivatkozva támadják politikai, szakmai és érdek-képviseleti szervek a módosított rendelkezéseket, többen az Alkotmánybíróságnál is beadvánnyal élve. Mit is tartalmaznak tehát az új szabályok?
A Tft. 3. §-a jó néhány új fogalommal egészült ki. A legfontosabbak ezek közül a jövőbeni kormányzati birtokpolitika alappillérének tartott családi gazdaság, illetve családi gazdálkodó. Családi gazdaság a módosítás értelmében a legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld (ide értve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.
Családi gazdálkodó a családi gazdaságot a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal nyilvántartásába bejegyeztető személy, aki a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat; élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat; mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységét és ebből árbevétele származott; és bejelentett állandó lakhelye legalább 3 év óta a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van. A családi gazdálkodóra irányadó szabályok vonatkoznak arra a személyre is, aki vállalja, hogy a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenység élethivatásszerű folytatását 2005. január 1. napjáig megkezdi, feltéve, ha a családi gazdálkodóra vonatkozó egyéb feltételeknek megfelel. Ha e kötelezettségének határidőre nem tesz eleget, az eddig felvett támogatások jogtalanul felvett támogatásnak minősülnek.
A jogszabály meghatározza a gazdálkodó család tagjait is: ebbe a körbe tartozik a családi gazdálkodó, annak házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke és szülője.
További újdonság a mezőgazdasági tevékenység definiálása, mely a törvény szerint növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, halászat, haltenyésztés, szaporító anyag termesztése, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, vegyes gazdálkodás lehet; ehhez képest kiegészítő tevékenységnek minősül a falusi és agroturizmus, kézművesipari tevékenység, fűrészáru-feldolgozás, elsődleges élelmiszer-feldolgozás, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése.
A törvény meghatározza továbbá a helyben lakó, valamint a helyben lakó szomszéd fogalmát is. Előbbi az a magánszemély, akinek bejelentett lakóhelye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld vagy tanya fekszik; továbbá az is, akinek legalább 3 éve a bejelentett lakóhelye olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a termőföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van. Utóbbi az a helyben lakó, akinek a tulajdonában vagy használatában lévő termőföld közvetlenül szomszédos az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőfölddel vagy tanyával.
A tanya fogalmát a korábbi törvényi szabályozás tágan határozta meg, így nemcsak a lakó- és gazdasági épület együttese, hanem esetleg csupán a gazdasági épület (pld. présház) a hozzá tartozó földdel is tanyának minősülhetett. A módosítás lakó- és a gazdasági épület együttes meglétét határozza meg az egyéb feltételek mellett a tanya fogalmánál, valamint a hozzá tartozó földterületet 6000 négyzetméterben maximálja.
Az erdőbirtokossági társulatok a korábbi szabályozásban kivételt jelentettek a jogi személy földtulajdonszerzésének tilalma alól [Tft. 6. § (1) bekezdése]. Ez azonban a jogalkotó szerint gyakran a szerzési tilalom kijátszásához vezetett, ezért a törvény megszüntette az erdőbirtokossági társulat privilegizált helyzetét. Az indokolás szerint eredetileg sem volt alapos ok az erdőbirtokossági társulat tulajdonszerzésének lehetővé tételére, hiszen a többi, kivételezett jogi személy (állam, önkormányzat, stb.) számára közfeladataikra való tekintettel tette lehetővé a törvény a tulajdonszerzést, az erdőbirtokossági társulat viszont kifejezetten magáncélú jogi személy.
Az új szabályok szerint a földhivatali eljárás során a szerző félnek a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátozásba. A nyilatkozat valóságtartalmát a körzeti földhivatal az ingatlan-nyilvántartás alapján ellenőrizheti. A Tft. 9. § (2) bekezdése értelmében termőföld tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy szerződési kikötés semmisségének megállapítása iránt az ügyész pert indíthatott eddig is. A módosítás szerint az ilyen szerződés vagy szerződési kikötés az egész szerződés érvénytelenségét vonja maga után. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a felek az említett szerződéssel vagy szerződési kikötéssel a tulajdonjog megszerzésének hatályát kötötték valamely feltétel, illetve jövőbeli időpont bekövetkezéséhez, vagy egyikük, illetve harmadik személy jognyilatkozatához [Tft. 9. § (4) bekezdés].
A jogalkotó szándéka szerint a családi gazdálkodás zavartalanságának, akadálytalanságának, valamint a helyben lakó agrártermelők földszükségleteinek kielégítése, továbbá az egészséges birtokszerkezetek kialakításának elősegítése érdekében a termőföldet érintő elővásárlási jog módosítása vált szükségessé. Ezért a törvény a termőföld vagy tanya eladása esetén elővásárlási joggal rendelkezők körét jelentősen kibővítette, mely lépést a tulajdonjog gyakorlásának, a tulajdonnal való rendelkezésnek a közérdekkel összhangban lévő minimális korlátozásaként értelmezi. Így elővásárlási jog illeti meg, a következő sorrendben
a) a családi gazdálkodót, a gazdálkodó család tagjait – ebben a sorrendben –, ha az eladásra kerülő termőföld vagy tanya a családi gazdasághoz tartozó termőfölddel vagy tanyával közvetlenül szomszédos;
b) a közös háztartásban élő családtagot;
c) a helyben lakó szomszédot;
d) a helyben lakót;
e) a magyar államot, a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvényben foglaltak szerint;
f) a haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt, ha tulajdonszerzését törvény nem zárja ki;
g) az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonából kivett, a dolgozók részére már magánosított vagy magánosításra kerülő mezőgazdasági társaságok közvetlen vagy közvetett magánszemély tulajdonosait azon földterületek vonatkozásában, amelyeket az eladás időpontjában a mezőgazdasági társaság jogszerűen használ. A jogalkotó értelmezése szerint közvetett tulajdonos az, aki egy vállalkozás tulajdoni hányadát, illetőleg szavazatait ebben a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazatokkal rendelkező más vállalkozás tulajdoni hányadain, illetőleg szavazatain keresztül birtokolja vagy gyakorolja. Az előbb ismertetett sorrend az elővásárlásra jogosultak között egymással szemben is érvényes. Ez a szabályozás a kihirdetést követő 60. napon – 2002 február 22-én – lépett hatályba.
A január 1-jéig hatályos szabályok szerint a termőföldön fennálló haszonélvezeti jogra, a használat jogára és a telki szolgalmi jogra, valamint a földhasználati jog keletkezésére a polgári törvénykönyv szabályai voltak megfelelően alkalmazandók. A jogalkotó, hivatkozva a Ptk. törvényi rendelkezéseire – nevezetesen hogy a haszonélvezet és a használat természetes személyhez kötődő olyan személyes szolgalom, amely mindig csak korlátozott időre szól és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn –, továbbá a haszonélvezet és a használat jogi rendeltetésére tekintettel, a törvény korlátozó rendelkezései kijátszásának megakadályozása érdekében a haszonélvezet és használat jogának szerződéssel való alapítására a Tft. II. fejezetének tulajdonszerzést korlátozó szabályait rendeli alkalmazni. Mivel a Ptk. szabályai alapján magánszemélyek esetében nincs korlátozás a mezőgazdasági rendeltetésű föld területének nagyságára vonatkozóan, a módosítás szerint a szerző fél tulajdonában lévő és haszonélvezetébe (használatába) kerülő földrészleteket össze kell számítani.
Az új szabályozás az eddigiek érintetlenül hagyásával lehetővé teszi, hogy a Nemzeti Földalapból huzamosabb időre lehessen termőföldet haszonbérelni. Az ilyen haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama 50 év lehet.
A törvény az előhaszonbérleti jogra jogosultak sorrendjét az elővásárlási jogra jogosultak sorrendjétől eltérően állapítja meg:
– a családi gazdálkodót,
– a gazdálkodó család tagjait,
– a közös háztartásában élő családtagot,
– a helyben lakó szomszédot, valamint a helyben lakót
– a Magyar Nemzeti Földalap Kht. által kijelölt személy követi a sorban, majd
– a volt haszonbérlő, amennyiben a haszonbérleti szerződés nem a haszonbérbe adó azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg, végül
– az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonából kivett, a dolgozók részére már magánosított vagy magánosításra kerülő azon mezőgazdasági társaságot illeti meg az előhaszonbérleti jog, amely az előhaszonbérleti jog megnyíltát megelőzően az adott terület haszonbérlője volt. Ez a sorrend az előhaszonbérletre jogosultak között egymással szemben is érvényes. Ez a szabályozás is a kihirdetést követő 60. napon – 2002 február 22-én – lépett hatályba.
Aki saját tulajdonú vagy olyan termőföldet használ, amely a vele közös háztartásban élő személy, illetve közeli hozzátartozója tulajdonában vagy más jogcímen a rendelkezése alatt áll, a földrészlet vagy földrészletek – a Tft. 25/A § (1) bekezdés szerinti – adatait köteles a földhivatalnál a használatbavételtől számított harminc napon belül bejelenteni. A módosítás értelmében a bejelentést a tulajdonosnak is alá kell írnia, amennyiben a használó nem a tulajdonos. A földhasználó a bejelentéssel egyidejűleg köteles nyilatkozni arról, hogy termőföldhasználata a törvényben foglalt korlátozásokat nem sérti. A földhasználó a használatban bekövetkezett változásokat harminc napon belül köteles a földhivatalhoz bejelenteni. Jelentős szigorítás, hogy míg az eddigiek szerint a szerződés benyújtását, illetve a bejelentést elmulasztó földhasználót a földhivatal bírsággal sújtotta, az új szabályok szerint a földhasználati szerződés bejelentésének elmulasztása külön szankcióként a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. Közös tulajdonban álló ingatlan tulajdonosai a bírság megfizetésére egyetemlegesen kötelezhetőek. Ha a földhasználó személyére vonatkozó bejelentés nem érkezett, a termőföld használójának a tulajdonost kell tekinteni.
Az eddigi szabályozás szerint ha a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető volt, hogy a szerződés – részben vagy egészben – jogszabályba ütközik, a földhivatal – annak megküldésével – értesíti az ügyészt. Ez kiegészült azzal az új rendelkezéssel, miszerint a földhivatal akkor is értesíti az ügyészt, ha az ellenőrzés során tudomására jut, hogy a földhasználati szerződést nem jelentették be.
A földhivatalnak a földhasználati nyilvántartással kapcsolatos eljárására az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A haszonbérlet időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó törvényi előírásokba ütköző szerződés vagy szerződési kikötés esetén a Tft. 9. §-ának (2) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
A Tft. a következő új 25/D §-sal egészült ki:
„(1) A szerződés megkötésétől számított 30 napon belül nyilvántartásba vétel céljából – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – be kell nyújtani a földhivatalhoz azokat a szerződéseket, illetve jogokat biztosító vagy kötelezettséget vállaló nyilatkozatokat, amelyeket termőföld tulajdonjogára, haszonélvezeti jogára vagy bármely más az ingatlan-nyilvántartásba egyébként bejegyezhető jogra vonatkozóan a törvény 6. és 7. §-ában foglalt tulajdonszerzési tilalmak és korlátozások hatálya alá eső személyekkel kötöttek, illetve ilyen személyek irányában tettek, feltéve, hogy e szerződéseket (jognyilatkozatokat) a jogszerzés bejegyzése érdekében még nem nyújtották be.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség a szerződő feleket egyetemlegesen terheli, nem terjed ki azonban azokra a szerződésekre, jognyilatkozatokra (a továbbiakban együtt: szerződések), amelyeket a 25/A. § (2)–(3) bekezdése alapján a földhivatalhoz benyújtottak, illetve bejelentettek.
(3) A szerződések benyújtására, ennek elmulasztására, valamint a szerződések nyilvántartásba vételére a 25/A–25/C. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szerződés benyújtásának elmulasztása esetén a szerződésből származó jogokat és kötelezettségeket nem létezőnek kell tekinteni. Az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás megtérítésére a jogalap nélküli gazdagodás szabályai (Ptk. 361–364. §) az irányadók.”
A Tft. 25/D. §-ában foglalt rendelkezéseket a 2002. január 1-je előtt megkötött szerződésekre is alkalmazni kell azzal, hogy e szerződéseket a módosító törvény hatálybalépését követő 60 napon belül kell nyilvántartásba vétel céljából benyújtani.
A törvény módosítja a termőföld más célú hasznosításait is. Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében az 1 hektárnál nagyobb területű termőföld tekintetében kezdeményezett eljárásra – ide értve a belterületbe vonást is – különös illetékességi szabályt állapít meg: az első fokú, illetve a másodfokú eljárásra a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által rendeletben kijelölt körzeti, illetve megyei földhivatal illetékes. Egyidejűleg több, egymáshoz kapcsolódó vagy már benyújtott kérelemhez kapcsolódó újabb más célú hasznosítás iránti kérelem esetén ugyanezen illetékességi szabályt kell alkalmazni.
A törvény szerint ha a termőföld más célú hasznosításának kezdeményezése során a beruházó személye elválik a termőföld tulajdonosától, az engedély nélküli más célú hasznosítás esetén az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége alóli felmentés megadásához a tulajdonos hozzájárulása szükséges, ugyanis a tulajdonosnak a termőföld tulajdonával kapcsolatos rendelkezési joga ebben az esetben sem sérülhet.
A termőföld más célú hasznosítása esetén a törvényben meghatározott esetekben nem kell földvédelmi járulékot fizetni. A törvény a földvédelmi járulék alóli mentességet két esettel bővíti. Ha a termőföld-tulajdonos a törvény hatálya alá tartozó földön engedély alapján és annak megfelelő módon 400 négyzetmétert meg nem haladó területnagyságig beruházást végez, mentesül a földvédelmi járulék megfizetése alól. A lakásépítés támogatása érdekében szintén járulékmentes a saját célra történő lakásépítés, valamint az önkormányzati bérlakás-építési program megvalósítása céljából történő más célú hasznosítás. Ezen mentesség nem vonatkozik a budapesti agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések területén fekvő termőföldek más célú hasznosítására.
A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy rendelettel állapítsa meg a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályait és a termőföld tulajdonjogának átruházására irányuló szerződések alakszerűségének követelményeit. A törvény a családi gazdaságokkal kapcsolatos alapfogalmakat határozza csak meg, ezért a kormány felhatalmazást kapott a családi gazdaságok létrehozásának, nyilvántartásba vételének és működésének részletes anyagi és eljárási szabályainak megállapítására is.
A törvény értelmében Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a termőföld tulajdonjogának megszerzésére és használatára vonatkozóan külön törvényt kell alkotnia.
Dr. Mázi András
A szerzőről
Dr. Mázi András 2001-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián 1999-ben különdíjat, 2001-ben első díjat nyert. 2001 ősze óta a PTE ÁJK doktoranduszhallgatója.
