Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A munkaviszony fiatalkorú személlyel történő létesítése tekintetében a 72. § eddigi (1)–(5) bekezdése nem változott. Tehát 15 éves kor alatt főszabály szerint nem lehet munkaviszonyt létesíteni, 15 és 16 év között az iskolai szünet alatt, a törvényes képviselő beleegyezésével, a 16. életév betöltését követően pedig önállóan, ha már nem tanköteles, illetve az iskolai szünet alatt, ha még nappali tagozaton tanulmányokat folytat a munkavállaló. Ezen túlmenően az új (7) bekezdés alapján a fiatalkorú, még tanköteles munkavállaló a gyámhatóság engedélye alapján alsó korhatár nélkül foglalkoztatható a külön jogszabályban meghatározott művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenységek keretében.
A 72/A § alapján abban az esetben is alkalmazni kell az előbbi, valamint a fiatalkorúakra vonatkozó egyéb Mt.-beli szabályokat, ha a fiatalkorú munkavállaló nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (pld. megbízás) alapján végez munkát.
Ezzel együtt hatályát veszti az ebben a körben irányadó korábbi jogszabály, az 1998. évi XXIII. tv., amelynek szabályai annyiban különböztek a jelenlegi Mt.-től, hogy a gyámhatósági jóváhagyást nem írták elő, illetve kivételt csak a sport- és művészeti tevékenységek körében engedtek meg, amelyek részleteit miniszteri rendeletek szabályozták.
Mivel a vázolt rendelkezéseknél fogva az Mt. hatálya egyes polgári jogi jogviszonyokra is kiterjed, a törvény 1. §-a is kiegészült az új (5) bekezdéssel.
A munkavégzés szabályai között a 94/33 EK irányelv figyelembevételével további speciális rendelkezések is találhatók a fiatal munkavállalókra nézve (129/A §), melyek szerint
– a fiatal munkavállaló munkaideje legfeljebb napi nyolc óra, illetve heti 40 óra lehet;
– egy hétnél hosszabb munkaidőkeret nem állapítható meg számára;
– a munkaidő megállapításánál a több munkáltató részére történő munkavégzés idejét össze kell számítani;
– az általános 6 óra helyett 4 és fél óra munkavégzés után 30 perc munkaközi szünetet kell a számára biztosítani;
– a napi pihenőidő mértéke legalább 12 óra, amelyet sem kollektív szerződés, sem pedig a felek megállapodása nem csökkenthet;
– a heti két (teljes napnak megfelelő) pihenőnapot (140. § [1] bek.) nem lehet a (2) bekezdésben foglat „pihenőidővel” fölváltani, sem összevontan kiadni;
– a fiatal munkavállaló éjszakai munkára, illetve rendkívüli munkavégzésre nem vehető igénybe.
Az irányelv mindezeken túlmenően a munkáltatók kötelezettségévé teszi, hogy már a munkába állás előtt – illetve később, ha a munkakörülményekben változás következik be – fel kell mérniük a fiatalokat a munkavégzés során fenyegető esetleges veszélyeket. A felmérés elkészítésekor a következő körülményekre kell különös figyelemmel lenni: a munkahely felszereltsége, a kémiai, biológiai, pszichikus vegyszerekkel való érintkezés természete, ideje, foka, a munkaeszközök – különösen az anyagok, gépek – használata, a munkaidő beosztása és az üzem működése, valamint a fiatalok képzettségi szintje, szakmai tapasztalata. Ezen felmérések alapján a munkáltató köteles a megfelelő védő intézkedéseket meg is tenni, mégpedig az ilyen intézkedésekkel foglalkozó szolgálatok bevonásával, valamint biztosítani azt, hogy megfelelő időközönként a fiatalkorú munkavállaló egészségi állapotának megfelelő értékelése és felügyelete díjmentesen megtörténjen. A lehetséges veszélyekről pedig mind a munkavállalót, mind pedig a törvényes képviselőjét tájékoztatni kell (lásd még a 89/391/EGK irányelvet). A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. végrehajtási rendeletének 49. §-a akként rendelkezik, hogy a munkavállaló csak olyan munkára alkalmazható, amelynek ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, illetve ha fiatalkorú, akkor a munkavégzés az egészséges fejlődését nem befolyásolja. Nem tartalmaz tehát a jogszabály kötelező és részletes előírásokat a munkáltatók számára, annak ellenére, hogy az utóbbi években a fiatalkorúak munkajogi védelméről több jogszabály, valamint törvénnyel kihirdetett ILO-egyezmény is rendelkezik. További harmonizációs feladat tehát a fiatalkorúak védelmével kapcsolatos munkáltatói kötelezettségek részletes meghatározása az Mt.-ben és munkavédelmi törvényben.
3.9. A részmunkaidő
A munkaidő csökkenése a termelékenység növekedésének a múlt évszázadban folyamatosan érvényesült.
*********Ez azonban nem azonos a részmunkaidőben foglalkoztatottak egyenkívül megfelelő eszköz a munkahelytermtésre, valamint a nők folyt**************
(kb. még 4–5 oldal)Hollandia!!!! – msz 2001/1 48.o.
