Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az adattárakra vonatkozó szerzői jogi szabályozás és a gyakorlati felhasználásukat célzó felhasználási szerződések kapcsán mindenekelőtt tisztázni szükséges a szerződések közvetett tárgyát. Az adattárakkal, valamint a felhasználásukkal kapcsolatos szabályokat növekvő jelentőségük miatt érdemes nagyító alá venni, hiszen a gyakorlati életben az adattárak létrehozására, felhasználására kötött felhasználási szerződések egyre gyakoribbak, és a jelenlegi jogi megoldások alkalmazása szolgálhat meglepetésekkel.
Az adattár jogi fogalmának meghatározása során az adatbázis fogalma lehet az a kiindulópont, ahonnan a definíció megadható. A törvényalkotó, reagálva a gyakorlat részéről adott kritikákra, valamint a terebélyesedő védelmi körre, adatbázisra változtatja a jogintézmény elnevezését, melyet a szakmai, nemzetközi szóhasználat mellett a szónak a jogintézmény technikai tartalmát jobban hangsúlyozó jellege indokol. Az adatbázisok fogalmi meghatározására több javaslatot találhatunk a szakirodalomban. Álljon itt most példaként egy magyar meghatározás.
Adatbázis alatt – általános értelme szerint – adatok rendszerezett együttesét értjük. A köznapi jelentésnél gazdagabb tartalmú fogalom szükségszerűen bonyolultabb, semhogy rávilágíthasson az adatbázis azon jellemzőire, amelyek alapján megkülönböztethetővé válik az adatbázishoz csak hasonlító dolgoktól. Így az adatbázis:
– emberi munkatevékenység eredménye,
– adatok, információk, tények
– valamely adathordozón
– rendszerezett formában (szerkezetben),
– valamely információhordozó jelrendszer segítségével
– rögzített együttese.
Az elektronikus adatbázis adatállománya adattárat alkot.
Ebből az elemenként felépített megfogalmazásból is kitűnik, hogy az adattárak fontos fogalmi eleme az adathordozó, illetve az információs jelrendszer fogalma, mely rögtön mutatja a jogintézmény számítógépes programalkotásokkal való rokonságát és az azoktól történő elhatárolás szükségességét. Bár az adattárak összeállítását/működtetését (a keresést) nagymértékben segítik a különféle szoftverek, ezek nem képezik az adattár és az azzal kapcsolatos jogi védelem tárgyát, hanem önálló szerzői jogi alkotásként értékelendők.
A szerzői jogi törvénymódosítás, orvosolva a korábbi hiányosságokat, megadja az adatbázis fogalmát. Az új, a módosítás eredményeként bekerülő 60/A. § (1) bekezdése értelmében adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek tartalmi elemeihez – számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon – egyedileg hozzá lehet férni.
Az új fogalmi meghatározás kapcsán kiemelendő, hogy az adatbázis fogalma nemcsak az elektronikus úton elkészített és tárolt művekre vonatkozik, hanem bármely más módon (papíron, filmen stb.) létrejövő alkotásokra is. A törvénymódosító javaslatban foglaltak szerint, a jogharmonizációs elvárásoknak eleget téve, nemcsak az elnevezése változik, hanem az adatbázis fogalmi köre is bővül. A módosítással kettéválik az adatbázis polgári jogi védelme szerzői jogi védelemre és a szerzői jogban elhelyezett adatbázis-előállítók sui generis védelmére.
Az adatbázisokra kötött felhasználási szerződések megkötése esetében alkalmazandó joganyagként elsősorban a szerzői jogi törvény felhasználási szerződéseire vonatkozó szabályokat kell alapul venni az adatbázisok kapcsán speciálisan szabályozott eltérésekkel. Mögöttes joganyagként pedig a Ptk. kötelmi általános részében megfogalmazott szerződésekre irányadó általános szabályok alkalmazandók.
Az adatbázisokkal kapcsolatban alapvetően kétféle felhasználási szerződés jöhet létre: az egyik, amely az adatbázis létrehozására irányul, a másik, amely a már létrehozott adatbázisok felhasználását célozza. Az adatbázisok szerzői jogi védelme kapcsán a nemzetközi jogalkotás szem előtt tartotta a hagyományos szerzői műalkotói tevékenységet, valamint az adatbázist létrehozó személy befektetett idejét, tőkéjét, energiáját, vagyis azt az anyagi jellegű befektetést, melyet a létrehozott adatbázis képvisel.
A 2001. évi törvénymódosítást megelőzően a magyar jog nem osztotta teljes mértékben az uniós jogalkotás álláspontját; az adatbázisokat gyűjteményes művekként akkor részesítette szerzői jogi védelemben, ha azok szerkesztése, összeállítása tekintetében egyéni, eredeti jelleget tükröztek. A szerzői jogvédelmet élvező adatbázisok létrehozására kötött felhasználási szerződések kapcsán tehát nem elegendő csupán a szerzőt a rendelkezésére bocsátott adatállománynak az egyszerű feldolgozásával megbízni, hiszen ez alapján a létrehozott adatbázis nem részesülhet szerzői jogi védelemben. Hozzá kell tennie a szerzőnek azt a plusz alkotói tevékenységet, amelyet a törvény szerkesztői tevékenység eredményét tükröző egyéni, eredeti jellegként ír elő. Amennyiben az adatbázis egyszerű rendszerezéséről van szó – a szerzői jog keretein belül –, de az eset sajátosságaitól függően a szerzői jogi törvénybe beemelt szabályok alapján, vagy például a Ptk.-beli megbízási kötelem talaján jöhet létre a szerződés, nyilván ez utóbbi esetben a megalkotott műre a jogi védelem sem állt fenn.
A törvénymódosítás, eleget téve az európai uniós irányelvben foglalt követelményeknek, az adatbázis-előállítókra is kiterjeszti a jogi védelmet. Az adatbázis előállítóinak jogi védelemben történő részesítése a szerzői jogi törvényen belül önálló szabályozás, azaz a jogalkotó egy, a szerzői jog szempontjából a törvény keretébe beilleszthető, ám a szerzői jog hagyományos eszköztárával nem minden tekintetben kompatíbilis védelem szabályait fekteti le. Figyelembe kell venni azt a tendenciát is, amely az elektronikus úton létrejött adatbázisok technikai sajátosságának köszönhető (könnyű többszörözhetőség, felgyorsult keresési, rendszerezési mechanizmusok). Az elektronikus formában tárolt adatbázisok kapcsán a felhasználói magatartás is különbözik: a nyilvános adatbázisok esetében a felhasználás, maga a szerződéskötés az esetek többségében a megszokottaktól némiképp más módon valósul meg.
A felhasználási szerződések kapcsán a törvényjavaslat a szerzői jogi védelemben részesülő adatbázisok szerzőjén kívül kijelöli azt az alanyi kört, amely az adatbázisok előállítóinak sui generis védelmi pozíciójában állhat. Az adatbázis előállítója az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról. A jogi védelem nem az adatbázis tényleges létrehozóját illeti meg, hanem azt, akinek a részére, költségén az adatbázis előállítása történik és az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. A fogalommeghatározás szerint tehát a „tényleges” létrehozó jogaira és kötelezettségeire nem a szerzői jogi törvény, hanem a létrehozásra kötött szerződés az irányadó, melynek szabályait nem a szerzői jogi törvény rendezi. Ennek értelmében tehát nem minden esetben az előállítók, sokkal inkább a készíttetők jogairól beszélhetünk. A gyakorlati jogászok segítségét igényli a fogalmi meghatározásban a jelentős ráfordítások mértékének meghatározása, amely jelentős bizonytalanságot szülhet, hiszen további eligazítást ennek konkretizálására a törvényjavaslat nem ad. A javaslat indokolása szerint a ráfordítás fogalmát tágan kell értelmezni, azon a minőségi, mennyiségi ráfordítást egyaránt érteni kell, nemcsak pénzügyi befektetést, hanem energia-, munka- és időráfordítást is. A fogalmi kört szűkíti a javaslat, amikor az adatbázis előállítójaként – nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – olyan jogalanyt ismer el, aki magyar állampolgár vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén belföldön vették nyilvántartásba és a létesítő okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fő helye belföldön van.
A probléma a két védelem alatt álló jogosulti kör jogai kapcsán a mérték meghúzásánál kezdődik. Az adatbázisok létrehozására irányuló felhasználási szerződés az esetek többségében, tekintettel arra, hogy számítógépes adatbázis létrehozásáról van szó, a jogosult (szerző, előállító) elsősorban az adatok használhatóságára, kezelhetőségére fekteti a hangsúlyt. A korábbi szabályozás a védelem fennállása kapcsán nehéz helyzetbe hozta a védelem iránti igénnyel fellépő jogalanyt, hiszen egy számítógépes szakembertől alapesetben nem várható el, hogy olyképpen rendszerezze a rendelkezésére bocsátott anyagot, hogy az szerzői jogi védelem alá eső alkotást, gyűjteményes művet képezzen. A szerzői jogvédelmet élvező adatbázisok előállítására kötött felhasználási szerződés során tehát rendkívül körültekintően kell eljárnia a felhasználónak, hiszen egy olyan szerzőt kell találnia, aki megfelelő szinten ért az információhordozó jelrendszerekhez, másrészt alkotói hajlamokkal is rendelkezik. Mindezek mellett a felhasználónak – a további viták elkerülése végett – a létrehozó tevékenysége meghatározásakor célszerű kikötnie, hogy a szerzőnek egyéni eredeti jelleggel kell rendeznie az anyagot úgy, hogy az adatbázis létrehozását eredményezze. A törvényjavaslat ismeretében az adatbázis előállítóinak védelme kapcsán szintén nagy gondossággal kell eljárni a szerződések megkötésekor, hiszen itt is védelem alatt álló alkotást kell létrehozni, azaz kérdéses, melyek a védelem eléréséhez szükséges kritériumok.
Az adatbázis létrehozására irányuló szerződés megkötésekor komoly viták központja lehet a szerződés közvetett tárgya. Az előbbiekből már látható volt, hogy a létrehozandó alkotás adatbázisnak csak abban az esetben minősíthető, ha szerkesztői tevékenység eredményeként egyéni, eredeti jelleget visel. Ezzel kapcsolatosan szerződéskötéskor tisztázandó az a kérdéskör, hogy a szerző alkotási szabadsága mire terjedjen ki. Csak azokból az adatokból dolgozhat, melyeket rendelkezésére bocsát a felhasználó, vagy esetleg a szerző dönti el, milyen anyagból dolgozik. Komoly jogértelmezési problémákat okozhat e körben az a gyakorlatban nem ritka eset, ha a felhasználó mechanikus adatfeldolgozást köt ki, a saját utasításai szerint. Ilyenkor ugyanis hiányozhat a szerző pozíciójából az alkotói jelleg megnyilvánulása, a szerkesztői tevékenység, hiszen az egyéni, eredeti szemléletmód a felhasználói oldalon jelentkezik.
A szoftverek és az adatbázisok elhatárolásáról a bevezetőben már volt szó, szükségesnek mutatkozik azonban itt is rávilágítani arra a problémára, hogy a szerződésben megfelelően szét kell választani a két jogintézményt. Előfordulhat, hogy az adatbázis irányításához külön szoftvert kell létrehozni. Ilyenkor a legegyszerűbb a helyzet, hiszen a két jogintézménnyel kapcsolatos kérdések külön rendezhetőek. Más a helyzet akkor, ha a szoftver működésének köszönhető az anyag eredeti elrendezése és a szoftver megalkotója nem azonos az adatbázis létrehozójával. Ilyen esetben vitás lehet, hogy milyen jogviszony áll fenn a felhasználó, az adatbázis létrehozója és a szoftver megalkotója között. Kihegyezve a kérdést: vajon ki tekinthető tulajdonképpen szerzőnek, szerkesztőnek?
Az adatbázis használhatóságát tekintve kucsfontosságú szerepet játszanak az adatbázisban szereplő adatok. A korábban már megjelölt irányelv megfogalmazása szerint adatbázis: „független művek, adatok vagy más anyagok összegyűjtését jelenti, rendszeres vagy tervszerű módon elrendezve úgy, hogy egyénileg hozzáférhető legyen elektronikus vagy más eszközökkel” (irányelv 1. cikkely 2. pont). Eszerint az adatbázist úgy lehet meghatározni, mint a szerzői jogi oltalom alá eső és ilyen védelmet nem élvező információk strukturált összességét.
Abban az esetben, ha az adatbázisban szereplő adatok maguk nem esnek szerzői jogvédelem alá, egyértelmű a helyzet, hiszen ebben az esetben a kifejtettek értelmében a szerző személyi-alkotói tevékenységén van a hangsúly, neki kell egyéni, eredeti szerkesztői szemléletben elrendezni a rendelkezésére bocsátott vagy kijelölt adatanyagot.
Adódhat azonban olyan eset is, amikor a létrehozandó adatbázisban szereplő majdani adatok maguk is szerzői jogi védelmet élveznek, önállóan is, vagy egy másik szerzői mű részeként. Figyelemmel kell lenni e körben a szerzői jog azon szabályaira, miszerint a nyilvános tárgyalások és beszédek tartalma szabadon felhasználható, de az oktatási, tudományos, ismeretterjesztő, továbbá a szórakoztatás céljából tartott előadások felhasználásához, valamint beszédek gyűjteményes kiadásához a szerző hozzájárulása szükséges. Ilyenkor a felek megegyezésétől függően a felhasználót vagy a szerzőt terhelheti a felhasznált szerzői művek tulajdonosa hozzájárulásának a beszerzése az adatok adatbázisban történő szerepeltetéséhez. Ezen túlmenően is körültekintően kell az adatbázis alkotóinak eljárniuk: tiszteletben kell tartaniuk az adatbázisban feltüntetett szerzői jogvédelem alá eső adat tulajdonosának jogait, az adatokat, esetleg szerzői műrészleteket csak a mű elkészítéséhez indokolt mértékben kell, lehet igénybe venni. Az adatbázisban szerepeltetett szerzői jogi védelem alá eső adatok kapcsán a fokozott óvatosság, illetve védelem napjainkban komoly figyelmet érdemel, hiszen megváltoztak a szerzői művek felhasználhatóságának perspektívái. Egy digitális formában közzétett szerzői mű esetében könnyen túlzásokba eshet az adatbázis összeállítója, hiszen az ilyen művek eleve szabad prédái a könnyű felhasználhatóságnak, ráadásul az adatbázis igényes felhasználása megkívánná, hogy minél több információt tudjunk meg a benne szereplő adatokról. E körben gondoljunk csak az interneten való közzététel esetén az ún. „link”-ekre, melyekre rákattintva máris megjelenik maga a felhasználni kívánt mű. Magától értetődő, hogy az adatbázis létrehozásával kapcsolatban a szerzői műből történő adatfelhasználás nem érinti a kérdéses művel kapcsolatos szerzői jogokat. Nyilván ilyen esetekben kapcsolódva az adatbázishoz további felhasználási megállapodások is létrejöhetnek, ezek azonban nem képezik a jelen cikk témáját. Erre a kérdésre a szerzői jogi törvénymódosítás is nagy hangsúlyt fektet: mind a szerzői jogvédelmet élvező adatbázisok, mind az előállítók sui generis védelme kapcsán kifejti, hogy az adatbázis jogvédelme nem érinti a benne foglalt adatok szerzői jogvédelmét.
A felhasználási szerződések másik típusánál, amikor a létrehozott adatbázis felhasználásáról szól a felek közötti konszenzus, egyszerűbb a helyzet, nem kell újra körüljárni a szerzői jogi, illetve más jellegű oltalom megadhatóságának kérdéskörét, hiszen az már adott. A felek között ebben az esetben a felhasználás terjedelme a leginkább kérdéses pont. Az új szerzői jogi törvény vonatkozó rendelkezése értelmében ugyanis a szerzőnek joga van arra, hogy az adatbázis csak egy részére engedélyezzen használatot.
A tényleges felhasználás kapcsán – a szerződés tartalmi keretein belül – fontos tisztázni azt is, hogy az egyszerű „megtekintésen” túl mire terjedhet ki a felhasználó jogosultsága. Tekintettel arra, hogy az adatbázisok többsége ma már elektronikus nyilvántartás, az ebből adódó sajátosságokat célszerű szem előtt tartani. A felhasználási szerződésnek ki kell terjednie arra, hogy a felhasználás keretein belül a felhasználó mennyiben jogosult az adatok másolására, és milyen adatokat másolhat le. Köztudomású, hogy az ún. „letöltéssel” az adatok automatikusan többszöröződnek. Nagyon fontos a feleknek meghúzniuk azt a határt, amelyen belül az egyes felhasználási cselekmények még nem képeznek jogsértést. Az adatbázisokkal kapcsolatos szerzői jogviták kiindulópontja számos esetben az, hogy több adatbázisban ugyanazok az adatok szerepelnek. A felhasználás terjedelme kapcsán az előbbiek elkerülése érdekében célszerű lefektetni azokat a célokat is, amelyek érdekében az adatok felhasználhatóak. E körben a viták esetén irányadó elhatárolási pontokból érdemes kiindulni.
Egy nyilvános elérésű adatbázis kialakítása, fenntartása, hasznosítása az adatbázis birtokosa számára vagyoni értéket képvisel. Ha az adatbázis birtokosa azt észleli, hogy munkáját valaki „eltulajdonította”, először is azt kell bizonyítania, hogy a konkurens termékben olyan azonossági pontok állapíthatók meg, amelyek a jogosulatlan felhasználást támasztják alá. Azért azonossági pontok, és nem teljes egyezés, mert feltehető, hogy nem szolgai másolás, hanem valamilyen szintű átdolgozás után lép piacra a konkurens. Érdemes az adatbázis fogalmi elemeit is áttekinteni ebből a szempontból, hiszen a definíciós elemek segíthetik az adatbázis rendszerezett azonosítását.
– Talán az a leginkább szembetűnő, ha az adatbázisokban feldolgozott adatkör megegyezik. Az adatbázis kialakításának ugyanis elsődleges szempontja, hogy miről, mely adatokról tájékoztasson az adatbázis. A feldolgozás körének azonossága teszi a másik terméket konkurenssé. Képtelenségnek tűnik ugyanis, hogy pld. egy jogszabályokat tartalmazó adatbázis egy térképi adatbázissal konkuráljon.
– Az adatazonosság is fontos tájékozódási pont lehet. Egy adatbázist jól jellemez adatainak pontossága – negatív megközelítésben hibaszázaléka –, tehát megbízhatósága. Az azonosításban kevésbé az elvont megbízhatóság, mint inkább a hibák, hiányosságok azonosságai lehetnek árulkodók. Elképzelhető, hogy az adatbázisok ezen tulajdonságát biztonsági célra is felhasználják majd a jövőben. Egy nagy adatállományban szándékosan elhelyezett hiba-mátrix mintegy az adatbázis „vízjeleként” funkcionálhat.
– Az adatbázis adathordozója negatív módon segítheti az adatbázisok azonosítását. Sokszor éppen azáltal valósul meg egy adatbázis jogosulatlan felhasználása, hogy valaki más adathordozón adja ki a lemásolt adatbázist.
– Az adatbázis szerkezete az egy adattételben (rekordban) feldolgozott adatok körét jelenti. Az adatbázis szerkezete olyan váz, mely a konkrét adatok nélkül is megmutatja az adatbázis külső megjelenési formáját. Igen fontos jellemző, mert az adatbázis szerkezetének kialakításakor elsődleges szempont a várható felhasználás. Ha tehát adatbázisok szerkezetében szignifikáns azonosságok fedezhetők fel, valószínűsíthető, hogy hasonló felhasználási területre szánták azokat.
– Az információhordozó jelrendszer azonossága, valamint eltérése egyaránt következtetési alap lehet az adatbázisok azonosításához. Ha az adatbázisok azonos jel-, rövidítés- vagy kódrendszert alkalmaznak, akkor ezen azonossági pontok nyilvánvalóak. Viszont az is elképzelhető, hogy a konkurens csupán más nyelvre fordította le az adatállományt. Ilyenkor éppen az információközlő jelrendszer változtatásában testesül meg az esetleges jogosulatlan felhasználás.
– Az adatbázis rögzítésének módja számos azonosítási pontot tartalmaz. Az adatrögzítést nem statikus – az adatbázis kialakításához kapcsolódó – értelemben, hanem dinamikusan felfogva látható, hogy a rögzítési technológia meghatározza az adatállomány aktualizálásának, frissítésének technológiáját is. Az adatbázis karbantartása nem csupán az adatállomány naprakészen tartását jelenti, hanem az adatminőség, az adatok megbízhatóságának folyamatos javítását is. Az adatrögzítés ilyen tág értelemben vett know-how-ja olyan minőségi jellemzőket határoz meg, amelyek az adatbázisok azonosításának fontos elemeit képezhetik. Az adatállomány frissítésének időintervalluma, az adatminőség, adatmegbízhatóság szintje, ennek javulása mind olyan számszerűsíthető mutatót jelentenek, amelyek az adatbázisok azonosítását segíthetik – függetlenül az adatbázis konkrét megjelenési formájától.
Mindezek alapján tehát a negatív szabályozási oldalról megközelítve látható, melyek lesznek azok a pontok, amelyeket teljes részletességgel kell szabályozni a szerződő feleknek a szerződések megkötése kapcsán.
Az adatbázishoz kapcsolódó szerzői jogok kapcsán a jogok és kötelességek körére nézve az irányelv is ad eligazítást. Eszerint a szerző kizárólagos jogait képezi:
a.) bármilyen eszközzel és formában egészben vagy részben, időlegesen vagy állandó jelleggel reprodukálni, lefordítani, adaptálni, átrendezni vagy bármely más módon megváltoztatni az adatbázist,
b.) bármilyen formában nyilvánosan értékesíteni az adatbázist vagy kópiát,
c.) nyilvánosan bemutatni, ismertetni az adatbázist, annak fordítását, adaptációját vagy módosított változatát és azzal kapcsolatban a nyilvánossággal kommunikálni.
A felhasználási szerződés szempontjából fontos, hogy az adatbázis szerzőjének kizárólagos joga, hogy mindezeknek a jogosultságoknak vagy egy részüknek a gyakorlására mást feljogosítson. A felhasználási szerződések köre az Európai Unióban a kifejtetteken túlmenően ezekre a jogosultságokra is kiterjedhet.
Új szerzői jogi törvényünk a vagyoni jogok kapcsán a felhasználások körét példálózóan – a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés, sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, a kiállítás jogában – adja meg. Ezen túlmenően az új törvény az előállítók védelme kapcsán tartalmazza a kizárólagos jogokat. Az adatbázis-előállítóknak a védelmükről szóló új fejezeten belüli kifejezett jogosultságai a módosítás értelmében a következők:
az adatbázis (60/A. §) előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészéről vagy jelentős részéről
a) másolat készüljön, többszörözzék (a továbbiakban: kimásolás);
b) a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék az adatbázis példányainak terjesztésével, vagy a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel illetve módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg (internetes hozzáférés);
c) az adatbázis előállítójának hozzájárulása nélkül ismételten és rendszeresen nem másolható ki, illetve nem hasznosítható újra az adatbázis tartalmának jelentéktelen része sem, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit. Terjesztésen a terjesztés következő eseteit kell érteni: adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával való forgalombahozatal, az országba forgalombahozatali céllal történő behozatal és bérbeadás.
A többszörözés joga kapcsán ki kell emelni az adatbázis szerzői jogi jogintézmények közé történt felvételének jogpolitikai indokát, nevezetesen hogy az adatbázisban rögzített adatok manapság nagy részben számítógépen vannak tárolva és az adattár működtetésére/segítésére szolgáló szoftver segítségével működtethetőek. Ebből kifolyólag a szoftverre, illetve általánosságban a digitális technikára jellemző sajátosságokkal állunk szemben, az adatok rendkívül könnyen kezelhetők, másolhatók. A többszörözés kapcsán megemlítendő, hogy bár kiköthetik a felek ennek a felhasználási módnak a terjedelmét, ez azonban a gyakorlatban nehezen ellenőrizhető. A többszörözési jog hasznosítására irányuló felhasználási szerződés kínálja az alkalmat a szerzői jogokkal való visszaélésre. Mindezek alapján a többszörözési jog hasznosítása kapcsán nem biztos, hogy arányban fog állni egymással a teljesítési oldal és az ellenében megfizetett felhasználási díj. A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja, így amennyiben ilyen jellegű felhasználásra irányul a felek akarata, e kérdést egyértelműen szabályozni kell. Új szerzői jogi törvényünk szerint a mű többszörözésére adott engedély – kétség esetén – kiterjed a többszörözött műpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a műpéldányoknak az országba forgalombahozatal céljából történő behozatalára.
(Folytatjuk)
Dr. Petkó Mihály
1 Dr. Dósa Imre: Adatbázisok (szerzői) jogi védelme
2 Dr. Jaksity György: Néhány szellemi termék sajátos oltalma, Magyar Jog 1997/2. sz.
3 Dr. Jaksity György: Néhány szellemi termék sajátos oltalma, Magyar Jog 1997/2. sz.
4 Dr. Dósa Imre: Adatbázisok (szerzői) jogi védelme
