Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A társaság szétválásának alábbi módjait ismeri a 82/891 sz. irányelv:
1.) Amikor egy társaságnak több jogutódja lesz, amelyek már létező társaságok, és ezek közt osztja szét vagyonát, valamint részvényesei is ezeknek a vállalatoknak lesznek részvényesei. Ez esetben szétválási tervben kell részletesen kidolgozni a megosztást és a részvénycsere-arányokat. A jogutód társaságok helytállási kötelezettséggel (egyetemlegesen) tartoznak helytállni a szétvált társaság olyan tartozásaiért, amelyeket a szétválási tervben nem vettek figyelembe, nem elégítettek ki, kivéve ha a szétválást bíróságnak kell jóváhagynia és a hitelezők többsége beleegyezik egy megállapodásos rendezésbe. A megszűnő társaság részvényeseinek joguk van megvásároltatni „új" részvényeiket, amennyiben azok nem felelnek meg a megszűnt társaságban lévő részvényeikhez kapcsolódó jogoknak. A hatályosulás és a joghatás szabályai megegyeznek a fúziós irányelvben foglaltakkal.
2.) Új társaságok alapításával. Ez esetben is szétválási tervet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell az újonnan alapítandó társaságok formáit, nevét, székhelyét. A szétválásról dönteni jogosult közgyűlésnek jóvá kell hagynia az új társaságok alapító okiratait. Egyébként az alapításra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
3.) Részleges szétválással. Ez azt jelenti, hogy a társaság tovább működik, de belőle kiválik egy csoport új társaság alapításával vagy egy már létező másikba történő beolvadással.
A társasági beszámolók (78/660 sz. irányelv)
A forgalom biztonsága szempontjából alapvető fontosságú volt a társaság mérlegeinek tartalmi, formai összehangolása. Szükséges továbbá, hogy a Közösségben egymással versenyben álló társaságokra minimális egyenértékű jogi követelmények érvényesüljenek a nyilvánosságra hozandó pénzügyi információk tekintetében. A cél az összehasonlíthatóság és az egyenértékű információk nyerése. A társaságról átfogó és igaz képet szolgáltató mérleg az irányelv egyik fő követelménye. A mérleget és az eredménykimutatást kötelezően előírt szerkezeti felépítésben kell elkészíteni és meg kell határozni a kiegészítő mellékletek tartalmát. A nyilvánosságra hozott éves beszámolóknak összhangban kell állniuk a 68/151 EGK-irányelvvel, de ez az irányelv is kitér a közzétételi kötelezettség vonatkozó kérdéseire. Az irányelv hatálya alá a korlátolt felelősségű társasági formák tartoznak (a pénzintézetek, biztosítók, befektetési társaságok és pénzügyi holdingok mérlegének elkészítésére nem vonatkozik ez az irányelv). Itt kell megemlíteni a 90/604 sz. irányelvet, amely e tárgykörben főleg a kis- és középvállalkozások számára tartalmaz mentességeket, könnyítéseket. A konszernekre, illetve más vállalatcsoportokra az összevont (konszolidált) beszámoló készítésének kötelezettsége is hárul (83/349 EGK-irányelv). Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll. E dokumentumokat világosan és áttekinthetően, az irányelvben foglaltakkal összhangban kell elkészíteni. Hű és valós képet kell adnia a társaságról, és ha az irányelv alkalmazása ehhez nem lenne elegendő, akkor további információt kell közölni, illetve ha az irányelv alkalmazása összeegyeztethetetlen ezzel, akkor el kell tőle térni. Minden ilyen eltérést nyilvánosságra kell hozni a kiegészítő mellékletben az indoklással együtt, és meg kell adni az eltérésnek a vagyoni, pénzügyi helyzetre és az eredményre gyakorolt hatását. A tagállamok meghatározhatnak ilyen eseteket, továbbá az irányelven túlmenő további információk megadását is megkövetelhetik vagy engedélyezhetik. A mérleg és az eredménykimutatás felépítése nem változtatható meg egyik üzleti évről a másikra. ((((((((Mikor változtatható meg?)))))))))Az irányelv részletesen szabályozza a mérlegre és az eredménykimutatásra vonatkozó általános szabályokat és azok felépítését. Az értékelési szabályoknál általános alapelvek érvényesülését kívánja meg az irányelv. Ezek a következők:
– a folyamatos működés elve – fel kell tételezni, hogy a társaság folytatni fogja működését,
– az értékelést az óvatosság elve alapján kell elvégezni,
– az éves beszámolóban az üzleti évet terhelő ráfordításokat, illetve az üzleti évet illető bevételeket kell számításba venni, függetlenül a pénz kiadásának vagy pénzbevétel befolyásának időpontjától,
– az aktívák és a passzívák között szereplő vagyontárgyakat egyedenként kell értékelni,
– az üzleti év nyitómérlege az előző év zárómérlegével kell hogy megegyezzen.
A részletes értékelési szabályok is tárgyalásra kerülnek az irányelvben. Ha a tagállami engedély alapján eltérő értékelési módszert választ a társaság, a különbözetet a passzívák között „értékelési tartalék" néven külön tételben kell kimutatni. A kiegészítő melléklet tartalmát minimumszabályozással határozza meg az irányelv. Így
– az alkalmazott értékelési módszereket,
– azon társaságok megnevezését, amelyekben a társaság meghatározott részesedéssel bír,
– az üzleti évben jegyzett részvények számát és névértékét,
– a társaság birtokában lévő részvények számát, névértékét, bármilyen más részesedést megtestesítő értékpapírt, illetve kötvényt,
– a társaság 5 évnél hosszabb lejáratú kötelezettségeinek összegét, valamint a társaság által biztosított kötelezettségeket,
– olyan pénzügyi kötelezettségeket, amelyek nem jelennek meg a mérlegben,
– a nettó árbevételt tevékenységenként,
– az üzleti év átlagos állományi létszámát,
– az alapelvektől való eltérésből származó többletösszeget,
– a fizetett és fizetendő adót,
– a vezető tisztségviselők díjazására fordított összeget
kell legalább feltüntetni benne.
Az irányelv meghatározza az üzleti jelentés tartalmát azzal a követelménnyel, hogy a vállalkozás helyzetét legalább úgy kell bemutatnia, hogy az a tényleges körülményeknek megfelelő képet adjon. Köteles kitérni:
– az üzleti év lezárását követően bekövetkezett lényeges eseményekre,
– a társaság várható fejlődésére,
– a kutatás és kísérleti fejlesztés területére,
– a saját részvények megszerzésére vonatkozó adatokra,
– a társaság telephelyeinek bemutatására.
Végezetül az irányelv szól a könyvvizsgálat kötelezettségéről is.
A konszolidált beszámolókról (83/349 sz. irányelv)
Az úgynevezett konszerntényállások megvalósulásakor a tagállamoknak kötelességük előírni az összevont mérleg és éves beszámoló elkészítését. Tehát ha
– a társaság egy másik társaságban többségi szavazattal rendelkezik (ez lehet speciális megállapodás következménye is),
– a társaság a másik társaságban tulajdonhányaddal bír, egyúttal az irányító és felügyelő testületek tagjainak többségét is ő választhatja (akkor is, ha ezt szavazattöbbséggel éri el),
– leányvállalatra gyakorolt meghatározó befolyással rendelkezik a társasági szerződés vagy megállapodás alapján, egyúttal tőkerészesedéssel bír a leányvállalatban.
A tagállamok előírhatják olyan társaságoknak is az összevont mérleg készítését, „amelyek egy másikban ún. részvételi részesedéssel bírnak és ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolnak az ilyen másik társaságra, vagy közöttük ugyan hierarchikus kapcsolat nincs, ám – szerződés vagy az illető másik társaság alapszabálya szerint – egységes irányítás alatt állnak (horizontális konszern)." Meghatározott feltételek fennállása esetén a társaságok mentesülhetnek a konszolidált beszámoló készítése alól.
A törvény által előírt könyvvizsgálókról (84/253 sz. irányelv)
Az irányelv alkalmazási területe a könyvvizsgálók működése az unió területén. A könyvvizsgálói munkát elláthatják természetes és jogi személyek, illetve ún. könyvvizsgáló társaságok. Ezen tevékenység csak működési engedély birtokában végezhető. A működési engedély kiadását mind a természetes, mind a jogi személyek vonatkozásában szigorú feltételrendszerhez köti az irányelv. Így a természetes személy könyvvizsgálóknál megfelelő egyetemi oklevél megszerzése, gyakorlati idő és szakvizsga letétele szükséges. A könyvvizsgáló társaságoknál a szavazati jog többségével a működési engedély feltételrendszerének maguk is eleget tevő természetes személy könyvvizsgálóknak, illetve könyvvizsgáló társaságoknak kell rendelkezniük és az irányító testületek többségének is ilyen személyekből kell állnia. Fontos követelmény még a szakmai összeférhetetlenség kizárása, valamint az erkölcsi feddhetetlenség. A működési engedélyben részesülő könyvvizsgálókkal szembeni legfontosabb követelmény a kellő szakmai gondosság és függetlenség. A könyvvizsgálók nevét és címét tartalmazó jegyzék, a könyvvizsgáló társaságokat alkotó természetes személyek neve és címe, a könyvvizsgáló társaság üzletrész-tulajdonosainak és tagjainak neve, címe valamint a könyvvizsgáló társaság igazgató vagy vezető szerve tagjainak neve és címe a nyilvánosság rendelkezésére kell hogy álljon.
Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról
A 89/667 sz. irányelv elismeri mind az alapítással, mind pedig az üzletrészek egyetlen személy kezében való egyesülésével létrejövő egyszemélyes társaság jogszerűségét. A tagállamokra utalja – a belső jogszabályok összehangolásáig – az egyszemélyes társaságokat és konszerneket korlátozó szabályok kialakítását. A közzététel kötelezettsége az üzletrészek egy kézben egyesülése esetén is irányadó. Az egyszemélyes társaságban a közgyűlés hatáskörét az egyedüli tag gyakorolja. Általános szabály, hogy mind a közgyűlési határozatokat, mind pedig az egyedüli tag és a társaság között kötött szerződéseket jegyzőkönyvbe vagy írásba kell foglalni. Ha valamely tagállam joga az egyszemélyes részvénytársaságot is ismeri, akkor arra is irányadóak az irányelv szabályai. Amennyiben valamely tagállam joga lehetővé teszi, hogy egyéni vállalkozó olyan vállalkozást létesítsen, amelynek felelőssége meghatározott tevékenységre fordított összegre korlátozódik, a tagállam nem köteles engedélyezni egyszemélyes társaságok létrehozását, feltéve, hogy e vállalkozások tekintetében olyan védőintézkedéseket hoznak, amelyek egyenértékűek az irányelv vagy bármely más, az 1. cikkelyben meghatározott társaságokra irányadó közösségi szabály védőintézkedéseivel.
Számos társasági jogi irányelv még csak tervezet formájában létezik, ezek közül a fontosabbak a részvénytársaságok belső struktúrájáról, a transznacionális fúziókról, a konszernekről, a társasági értékpapírok felvásárlási ajánlatáról szólnak.
1985-ben fogadták el az Európai Gazdasági Érdekcsoportról (European Economic Interest Grouping, EEIG) szóló 2137/85. rendeletet, amelynek célja egy, a határokon átnyúló (gazdasági) együttműködési forma létrehozása volt. Az EEIG jogalanyiságának ismérvei egy egységes közösségi rendelet alapján állnak, így az EEIG közösségi jogalanyiságú társaság. Egységesített, önálló, sui generis közösségi társasági forma, melynek megteremtése az egységes belső piac elengedhetetlen szükséglete volt. A rendelet mellett a tagállamoknak is jut szerep bizonyos technikai részletek tekintetében. EEIG-t valamilyen közös tevékenységre hozhatnak létre gazdasági társaságok, amelyek megtartják eredeti honosságukat és bejegyzésüket az EEIG létrehozása után is. Ezenkívül még alapítók lehetnek magánjogi vagy közjogi szervezetek, amelyek rendelkeznek jogi személyiséggel és valamely tagállam joga szerint jöttek létre, illetve valamely tagállamban van bejegyzett központjuk (központi igazgatásuk); valamint olyan természetes személyek, akik ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, szolgáltató tevékenységet végeznek vagy a szabad foglalkozások valamelyikét űzik és már az alapítás előtt is ilyen tevékenységet végeztek. EEIG csak akkor jöhet létre, ha tagjai a tagállamokban rendelkeznek székhellyel, illetve működnek és ha legalább két alapító tag eltérő honosságú. A tagállamok joga, hogy a területükön bejegyzett EEIG tagjainak számát 20 tagban maximálják. Az EEIG tagja egyébként nem lehet egy másik EEIG. Az EEIG nem gyakorolhat irányítási vagy ellenőrzési hatalmat tagjai vagy más vállalkozások felett és nem birtokolhatja tagjainak részvényeit, üzletrészeit. Más vállalkozásokban részesedése csak céljának megvalósítása érdekében, a szükséges mértékig lehet és csak tagjainak nevében szerezheti meg azokat. Új tag felvételéről a közgyűlés egyhangú határozata szükséges. Főszabály szerint az új tag felelőssége kiterjed a társaság tagsági jogviszonya előtt keletkezett tartozásaira is, kivéve, ha ettől eltér az alapító szerződés vagy a konkrét tagfelvételi döntés (a közzététellel hatályosul). A kilépésre ugyanezen szabályok vonatkoznak azzal, hogy jelentős indoknak kell fennállnia. A kiváló tag felelőssége a tagsági jogviszony megszűntének közzétételétől számított 5 év, amit a tagállam joga meghosszabbíthat. A kiváló tag jogainak és kötelezettségeinek mértékét a kiváláskor a társaság általános üzleti helyzetét figyelembe véve kell meghatározni. A társaságból tagot csak bíróság zárhat ki a tagok többségének kérésére a tag súlyos kötelezettségszegése vagy a társaság működését súlyosan zavaró cselekménye esetén. Természetes személy tag örököse nem válik automatikusan a társaság tagjává, de ettől eltérően rendelkezhet az alapító szerződés, illetve a tagok egyhangú döntése. Ugyanígy a tag halála, illetve jogutód nélküli megszűnése sem vezet automatikusan a társaság megszűnéséhez.
Az alapításhoz alapító szerződésre van szükség. Ebben meg kell jelölni:
– a társaság nevét és formáját (EEIG)
– címét (ebben a tagállamban kell nyilvántartásba venni),
– célját,
– az alapítók adatait,
– működésének időtartamát.
A tagok saját elhatározásukból bármikor megszüntethetik a társaságot. Kötelesek megszüntetni, ha az időtartam, amire létrehozták, letelt, a célt elérték vagy annak elérése lehetetlenné vált. Ha 3 hónap alatt nem tudnak határozatot hozni a tagok, akkor bármely tag bírósághoz fordulhat a felszámolás elrendelése érdekében. A felszámolásra a tagállam joga alkalmazandó. A felszámolás közzétételétől számított 5 évig tartoznak helytállni a társaság kötelezettségeiért a tagok.
A székhely ország joga lesz irányadó olyan kérdésekben, amelyeket a rendelet nem szabályoz és nem választottak alkalmazandó tagállami jogot. A rendelet alapján a munkajogi, versenyjogi, csődjogi, adó-eljárásjogi kérdésekben a székhely tagállam vonatkozó jogszabályai lesznek irányadók. A székhely ország joga szerinti okból és bírói eljárásban kerülhet sor a semmisség megállapítására. Az ok kiküszöbölésére megfelelő időt kell biztosítani. A semmisségre hivatkozni harmadik személlyel szemben csak a döntés közzétételét követően lehet. A korábban szerzett jogok és vállalt kötelezettségek érvényét a semmisség megállapítása nem érinti.
Az EEIG-t be kell jegyeztetni abban az országban, ahol központja (esetleg valamely tag központi üzletvezetése vagy valamely természetes személy tag főtevékenységének helye) található (vagy pedig egy olyan országban, ahol maga az EEIG is működik). A központját azonban áthelyezheti. Ehhez szükséges a székhely-áthelyezési javaslat publikálása. A székhelyáthelyezésre hivatkozni csak a nyilvántartásba vétel és közzététel után lehet. A korábbi székhely országban is működőnek kell tekinteni a társaságot, amíg ezen ország nyilvántartásából történő törlést közzé nem teszik. A székhelyáthelyezést az elhagyni kívánt tagállam hatóságai (meg)akadályozhatják közérdekre hivatkozva a székhely-áthelyezési javaslat publikálását követő két hónap során, ami alatt a társaság amúgy sem dönthet a székhelyáthelyezésről. Az ilyen hatósági eljárás ellen a bírósághoz fordulás jogát biztosítani kell. ????????????????Nyilvántartásba vétellel jön létre és ezután kell eleget tennie közzétételi kötelezettségének. Ezt a nyilvántartó tagállam belső joga szabályozza. Létrejöttét és megszűntét az EK hivatalos lapjában is közzé kell tenni.
Az EEIG lehet tagja más társasági formában létrehozott vállalkozásnak, alapíthat közös leányvállalatot másik társasággal. Az EEIG által a székhely országán kívül létrehozott szervezetet abban az országban veszik nyilvántartásba, amelyben működni fog.
Az EEIG nem foglalkoztathat 500 főnél több személyt és nem biztosíthat részvételi lehetőséget külső személyeknek. Az EEIG önálló jogképességgel rendelkezik, hiszen saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségek alanya lehet, szerződéseket köthet, perelhet és perelhető. A tagállamok döntik el, hogy névlegesen is felruházzák-e jogi személyiséggel. Tevékenységét a Közösség határain kívül is folytathatja. Az egyesülés tevékenysége egyébiránt tagjai tevékenységéhez kell hogy kapcsolódjon, célja nem lehet saját részre nyereség elérése. A profitot és a veszteség viselését a tagok között kell felosztani az alapító szerződésben megállapított arányban, ennek hiányában egyenlően.
Az érdekcsoport tagjai teljes és egyetemleges felelősséggel tartoznak az egyesülés adósságáért, de a felelősség érvényesülése mögöttes, mivel először a társasággal szemben kell a hitelezőknek fellépniük. Alaptőke nem szükséges a megalapításához, jelentést és éves kimutatást sem kell készítenie. A tagok részesedésüket átruházhatják egy másik tagra vagy külső személyre (a tagok egyhangú hozzájárulásával). Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a tag részesedését biztosítékként akarja felhasználni, kivéve ha ettől az alapító szerződés eltér. A biztosítékból történő kielégítés megnyíltával a hitelező nem válik automatikusan a társaság tagjává.
Kötelezően létrehozandó szervek az EEIG-ben a közgyűlés és az igazgatók, emellett más szervek létrehozását is előírhatja a társaság alapító szerződése. A közgyűlésben minden tag egy szavazattal rendelkezik, kivéve ha ettől az alapító szerződés eltér. Nem kerülhet a szavazatok többsége egy kézbe. Egyhangú döntés szükséges az EEIG székhelyének, tevékenységének, a tagok szavazati arányának, a döntéshozatal módjának a megváltoztatásához, továbbá működési idejének meghosszabbításához, a tagok által teljesítendő finanszírozási és egyéb kötelezettségek módosításához, illetve amihez az alapító szerződés a tagok egyhangú döntését kívánja meg. Az igazgatóval szembeni összeférhetetlenség kizárja a megválasztását. Ennek megállapítására személyes joga és a székhely állam joga is figyelembe veendő. Az igazgatók képviseleti jogosultságának korlátozása nem hatályos harmadik személyekkel szemben. Ha bizonyítja, hogy a harmadik személy tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az adott kötelezettség vállalása tevékenységi körén kívül esik, mentesül a tevékenységi körén kívül eső kötelezettségvállalás teljesítése alól.
Az egyelőre még csak tervezet formájában létező Európai Társaságot (Societas Europea????????????) az Európai Bíróságon kellene bejegyezni egy külön közösségi alapszabály szerint. A társaság székhelye a Közösség bármely tagállamában lehet. Legalább két különböző közösségi tagállami honosságú társaság jegyeztetheti be közös holding vagy leányvállalat létrehozásával. Főként a munkavállalói részvételi jogról kialakult nézetkülönbségek miatt azonban nem fogadták még el a tervezetet.
Magyarország és az uniós társasági jog
Magyarország vállalta a letelepedés szabadságának biztosítását a társulási szerződésben (1991. december 16-án Brüsszelben????????????, valamint az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai megállapodásban) és a jogharmonizáció iránt is elkötelezte magát. Ez érvényes a társasági jog területére is, melyet maguk a tagállamok is folyamatosan harmonizálnak az irányelvek segítségével.
Az uniós társasági jog fontos jellemzője, hogy az irányelvek számviteli, bankjogi és tőzsdei szabályokat sűrítenek a társasági jogiak mellé, főleg praktikus okokból. Ezért a jogterület elnevezésére mindinkább az európai vállalati jog használatos. Az irányelveken keresztül csak egyes részterületeket szabályoznak – harmonizációs céllal –, így nem alakulhat ki egy egységes jogterület egységes jogforrásokkal. Az irányelvi szintű szabályozás azt jelenti, hogy az egységes szabályozási célokat fogalmazzák meg, amelyekhez a tagállamok maguk választják ki a legmegfelelőbbnek tartott eszközöket. Így a tagállamok belső jogának ismerete nélkül nehéz megismerni a „ténylegesen létező" európai társasági jogot. Ez mind jogalkotói, mind jogalkalmazói oldalon nehézséget jelenthet a magyar joggyakorlat számára. Az uniós irányelvek nagyobb hangsúlyt helyeznek az rt.-re és a tőkeegyesülésekre, mint a személyegyesülésekre.
A téma legfontosabb irodalmának jegyzéke:
– Európa 2002 (Európa-tanulmányok Alapítvány, 2000. március)
– Bevezetés az Európai Unió jogába és nyelvezetébe (HVG Orac, Bp. 2000)
– Introduction to European Union Law Walter Cairns Ernst & Young ????????mi tartozik egybe??????? (Co-NEX Könyvkiadó Kft., 1999)
– Az Európai Unió kereskedelmi joga (KJK-Kerszöv, Bp. 2000., szerk.: Király Miklós)
– Társasági törvény, cégtörvény (HVG Orac, Bp. 1997., szerk.: Sárközi Tamás)
– Prof. Sandberger: A társaságokra irányadó jog az Európai Közösségben (Magyar Jog, 9/97)
jogforrás:
– Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye (Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft.)
Dr. Kulcsár Judit
keretes
A rendelet
A rendelet közvetlenül alkalmazandó jogszabály, nincs szükség további tagállami aktusra az alkalmazásához. A rendelet tehát kizárólag közösségi jogszabály, bármiféle tagállami recepció, átalakítás tilos. Az alapszerződésből fakad közvetlen alkalmazhatósága is, ezalól kivételt csak maga a rendelet tehet. A rendelet közvetlenül alkalmazandó a tagállamok bíróságai előtt is. Rendeletet általában kizárólagos közösségi hatáskörű tárgykörökben hoznak, mivel általános érvényű és közvetlenül alkalmazandó közösségi norma.
