Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kormány elfogadta az új polgári törvénykönyv koncepcióját és elrendelte közzétételét a Magyar Közlönyben. Ez az újszerű megoldás azt célozza, hogy az érintettek és az érdeklődők minél szélesebb köre ismerhesse meg a készülő törvénykönyvre vonatkozó kiinduló elképzeléseket. Törvényhozási gyakorlatunk általában azt teszi lehetővé, hogy a közvélemény akkor értesüljön egy-egy törvény tervezett rendelkezéseiről, amikor a normaszövegről már a parlament tárgyal. Az új polgári törvénykönyv esetében más lesz a helyzet: már jóval korábban tájékoztatást kapnak az érdeklődők. Ez nemcsak időbeli, hanem tartalmi eltérés is. Nem a jogszabályszöveg kerül a nyilvánosság elé, hanem a kodifikáció egy sokkal korábbi „terméke”, a szabályozás koncepciója.
A koncepció nyilvánosságra hozatala nemcsak a közvélemény tájékoztatását szolgálja, hanem azt célozza, hogy az érdeklődők lehetőséget kapjanak a kiinduló szakmai elképzelések kiegészítésére, egyetértésük vagy éppen ellenérveik kifejtésére. A téma jellege miatt ezzel a lehetőséggel várhatóan elsősorban a jogásztársadalom fog élni, valamint azok a társadalmi, érdek-képviseleti szervezetek, amelyek napi tevékenysége a polgári törvénykönyv egy-egy részterületéhez kapcsolódik (pld. a bankok, biztosítók, fuvarozók szervezetei). Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tehetné meg észrevételeit más is.
Érdemes röviden felvázolni, hogyan jött létre az új polgári törvénykönyv koncepciója. Az előkészítő munkát az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat indította el. A határozat alapján megalakultak azok a munkacsoportok, amelyek az adott terület legjobb szakemberei bevonásával előkészítették egy-egy témakör koncepciójának tervezetét. Munkájuk megalapozása érdekében számos tanulmány készült, ezek megjelentek, illetve megjelennek a Polgári Jogi Kodifikáció című folyóiratban (HVG-Orac Kiadó). A munkacsoportok vezetői: Boytha György, Lábady Tamás, Petrik Ferenc, Sárközy Tamás, Weiss Emilia, Zlinszky János. A Polgári Jogi Szerkesztőbizottság – amelynek tagjai a munkacsoport-vezetők – feladata a munkacsoportok tevékenységének koordinálása és előterjesztések készítése a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság számára. A főbizottság vezetője Vékás Lajos, tagjai a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter, az igazságügy-miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, a Magyar Jogászegylet elnöke, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, titkárai Kisfaludi András és a jelen cikk írója. Meg kell említenünk, hogy az alkotmánybíróvá választása miatt leköszönő Harmathy Attilától Vékás Lajos vette át a főbizottság vezetését, a nemzetközi magánjoggal és jog-összehasonlítással foglalkozó munkabizottság élén pedig Mádl Ferencet követte Boytha György.
A koncepció egyes részeinek előkészítése tehát a munkacsoportokban zajlott, az elkészült anyagokat megvitatta a szerkesztőbizottság, majd az átdolgozást követően a főbizottság. A kormány ezt a koncepciót fogadta el a további munka alapjául. A 2002 első félévében beérkező észrevételek nyomán a koncepció átdolgozásra kerül, és a már említett bizottságok terjesztik ismét – a tervek szerint 2002 második félévében – a kormány elé. A „második olvasatban” elfogadott koncepció alapján kezdődhet meg az új polgári törvénykönyv első szövegtervezetének kialakítása.
Miért van szükség új polgári törvénykönyvre?
A hatályos polgári törvénykönyvünk előkészítésének és elfogadásának ideje az 1953 és 1959 közötti időszak. Így természetesen a törvénykönyv eredeti szövege a magántulajdon korlátozására és az állami, társadalmi tulajdon megkülönböztetett helyzetbe hozására törekedett. Ha ebből indulunk ki, joggal vetődik fel a kérdés: alkalmas-e a kódex napjaink életviszonyainak szabályozására, vagy sürgős módosításokra van szükség?
Elfogadása óta az 1959. évi IV. törvény számos alkalommal módosult, 1977-ben átfogó reformra is sor került. A rendszerváltozás óta bekövetkezett mélyreható gazdasági és társadalmi változások természetesen vezettek a törvénykönyv újabb és újabb módosításához. Ennek, valamint az eredeti kodifikátorok kiváló teljesítményének köszönhetően elmondhatjuk, hogy hatályos polgári törvénykönyvünk nem szorul azonnali teljes körű változtatásra, jelenlegi formájában alkalmas arra, hogy kielégítse mind a magánszemélyek, mind pedig a piaci élet professzionális szereplőinek igényeit. Az említett módosítások azonban különböző időszakokban és más-más okokból készültek. Egy részük a Ptk. egy-egy jogintézményének egészét érintette (pld. a zálogjogi novella), más részük az egyéb jogszabályok változásait követte, valamint ki kell emelnünk az Alkotmánybíróságnak a törvénykönyvet érintő döntéseit is. Csak a rendszerváltás óta több mint ötven módosításra került sor. E módosítások teszik alkalmazhatóvá napjaink jogviszonyaira a több mint negyvenéves törvényt, de ugyanakkor megtörik a polgári törvénykönyv egységes logikáját. Emellett az elmúlt években lejátszódott folyamatok olyan mértékű és horderejű módosulásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése is egy átfogó reformot tesz szükségessé. Ez viszont mennyiségileg is, minőségileg is olyan változásokat követel meg, amelyek nem valósíthatók meg a hatályos polgári törvénykönyv – akár nagy terjedelmű – módosításával, hanem szükségessé teszik az új kódex megalkotását.
Mire terjed ki a koncepció?
A hatályos törvénykönyv bevált, jól működő rendelkezésein nem szükséges változtatni. A koncepció az átfogó reform tárgyát jelöli meg, vagyis azokat a témaköröket, ahol az előkészítők véleménye szerint a jelenlegi törvény módosításra szorul. A ma már kellőképpen kiérlelt szabályozási javaslatokat ez az anyag tartalmazza, ugyanakkor más területeken csak felveti a megoldandó problémát (egyes esetekben szabályozási alternatívával) és nagyobb teret hagy a szakmai vitákra.
Célként tűzték ki maguk elé a koncepció megalkotói, hogy az új polgári törvénykönyv a lehető legszélesebb körben integrálja a külön törvényekbe foglalt magánjogi szabályokat és a Ptk. négy évtizedes bírói gyakorlatának kodifikációra érett eredményeit. Mindkét területen elkerülhetetlen azonban, hogy a „beépítést” alapos kritikai elemzés előzze meg.
Mivel a kódexnek természetesen több évtizedre kell szólnia, kellően absztrahált jogi fogalmakat szükséges használnia úgy, hogy ily módon tudatosan számít a bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepére.
Milyen külföldi modell alapján készül az új kódex?
A koncepció nem választ egy külföldi modellt az új polgári törvénykönyv megalkotásához, de épít a külföldi kodifikációs gyakorlatra. Jogtörténeti hagyományaink az osztrák és a német törvénykönyv, valamint a svájci ZGB megoldásai figyelembevétele mellett szólnak. Az újabb kódexek közül a holland törvénykönyv a legmodernebb, a szabályozott életviszonyok köre és a kódex szerkezete tanulságos lehet a magyar reform számára. A koncepció merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből is (Bécsi Vételi Jogi Egyezmény, UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts, The Principles of European Contract Law) és természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy polgári jogunk fejlődését több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása az Európai Megállapodásból fakadó jogharmonizációs kötelezettségünk alapján már ma is, és ez a hatás uniós csatlakozásunk után erősödni fog.
Az új polgári törvénykönyv társadalmi modellje
Az új polgári törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni. A koncepció célul tűzi ki, hogy elsősorban a vagyoni forgalom azon viszonyainak jogi kereteit kell meghatározni a kódexben, amelyekben a jogalanyok az egyenjogúság és mellérendeltség rendszerében állnak kapcsolatban egymással.
A magánjogi szabályozásban a piacgazdaság társadalmi modelljének követése elsősorban a magántulajdon és a magánautonómia elismerését és védelmét jelenti, a magántulajdon és a szabad vállalkozás biztosítását, a szerződési szabadság elvének érvényesülését. A szerződési szabadság csak akkor korlátozható, ha ez a szociális igazságosság követelménye érdekében feltétlenül szükséges és a piaci verseny szabadságának feltételei között lehetséges. A magánautonómia határainak kijelöléséhez pedig elsősorban a jóhiszemű és tisztességes eljárás megkövetelése és a kölcsönös tájékoztatási kötelezettség előírása szolgálhat eszközül. A koncepció rögzíti azt is, hogy a lehető legszűkebb körre szorítva kell a törvénykönyvben meghatározni az állami beavatkozás eseteit – ide értve a bírói beavatkozást is –, és nem folytatható az a gyakorlat, hogy alacsonyabb szintű jogforrások korlátozzák a szerződő felek autonómiáját.
Hogyan érvényesülnek az alkotmány rendelkezései, az emberi jogok és az alapvető szabadságok az új polgári törvénykönyvben?
Az alkotmány elveinek és értéktartalmának maradéktalanul érvényesülnie kell a magánjog világában is, a magánjogi jogalanyok azonban közvetlenül nem címzettjei az alkotmányos tételeknek. Az alkotmány normái a jogalkotó szerveket és a jogalkalmazó bíróságokat kötelezik közvetlenül. Ebből fakad a törvényhozó azon alkotmányos kötelessége, hogy a magánjogi jogviszonyokat szabályozó normákat – így az új polgári törvénykönyvet – is az alkotmány előírásainak maradéktalan betartásával alkossa meg. A polgári jogalkalmazás alkotmányosságát pedig a bíróságoknak az alkotmányos magánjogi normák alkalmazásával kell megvalósítaniuk.
A bírói út igénybevételének meghatározásánál az új kódexben arra az összefüggésre is figyelemmel kell lenni, hogy gondoskodni kell az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezményből fakadó emberi jognak, illetve alapvető szabadságnak minősülő polgári alanyi jogok teljes körű bírósági jogvédelméről. E körben is szükség lehet a bírósági utat megelőző más hatósági eljárás beiktatására is (pld. a birtokvédelemnél és a családjog területén).
Mit tartalmaz az új kódex?
Az új polgári törvénykönyv kódex jellege kapcsán joggal vetődik fel a kérdés: időszerű-e még a törvénykönyvalkotás? A 19. századi nagy kodifikációk sajátos társadalmi feltételei elmúltak, de a kodifikációt támogató érvek közül egy túlélte a törvénykönyvalkotás hőskorát, és ez a jogalkotás rendszer iránti igénye. A kellően absztrahált, tudományosan megalapozott, rendszerbe foglalt normák alkalmasabbak az életviszonyok gyors változásainak követésére, mint az egymást gyorsan váltó, részletekbe vesző jogszabályok tömege. A bíró jogfejlesztő, az írott szabályok elkerülhetetlen hézagait kitöltő szerepére szükség van a magánjogban, és ehhez egy jó törvénykönyv szilárdabb kereteket biztosít, mint a napi részletproblémákat rendező jogalkotás.
A törvénykönyv nem a meglévő törvények egyesítése és nem a külön törvényekre utaló keretszabályozás, hanem az egységes jogi módszerrel szabályozható életviszonyokra vonatkozó valamennyi norma átfogó rendszerbe foglalása logikailag ellentmondásmentes, áttekinthető, ismétléseket kerülő módon, zárt egységben. A koncepció ugyanakkor számol azzal, hogy maradnak magánjogi szabályok az új polgári törvénykönyvön kívül. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét az új polgári törvénykönyvvel a legnagyobb mértékben biztosítani kell majd. Ezzel kapcsolatosan a koncepció két követelményt fogalmaz meg: a kódex definícióinak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük és az új polgári törvénykönyvhöz csak egészen kivételes esetben (pld. a szomszédjogi szabályok helyi megalkotásánál) kapcsolódhatnak közigazgatási végrehajtási normák.
A kódex jellegű jogalkotás előnyeit minél szélesebb körben érvényesüléshez kell juttatni, de az új polgári törvénykönyv tartalmi határait csak addig érdemes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai megkönnyítik a jogalkalmazást. A törvénykönyv szabályozási körének – például eljárási vagy igazgatási szabályok esetében – határt szab az érintett normák módszerbeli eltérése is. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a túlzott bővítés veszélyeztetheti a törvénykönyv áttekinthetőségét. Az új polgári törvénykönyv tartalmi határai szempontjából (is) például szolgálhat Európa legutóbbi sikeres átfogó kodifikációja, az 1992-ben teljes egészében hatályba lépett holland kódex, amelynek szabályozási köre a személyi és családjog szabályaitól a vagyonjog hagyományos területein át a kereskedelmi társaságokig és a kereskedelmi jogi ügyletekig terjed, és a jövőben integrálni kívánja a szellemi alkotások jogát és a nemzetközi magánjogot is.
Szakmai vitákat követően a koncepcióba az az állásfoglalás került, hogy a megalkotandó polgári törvénykönyv monista elven épüljön fel, vagyis fogja át a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek és a magánszemélyeknek a magánjogi viszonyait egyaránt. A szerződések általános szabályait ezért úgy kell kialakítani, illetve átalakítani, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát képesek legyenek rendezni. Az egyes szerződések szabályozásánál az üzleti világ szerződéstípusait (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, ügynöki megbízás stb.) eleve e jogalanyok igényeire, viszonyaira kell modellezni. Az üzleti forgalomban és a magánszemélyek kapcsolataiban egyaránt jelentős szerződéstípusoknál (adásvétel, vállalkozás stb.) is az üzleti élet követelményszintje lesz a mérvadó úgy, hogy egyes esetekben szükség lehet eltérő szabályokra a magánszemélyek viszonyaira (pld. egyes megbízási jogviszonyok). A szinte kizárólag csak magánszemélyek kapcsolataiban érvényesülő szerződések (tartási szerződés, ajándékozás, haszonkölcsön stb.) szabályozásának kialakítása során e jogalanyok sajátosságaira kell tekintettel lenni. A fogyasztói szerződésekre mind a szerződések általános szabályainál (pld. a tájékoztatási kötelezettség), mind bizonyos szerződéstípusoknál (pld. utazási szerződés) speciális normákat kell beiktatni.
Az új polgári törvénykönyv szabályozási köre szélesebb lesz a hatályos Ptk.-nál. A koncepció úgy foglal állást, hogy a családjog anyaga kerüljön be az új törvénykönyvbe úgy, hogy ennek során gondoskodni kell a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról, szükség esetén sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelvek megfogalmazásáról. A szellemi alkotásokra vonatkozó törvények önállóságának meghagyása mellett e szabályoknak a polgári joghoz kötődését a jelenleginél pregnánsabban kell kifejezésre juttatni a koncepció alapján, a felhasználási szerződések szabályai az egyes szerződéstípusokat szabályozó részben kaphatnak helyet. Hasonlóképpen egyértelművé kell tenni, hogy az egyedi munkaszerződés speciális normáihoz az új polgári törvénykönyv (azon belül elsősorban a szerződések általános szabályai) képezik a jogi hátteret. A koncepció úgy fogalmaz, hogy „Kívánatos az volna, hogy a Mt. átfogó reformja és az új kódex előkészítése kölcsönösen összehangolt folyamat legyen, biztosítva azt a lehetőséget is, hogy az egyedi munkaszerződés szabályai – önálló speciális szerződéstípus szabályaiként – az új Ptk.-ba kerülhessenek”.
A gazdasági társaságokról rendelkező szabályoknak az új kódexbe építése számos előnnyel járna (bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, normák ismétlése válik elkerülhetővé, a Ptk. bevezető rendelkezéseinek, a jogi személyek általános szabályainak, a kötelmek és a szerződések általános normáinak háttér jellege egyértelműbbé válna stb.). A koncepció ezzel kapcsolatosan azt rögzíti, hogy „az integrálásról a társasági törvény soron következő felülvizsgálata során és azzal összefüggésben lehet végleges döntést hozni. Beépítés esetén a szükséges összhangot meg kell teremteni a jogi személyekre vonatkozó (és a lehetőségek szerint bővítendő) általános szabályokkal és egyes egyéb jogi személyekre (pld. a szövetkezetre) vonatkozó speciális normákkal.”
Milyen lesz a Ptk. felépítése?
A koncepció értelmében az új törvénykönyvnek nem lesz általános része.
A kódex élén, illetve az egyes könyvek előtt bevezető rendelkezések foglalják össze a törvénykönyv célját és alapelveit. Az új polgári törvénykönyv – a holland Ptk. felépítését követve – könyvekből, részekből, címekből és fejezetekből épül majd fel. A paragrafusok számozása minden könyvben elölről kezdőik, így a hivatkozásnál az adott könyv számára is utalni kell majd (pld. „1–13. §” jelöli az első könyv 13. §-át). A kódex könyvei a következők lesznek: személyek, családjog, dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog.
Az új polgári törvénykönyv koncepciójának teljes szövege a Magyar Közlöny ez évi 15. számában jelent meg és hozzáférhető az Igazságügyi Minisztérium (IM) honlapján is. A szakmai, érdek-képviseleti szervek, köztestületek nagy részét az IM közvetlenül is felkérte a véleményezésre, viták, konferenciák rendezésére. Emellett az érdeklődők közvetlenül is megküldhetik észrevételeiket, javaslataikat a ptk@im.hu email-címre vagy az IM-be (1055 Budapest V., Kossuth tér 4.; fax: 441-37-42).
Sáriné Dr. Simkó Ágnes
