Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyárkezdet ide, nyárkezdet oda, még nincsen pangás, számos pénzügyi csoport próbálja befektetésekre biztatni a magánszemélyeket (is). Némelyik konstrukció pofonegyszerű, mások viszont korántsem.
Milyen módokon jutnak el hozzánk a nyilvánosan kibocsátott értékpapírok? A legklasszikusabb forma a jegyzés, amely során az értékpapír kibocsátója előre meghirdetett áron, egy bizonyos ideig elfogad vételi ajánlatokat a papírokra. Törvényi előírás, hogy a jegyzéseknek legalább három napig kell tartaniuk. Ha ennél hosszabb egy jegyzési időszak, általában kikötik, hogy három nap után lezárható. Fontos, hogy itt szabott árról és általában korlátos mennyiségről van szó.
Ha a maximumot túljegyeznék az értékpapírnál - amire befektetési jegyeknél, kötvényeknél, jelzálogleveleknél eléggé ritkán van példa - következik az úgynevezett allokáció, magyarul elosztás. Ennek a szabályait szintén előzetesen közzéteszik. Általában vagy a kártyaleosztásos módszert szokták alkalmazni (vagyis mindenki kap egy darab értékpapírt addig, amíg a csomag el nem fogy), vagy a jegyzésarányos módszert (például mindenki megkapja a kért mennyiség 60 százalékát), esetleg az időrendit (a korábban jegyzők kapnak). A jegyzés általában jól alkalmazható a kisbefektetőknek szánt értékpapírok terítésére, kicsit olyan, mint a vegyesbolt: szabott áron, jól ismert feltételekkel kínálnak termékeket.
Vannak még folyamatos kibocsátású értékpapírok, elsősorban különböző banki és vállalati kötvények, amelyek jegyzése folyamatosan, akár éveken keresztül is tart. Ezek nem is kicsit a bankbetéthez hasonlóak: a kötvényeknek ugyanis nincsen egységes lejáratuk, minden egyes napon más lejárati nappal bocsátanak ki, mondjuk egy éves papírt, gyakorlatilag személyre szabva. Ezt még inkább a kisbefektetőknek találták ki, így bármikor jut az ügyfélnek eszébe befektetni, ugyanazt kínálhatják neki.
Elsősorban az intézményi befektetőknek szánják, de gyakran a kisbefektetők is részt vehetnek az aukciókon. Ezekre általában egyetlen napon, pár órán keresztül lehet ajánlatokat beadni, és abban különböznek még a jegyzéstől, hogy az ár nem fix: a vevők egymásra licitálnak, és a kibocsátó általában eldöntheti, hogy milyen árig hajlandó elmenni. (Néha van minimumár, de nem mindig.) Sőt, általában azt is kikötik, hogy akár teljesen el is állhat az egésztől, vagyis nem ad el végül egyetlen papírt sem. (A jegyzésnél is, az aukciónál is általában előre elkérik a vételárat a kisbefektetőktől, azután ha mégsem kapnának papírt, akkor néhány nap múlva levonás- és kamatmentesen visszakapják azt.)
Az aukciók egyrészt azért kevéssé alkalmasak a magánbefektetők tőkéjének gyűjtésére, mert egyetlen naphoz kapcsolódnak, másrészt azért, mert az ár - és a papírhoz jutás - nem fix. A jelentkezőnek kalkulálnia, mérlegelnie kell, melyik az az ár, ahol megéri neki vásárolnia, és egyúttal várhatóan a kibocsátó is ad a papírokból; ez egyszerűbb kötvényeknél, például egy éves jelzálogleveleknél nem nagyon bonyolult, egy több évesnél már jóval komolyabb feladat. Nem árt ismerni az előző aukciók eredményeit is, hogy eltaláljuk, meddig érdemes elmenni. Jó esetben a jegyzési, avagy ajánlatbeadási helyen az ügyintézők segítenek.
Állampapírok felett biztonságosan
Nos, mi is van most a piacon, így június közepe táján? Miután a lakáshitelek állománya, ha lassabban is, változatlanul növöget, az ország három jelzálogbankja egyre nehezebben tudja azokat a szokásos forrásból - a hazai intézményi befektetők köréből - finanszírozni. Ezért részben külföldről, részben a hazai magánbefektetőktől próbálnak tőkét gyűjteni jelzáloglevelek kibocsátásával. A jelzáloglevelekről részletesebben sorozatunk 16. részében ("A brókerek titkos tippje" címmel) részletesebben írtunk. Emlékeztetőül csak annyit, hogy azok olyan speciális pénzintézeti kötvények, amelyekkel egyrészt a jelzáloghitelek forrását teremtik elő a jelzálogbankok. Másrészt pedig a papírok fedezetéül nemcsak a kibocsátó jelzálogbank vagyona szolgál, mint más pénzintézeti kötvényeknél, hanem az az ingatlanvagyon is, amelyre hitelt nyújtottak; a jelzálogjog, az ingatlan mindenki mást megelőzve a jelzáloglevél-tulajdonosok követelésének kielégítését biztosítja. Mivel ráadásul a bankok csak az ingatlanok piaci értékének egy részére nyújtanak hitelt, a rendszer biztonsága magas, a papírokat az állampapírokhoz közeli alacsony kockázatúnak elehet tekinteni.
Úgy tűnik, az OTP-csoport február óta arra állt be, hogy minden hónap első két hetében egy éves lakossági jelzáloglevelet kínál, jegyzéssel, általában a lakossági állampapír-hozamok (és az átlagos bankbetétek) feletti, de az intézményi állampapírhozamok alatti hozammal. Konkrétan, a június első felében már lezárult jegyzés során 10,35 százalékos kamattal és egyben maximálisan elérhető hozammal kínálta ezt a papírt. A két hét alatt az ár ugyanis fix (a névérték), ezért az utolsó napi jegyzéssel érhető el a legmagasabb hozam. Összehasonlításképpen: az Államkincstár lakossági fiókjaiban június 11-én évi 10,11 százalékos hozammal adtak egy éves kincstárjegyet, ugyanazon papír intézményeknek és más nagyobb összeggel rendelkező személyeknek szóló árjegyzési ajánlata pedig 10,60 százalékon állt.
A HVB Jelzálogbank is csatlakozik, és első alkalommal a június 14-től 16-ig tartó jegyzésnél szintén egy éves lakossági jelzáloglevelet kínál, szintén névértéken, 10,51 százalékos éves kamattal, ráígérve kissé nagyobb versenytársára. Az OTP ugyanakkor három éves lakossági jelzáloglevelet is készített, ami június 14-től két héten keresztül jegyezhető. Itt a két héten két különböző áron adja a 12 százalékos kamatozású papírokat, névérték feletti áron, így a fix kamatozású konstrukció hozama – pénteki jegyzést feltételezve - évi 9,75 százalék. (Ez ugyanúgy a lakossági és intézményi állampapírhozamok között helyezkedik el, mint egy éves társa esetében.)
Szintén rendszeresnem mondható, hogy minden hónap elején aukciót rendeznek a Diákhitel Központ Rt. kötvényeire. Ezekről érdemes tudni, hogy az állam készfizető kezességet vállalt rájuk, tehát kockázatuk gyakorlatilag az állampapírokéval egyezik meg. (Másodlagos forgalmuk azonban csekélyebb.) Hozamuk az aukciókon általában körülbelül 20-30 bázisponttal (0,2-0,3 százalékponttal) meghaladja a hasonló futamidejű állampapírok hozamát, éspedig itt nem a „kiskereskedelmi” állampapírforgalomról beszélünk, hanem az intézményiről. Következésképpen ezek a kötvények jó alkalmat jelenthetnek, hogy a magánszemélyek is intézményi szintű hozamot érhessenek el. Az aukciókra ajánlatot eléggé széles forgalmazói hálózatban be lehet adni. A legutóbbi, június 8-i aukción a kialakult átlaghozam évi 10,99 százalék volt, egy olyan fix kamatozású papírra, amely 2006 januárjában jár le.
Aki nem egyszerűen egy picivel a bankbetétek vagy az állampapírok feletti hozamot szeretne, hanem lényegesen magasabbat, annak viszont már kockázatot kell vállalnia, ami leginkább részvénybefektetésekkel lehetséges. A szokásos, folyamatosan megvásárolható termékeken túl - nyílt végű részvényalapok, bizonyos életbiztosítások - népszerűek a zárt végű garantált alapok. Ezeknél a tőke és esetleg egy minimális hozam kifizetésére a kibocsátó bankcsoport garanciát vállal, a további hozam pedig nemzetközi részvényindexek emelkedésétől függ. Így ezek az alapok átmenetet jelentenek a sima részvénybefektetések beláthatatlan kockázata és az alacsony kockázatú, de fix és nem túl nagy hozamú termékek között. ("Mit garantál a garantált alap?" címmel ezekről is írtunk már részletesen.)
Hasonló alapot indított már más is, de a piacot elsősorban a K&H-csoport uralja, újabban két-három havonta jelentkező konstrukcióival. Itt a következő, több hetes jegyzés június 16-án kezdődik, ekkor tesznek majd közzé bizonyos fontos paramétereket is, mint a garantált minimális hozam, illetve a részvényindex-emelkedésből való részesedés mértéke.
Lejárat előtt ne
Fontos tudni, hogy mindezen bebefektetések - jelzáloglevelek, kötvények, zárt végű alapok befektetési jegyei - lejárat előtt nem válthatók vissza, csak eladhatók a másodlagos értékpapírpiacon, piaci áron. Ez általában a tőzsdei bevezetést jelenti, de nem minden esetben, a HVB új papírját például - talán a viszonylag kis mennyiség miatt is - nem vezetik be oda. Az árak stabilitása érdekében a legtöbb kibocsátó árjegyzést szervez, azaz vételi árfolyamokat ad meg, a tőzsdén vagy tőzsdén kívül is. A kisbefektető mindenesetre így az eladással gyakorta rosszabbul jár, mintha lejáratig megtartaná papírját, ezért annak érdemes hasonló befektetésekbe vágnia, akinek bizonyos ideig biztosan nem lesz szüksége a pénzére.
