Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar jogtól eltérően a német társasági jog törvényi alapjai nem egy egységes törvényben szabályozottak, hanem elszórtan, különböző jogszabályokban. Eredetileg a gazdasági társasági formákat (a kft. – GmbH – kivételével) az 1897. évi Kereskedelmi Törvény szabályozta. Emiatt Németországban ezeket a mai napig „kereskedelmi társaságoknak" nevezik. A korlátolt felelősségű társaságokra (GmbH) már 1892 óta önálló szabályozási formaként létezik a GmbH-törvény, míg a részvénytársaságok szabályozása csak az 1937. évi részvényjogi reform után vált ki a Kereskedelmi Törvényből és került újraszabályozásra a Részvénytörvényben (AktG). A polgári jogi alapformának, a polgári jogi társaságnak (GbR) a szabályai a Polgári Törvénykönyvben (BGB) találhatók, annak 1986. évi kodifikációja óta.
Emellett létezik néhány speciális üzletági forma, mint a kölcsönös biztosító egyesület (VVaG), az üzlettársi társaság (Partnerschaftsgesellschaft) és a hajózási vállalat (Reederei). Az átalakulást, továbbá összeolvadást, szétválást, vagyonátruházást és formaváltást az Átalakulási Törvény szabályozza.
A német társasági jog alakulásában jelentős szerepet játszik a változatos joggyakorlat, amely a törvényhozásnál jobban reagál a gazdasági élet új fejleményeire és legtöbb esetben az írott jog módosításának húzóereje.
Áttekintés: A német társasági jog alapjai
Kereskedelmi Törvény: Közkereseti társaság (Offene Handelsgesellschaft – OHG)
Betéti társaság (Kommanditgesellschaft – KG)
Csendestársaság (Stille Gesellschaft)
Részvénytörvény: Részvénytársaság (Aktiengesellschaft – AG)
Betéti társaság részvényekre (Kommanditgesellschaft auf Aktien – KGaA)
Kft.–törvény: Korlátolt felelősségű társaság (Gesellschaft mit beschränkter Haftung – GmbH)
Szövetkezeti Törvény: bejegyzett szövetkezet (eingetragene Genossenschaft – eG)
Polgári Törvénykönyv: Polgári jogi társaság (Gesellschaft bürgerlichen Rechts – GbR)
Jogi formák
A német jogban összesen tizenkét különböző társasági típus létezik, amelyek numerus clausust jelentenek. Ezen belül a forma kiválasztásánál és a társaság belső viszonyainak részletes szabályozásánál adódik játéktér. Speciális vállalkozási célok esetén, mint például a biztosítóknál és bizonyos pénzügyi szolgáltatásoknál, a jogi forma választása korlátozott.
A következőkben csak a legfontosabb kereskedelmi társaságokat vizsgáljuk.
Németországban a leggyakoribb társasági forma a kft. A részvénytársaságok száma – a teljes spektrumot tekintve – nagyon alacsony, a nagyvállalatok körében ugyanakkor ez a legelterjedtebb forma. Magyarországtól eltérően a közkereseti társaság Németországban különösen a középvállalkozások körében nagy közkedveltségnek örvend. Nem hanyagolható el a betéti társaság, amely mindenekelőtt a GmbH&Co. KG konstellációban igen gyakran alkalmazott forma.
A társasági típusok két fő csoportba, a személyegyesülésekbe és tőkeegyesülésekbe sorolhatók. Nem csak a felelősség kérdésében van jelentős különbség a két csoport között. Németországban a formaválasztás sokkal inkább az adójog által meghatározott, ugyanis a két csoportot az adójog eltérően kezeli. Míg a tőketársaságok a társasági adó hatálya alá esnek, a személytársaságok nyeresége után a tagok személyi jövedelemadót fizetnek.
Személytársaságok
A közkereseti társaság (offene Handelsgesellschaft – OHG)
Az OHG megfelel a magyar közkereseti társaságnak. Az OHG a kereskedelmi társaságok alapformája, és mint ilyen, a polgári jogi társasággal szoros rokonságban áll. A pjt. és az OHG különbsége abban áll, hogy a pjt. tevékenysége nem gazdasági, míg az OHG tevékenysége gazdasági jellegű. A pjt. átalakulása kkt.-vé a tagok döntése nélkül is megvalósulhat: amennyiben a pjt. célja közös név alatt végzett gazdasági tevékenységre irányul – és egyik tag felelőssége sem korlátozott –, akkor
automatikusan kkt.-vé válik.
Bár a kkt. alapításához társasági szerződés szükséges, ez nincs meghatározott formához kötve. Ez azt jelenti, hogy egy kkt. szóbeli szerződéssel, sőt ráutaló magatartással létrejöhet. Ügyvédi ellenjegyzés vagy közjegyzői okiratba foglalás nem szükséges. Mindenesetre a HGB 106. §-a megköveteli, hogy az OHG a helyi bíróságnál (Amtsgericht) vezetett kereskedelmi jegyzékbe (Firmenregister) bejegyzésre kerüljön.
Az OHG cégnevének (Firma) legalább egy tag nevét kell tartalmaznia, és annak is felismerhetőnek kell lennie, hogy több személyről van szó (például „Müller & Meier", „Müller & Co.", „Müller OHG"). Ha egyik tag sem természetes személy és nincsen végső soron személyesen felelős természetes személy, akkor a felelősségi viszonyoknak az elnevezésből félreérthetetlenül ki kell derülniük. (pld. XY-GmbH & Co.).
A társaság ügyvezetése és képviselete alapvetően mindegyik tagot megilleti, azonban a társasági szerződés ezt meghatározott tagokra ruházhatja.
Mint személyegyesülés, az OHG nem jogképes társaság. A pjt.-hez képest azonban külső jogviszonyaiban a jogi személyekhez közelít, azaz mint társaság jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, a bíróság előtt perelhet és perelhető. Erre tekintettel alkalmanként részleges jogképességről beszélhetünk.
A betéti társaság (Kommanditgesellschaft – KG)
A KG mind a jogi formát, mind a törvényi szisztémát tekintve az OHG-ra épül. A HGB 161–177. paragrafusai csak az OHG-ra vonatkozó szabályoktól eltérő külön szabályokat tartalmazzák. A magyar jogtól lényeges eltérések nincsenek. A KG-nak legalább egy személyesen felelős tagja (Komplementär) – amely azonban tőketársaság is lehet (lásd később) – és legalább egy kültagja kell legyen. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a KG-nak nagyobb számú kültagja van. Ezek az úgynevezett „Publikums-KG-k" a befektetők szempontjából olyanok, mint a részvénytársaság, azzal a különbséggel, hogy a szigorúan szabályozott részvénytársasággal szemben nagyobb rugalmasságot engednek.
A kültag társasági szerződésben megállapítandó korlátozott felelőssége megfelel annak az összegnek, amely a cégjegyzékbe bejegyzésre kerül. A belső jogviszonyban a kültag betétje a felelősségi összegtől eltérhet. A kültag a KG-t kifelé nem képviselheti (a HGB 170. §-a alapján). Cégjegyzési jogot (Prokura) azonban a kültag is kaphat. A belső jogviszonyban ezzel szemben szabályozási szabadság van, így a kültag megfelelő szerződéses megállapodás esetén a törvényi vélelemmel szemben a KG ügyvezetését is elláthatja.
A német társasági jog nem tiltja, hogy a KG személyesen felelős tagja egy felelősségében korlátozott tőketársaság legyen, emiatt a GmbH & Co. KG egy igen elterjedt forma. Bár a törvényben erre vonatkozó kifejezett szabályozás nincs, a joggyakorlat már 1922-ben elismerte ezt a konstellációt. Manapság ezen jogi forma megengedettsége már közvetlenül az új jogi szabályozásból is adódik. A magyar joggal szemben a közvetve korlátozott felelősségnek az üzleti életben – a használt jogi forma megjelöléséből – egyértelműen ki kell derülnie. Nem elegendő tehát a társaságot egyszerűen KG-ként megjelölni, hanem a társaságnak a „GmbH & Co. KG" elnevezést kell viselnie.
Csendestársaság (stille Gesellschaft)
A csendestársaság – bár a HGB-ben van szabályozva – tulajdonképpen nem kereskedelmi társaság. Sokkal inkább egy tiszta belső jogviszonyról van szó. A csendestárs egy vállalkozó (Kaufmann) már működő gazdasági tevékenységében részesedik, amelynek során átenged részére vagyoni eszközt, amely felett a vállalkozó vállalkozása keretei között szabadon rendelkezhet. Ellentételezésként a csendestársat a nyereségből részesedés illeti meg. A vállalkozás tulajdonosa nem feltétlenül egyéni vállalkozó, lehet kereskedelmi társaság vagy jogi személy is. Ez vonatkozik a csendestársra is. A KG-hoz képest a legnagyobb különbség abban van, hogy a csendestársaság esetén sem közös társasági vagyon, sem közös cégnév nincs. Kifelé a saját nevében eljáró vállalkozó önállóan lép fel. A vállalkozás keretében megkötött szerződések kizárólag a vállalkozás tulajdonosát jogosítják és kötelezik. Ezt meghaladóan a csendestársat a cégjegyzékbe nem kell bejegyeztetni. Emiatt a gyakorlatban sokszor előfordul, hogy az egyéni vállalkozó üzleti partnerei a csendestárs, illetve csendestársaság létezéséről egyáltalán nem tudnak.
A kölcsöntől az különbözteti meg a csendestársaságot, hogy a pénzt adó személyt nem meghatározott kamat, hanem nyereségrészesedés illeti meg. A törvény szerinti veszteségrészesedés – amely megállapodással kizárható – nem egyeztethető össze a kölcsönnel. A csendestársaság szabályai ezenkívül a befektetett összeg visszafizetését nem írják elő, csupán a társaság megszűnésekor kell vele elszámolni.
Tőketársaságok
A részvénytársaság (Die Aktiengesellschaft – AG)
A német jog szerint a részvénytársaság egyezik magyar megfelelőjével.
Az AG-nak három szükséges szervezeti egysége van: az igazgatótanács, a felügyelőbizottság és a közgyűlés, amelyek hatásköre egymástól élesen elhatárolt. Az igazgatótanács az egyetlen ügyvezető és képviseleti szerv, amely a társaságot önálló felelősséggel vezeti, tehát nincs utasításokhoz kötve. Egy vagy több természetes személyből állhat, azonban 3 millió eurót meghaladó vagyon esetén legalább 2 igazgatótanácsi tag szükséges. Az igazgatótanács tagjai – amennyiben az alapszabály eltérően nem rendelkezik – csak együttesen jogosultak ügyvezetésre és képviseletre. A többséggel szemben egyes tagok döntési jogosultságát nem lehet biztosítani. Az igazgatótanácsi tagokat legfeljebb 5 évre a felügyelőbizottság választja, többtagú igazgatótanács esetén az igazgatótanács elnökét is megválaszthatják.
A felügyelőbizottság mint az ügyvezetést felügyelő szerv köteles az igazgatótanács ügyvezetését ellenőrizni, maga azonban ügyvezetői tevékenységet nem fejthet ki. Meghatározott ügyleteket hozzájárulásától függővé lehet tenni. A felügyelőbizottság legalább 3 tagból (a részvényesek és munkavállalók képviselőiből) áll. Egy személy egyidejűleg legfeljebb 10 társaságnál lehet felügyelőbizottsági tag.
A német jog sajátossága a munkavállalói részvételi jog, ami a munkavállalók képviselőinek a vállalkozás felügyelőbizottságába való delegálása útján valósul meg. A részvétel három különböző modell szerint történhet. Azok a részvénytársaságok, amelyeknek 2000-nél kevesebb munkavállalója van, az 1952. évi Üzemi alkotmányról szóló törvény (Betriebsverfassungsgesetz [BetrVG]) hatálya alá tartoznak. Ezeknél a felügyelőbizottsági helyek 1/3-át biztosítja a munkavállalók képviselőinek. Azokra a tőketársaságokra, amelyek több mint 2000 munkavállalót foglalkoztatnak, az 1976. évi Részvételi törvény (Mitbestimmungsgesetz [MitbestG]) vonatkozik. Eszerint a felügyelőbizottság paritásos alapon a tulajdonosok és a munkavállalók képviselőiből áll. A tulajdonosok jogosultak a felügyelőbizottság elnökét állítani, akinek szavazategyenlőség esetén döntési joga van. Bányászati, vas- és fémipari vállalkozások esetén az 1991. évi Montan-Részvételi törvény (Montan-Mitbestimmungsgesetz) szabályozza a munkavállalók befolyását, a foglalkoztatottak számára tekintet nélkül. Eszerint a felügyelőbizottság fele-fele arányban a résztulajdonosok és a munkavállalók képviselőiből, továbbá egy független tagból áll.
A részvényesek közgyűlése a törvényben és alapszabályban meghatározott kérdésekben dönt. A törvény ezek között az alábbi pontokat sorolja fel: a felügyelőbizottsági tagok választása, a mérleg szerinti eredmény felhasználása, az igazgatótanácsi tagok és felügyelőbizottsági tagok mentesítése, a könyvvizsgáló választása, az alapszabály módosítása, a tőkeemelésre és -leszállításra vonatkozó rendelkezések, az alapításkori ügyletek és az ügyvezetés felülvizsgálatára vonatkozó vizsgálók választása, a társaság megszüntetése. A közgyűlést a törvényben vagy alapszabályban meghatározott esetekben, illetve – ha a társaság érdekei kívánják – az igazgatótanács hívja össze. Az összehívást az alaptőke legalább 5 százalékát képviselő kisebbségi részvényesek is követelhetik. A döntésekhez alapvetően egyszerű többség elegendő, különleges jelentőségű ügyekben minősített többség szükséges.
Az AG alapítása három lépésben történik. Először egy vagy több alapító közjegyzői okiratba foglaltatja az alapszabályt. Ezt követően az alapítók átveszik a részvényeket és megválasztják az első felügyelőbizottságot és a könyvvizsgálót. A felügyelőbizottság megválasztja az első igazgatótanácsot. Az így létrejött előtársaságot az alapítók, az igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagok bejelentik a cégjegyzékbe.
Ez csak akkor történhet meg, ha a pénzbetétek esetén valamennyi részvény névértékének legalább egynegyedét és a teljes apportot a tagok rendelkezésre bocsátották. Az alaptőke új alapítású AG esetén legalább 50 000 euró (kb. 100 000 DM). A részvények lehetnek meghatározott összegre szólóak (Nennbetragsaktien) vagy darabrészvények (Stückaktien). Az előbbi esetén a minimális névérték részvényenként 1 euró. A darabrészvény nem összeget, hanem az alaptőkéből rá eső részt testesít meg.
A német jog megkülönbözteti ezenkívül a névre és a bemutatóra szóló részvényeket. A részvénynek névre szólónak kell lennie, ha névértékének teljes szolgáltatása előtt vagy annál magasabb értékben kerül kibocsátásra. Valamennyi részvény alapvetően egy szavazatot biztosít. Több szavazatot biztosító részvények nem megengedettek. Lehetséges azonban szavazati jogot nem biztosító elsőbbségi részvények kibocsátása, amelyek a nyereségfelosztásnál külön jogokat biztosítanak.
Az AG lehet tőzsdén jegyzett vagy zárt. Tőzsdén jegyzett társaságokra a törvény néhány különleges szabályt tartalmaz, azonban nem tesz formai különbséget a nyitott és zárt részvénytársaságok között, mint a magyar társasági törvény.
Betéti társaság részvényekre (Kommanditgesellschaft auf Aktien – KGaA)
A „betéti társaság részvényekre" a részvénytársaság és a betéti társaság közötti kevert forma. Önálló jogi személy, ezért közelebb áll az AG-hez, mint a KG-hez.
Legalább egy személyesen felelős tagból (Komplementär) és az ún. külrészvényesekből (Kommanditaktionären) mint további tagokból áll. Utóbbiak a részvénytársaság részvényeseihez hasonló jogállással rendelkeznek és a részvényekre osztott vagyonból részesednek. A KGaA beltagjának van ügyvezetési és képviseleti joga, így gyakorlatilag az AG igazgatótanácsának jogait gyakorolja. A KG-tól eltérően a KGaA beltagja az uralkodó felfogás szerint csak természetes személy lehet, így például egy GmbH & Co. KGaA nem lehetséges.
A KGaA egyébként nagyon ritka, ami nem utolsósorban amiatt van, hogy a személyes felelősség és a magas minimális tőke (az AG-hoz hasonlóan 50 000 euró) más társaságokkal való összehasonlításban kevésbé attraktív. Virágzását a 19. században élte e forma, amikor egy időre kevéssé bürokratikus alternatívát kínált az AG-hez képest. Manapság leginkább mint átmeneti forma játszik szerepet, amely családi betéti társaságoknak is lehetővé teszi a tőzsdére jutást anélkül, hogy a társaság személyhez kötött struktúráját teljesen fel kellene adni.
Korlátolt felelősségű társaság (Gesellschaft mit beschränkter Haftung – GmbH)
A korlátolt felelősségű társaság a leggyakoribb társasági forma Németországban. Bár a középosztálybeli személytársaságok tradicionálisan erős helyzete miatt nincs olyan domináló szerepe, mint magyar megfelelőjének, azonban érdekes módon az újraegyesítés óta a keletnémet fejlődés a magyarországihoz hasonlóan egyértelműen e forma előnyben részesítését mutatja.
A GmbH-ra vonatkozó törvényi szabályok nem túl nagy terjedelműek, a GmbH Törvény mindössze 86 paragrafusból áll (összehasonlításképpen: az AktG a 410. §-nál végződik). Ez mutatja azt a különbséget, hogy a GmbH-nál lényegesen nagyobb a megállapodási szabadság. Miközben a részvényjog a sok tagból álló nagy társaságokra szabva túlnyomó részben kötelező, a GmbH Törvény számos diszpozitív szabályt tartalmaz.
A GmbH nagy megállapodási szabadságot tesz lehetővé, ezért ideális jogi forma kis- és középvállalkozásoknak, amelyek a korlátozott felelősség ellenére a személyes közreműködés alapvonásait viselik.
A GmbH-nak általában két szervezeti egysége van: a tagok összessége és egy vagy több ügyvezető. A társaság legfőbb szerve a tagok összessége, akiknek a hatásköre a társaság valamennyi ügyére kiterjed, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik vagy a társasági szerződés korlátozásokat nem tartalmaz.
A határozathozatal főszabály szerint a taggyűlésen történik, azonban valamennyi tag egyetértése esetén írásbeli határozathozatal is lehetséges. A kisebbségi jogok gyakorlásához (a taggyűlés összehívásának kikényszerítése, a napirendi pontok meghatározása) szükséges minimális hányad a törzstőke 10 százaléka. Az AG-val ellentétben a GmbH ügyvezető szerve utasításokhoz kötött. Bár a képviseleti jog kifelé nem korlátozható, azonban az ügyvezetőt vagy ügyvezetőket a társasági szerződésben vagy taggyűlési határozatokban belső korlátozások betartásához köthetik.
Az ügyvezetőket határozatlan időre is lehet választani, és bármikor visszahívhatók. Felügyelőbizottság választása a GmbH-törvény szerint nem kötelező. Abban az esetben, ha egy GmbH az előbb vázolt rendelkezési jogra vonatkozó kritériumokat kimeríti, akkor kötelező felügyelőbizottság létrehozása. A GmbH-törvény a Részvénytörvény rendelkezéseire utal a felügyelőbizottságra vonatkozó részletes szabályok meghatározásánál azzal, hogy a társasági szerződés esetleges ilyen irányú szabályai elsőbbséget élveznek.
A GmbH alapítása – hasonlóan az AG-hez – három lépésben történik. Először a tagok (egyszemélyes társaság lehetséges) közjegyző jelenlétében létrehozzák a társasági szerződést. A társasági szerződésnek adatokat kell tartalmaznia a cégnévről, a társaság székhelyéről, a társaság tevékenységéről, a törzstőke összegéről és az egyes tagok által teljesítendő törzsbetétek összegéről.
A törzstőke szükséges minimuma 25 000 euró (kb. 50 000 márka) és teljes egészében apportban is teljesíthető. Az egyes tagok törzsbetétje legalább 100 euró és 50-nel maradék nélkül osztható kell legyen, továbbá az alapításnál minden tag csak egy üzletrésszel rendelkezhet. Végezetül a társaságot az alapítók bejelentik a cégjegyzékbe. A bejelentés feltétele, hogy valamennyi pénzbeli betétnek legalább egynegyede befizetésre kerüljön akként, hogy a befizetett összeg legalább a minimális törzstőke felét (tehát 12 500 euró) elérje. Az apportot a bejegyzés előtt teljes egészében rendelkezésre kell bocsátani.
Amíg a társaságot a cégjegyzékbe be nem jegyzik, előtársaságnak minősül. A társaság már ebben a stádiumban is gazdasági tevékenységet fejthet ki, azonban köteles jogügyletei során az „in Gründung" (GmbH i.Gr./ bejegyzés alatt) megjelölést használni.
A bejegyzéssel az előtársaság teljes értékű GmbH-vá válik, és az előtársaság kötelezettségei átszállnak a GmbH-ra. Az előtársaság esetleges veszteségeiért a tagok felelnek arányosan a társasággal szemben, mert a társaságnak megalakulásakor a teljes törzstőke felett rendelkeznie kell (Unversehrtheitsgrundsatz). A gyakorlatban az alapítással kapcsolatos korlátozásokat gyakran megkerülik ún. „Mantelkauf" útján, azaz megvásárolnak egy gazdaságilag nem aktív GmbH-t, amelyet kifejezetten e célra alapítottak vagy amely vállalkozási tevékenységét feladta.
Ezekben az esetekben csak a társasági szerződésnek a tevékenységi körre, illetve adott esetben a cégnévre és a székhelyre vonatkozó módosítása szükséges.
Tekintettel arra, hogy a GmbH-ra vonatkozó jog sok tekintetben diszpozitív, és a törvény csak a legfontosabb sarokpontokat rögzíti, a német GmbH jogi kereteit manapság alapvetően a joggyakorlat határozza meg. Az erre vonatkozó joggyakorlatot akár megközelítően is bemutatni e keretek között nem lehetséges, ezért csak a legfontosabb esetcsoportra utalunk, az ún. Durchgriffshaftungra, amely a társaság és a tagok közötti szigorú elválasztást bizonyos esetekben megtöri.
Carsten Hendrych
A szerzőről:
Radebeulban (Sachsen) született. Szakközépiskolai érettségit tett 1982-ben, majd egy testileg és szellemileg korlátozott fiatalokat befogadó intézményben volt gondozó Berlinben. Egyetemi tanulmányait a berlini szabadegyetemen végezte, ahol 1996-ban tett államvizsgát. Joggyakorlatot a Berliner Kammergericht mellett szerzett, 1999-ben szakvizsgázott. Ettől az évtől a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara vezetője.
