Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csatlakozásunk egyelőre nem járt túl sok látványos fejleménnyel a pénzügyi szektorban. Ennek az a magyarázata, hogy a csatlakozásra felkészülve már évekkel ezelőtt igyekeztek a törvényalkotók a jogszabályokat harmonizálni az Unióval, számos terület már jóval korábban is EU-konformnak volt mondható. (Az úgynevezett tőkepiaci törvény, a 2001. évi CXX. Törvény például már ebben a szellemben készült, és később is csak kevés ponton kellett módosítani.) Az EU, mondhatni, lassan szivárgott be úgy, hogy észre sem vettük.
Ha a törvényekbe korábban bele is írták, számos rendelkezésnél még kikötötték, hogy csak a csatlakozáskor fognak életbe lépni. A talán két legfontosabb ilyen terület az OBA (Országos Betétbiztosítási Alap) és a szabad verseny. Az OBA május 1-től már nem 3, hanem 6 millió forintos értékhatárig biztosítja a polgárok betéteit. A változás visszamenőleges, azaz a korábban elhelyezett összegekre is vonatkozik. További újdonság, hogy a betéteseket védő biztosítások immáron határon átnyúlóak: ha egy külföldi (azaz külföldön bejegyzett) pénzintézet Magyarországon nyújt szolgáltatást, akkor a székhelye szerinti biztosítás vonatkozik az itthoni ügyfelekre is. (És fordítva, ha magyar társaság megy külföldre, a nála elhelyezett betétekre a magyarországi biztosítás érvényes.)
Az értékpapír-befektetéseket védő Beva (Befektető-védelmi Alap) esetében más a helyzet, mert - alighanem a szervezetnek a kilencvenes évek végi brókercsőd-hullámban megromlott anyagi helyzete miatt - Magyarország halasztást kért az uniós szabályok bevezetése alól. Itt a jelenlegi egymillió forintos összeghatár csak 2005-től emelkedik 2, majd 2007-től 6 millió forintra. (A Bevá-nál is bevezetnek ugyanakkor önrészt, mint az OBA-nál.)
Az EU-csatlakozás egy másik előnye az volt, hogy könnyebbé vált néhány európai tőzsdén üzleteket kötni, azok ugyanis a hazai tőzsdei részvényüzletekhez hasonlóan adómentességet élveznek. A jogi részletek mellőzésével arról van szó, hogy azokon a tőzsdéken, amelyek országának hatóságaival a PSZÁF megállapodást kötött, adómentesek a hazai befektetők műveletei, másutt pedig nem. A fontosabb tőzsdék közül így például Frankfurt és Párizs a kedvezményezett körben van, London és Madrid viszont nem.
A másik fontos terület, a szolgáltatók szabad versenye, alapvetően azt jelenti, hogy a külföldi pénzügyi szolgáltatók ugyanolyan esélyekkel jelenhetnek meg a hazai piacon, mint az itteniek, és fordítva. Vagyis: külföldi bankoknak, brókercégeknek, biztosítóknak alapesetben nem kell nálunk is céget alapítaniuk, ami a beruházási költségeket tekintve bizony nagy könnyebbség (nyithatnak egy egyszerű fiókot). Másrészt, a külföldön, az ottani hatóságok által egyszer már megvizsgált, engedélyezett pénzügyi termékeket nem kell hasonló procedúrának alávetni nálunk is (legalábbis bizonyos termékeknél, és bizonyos feltételek megléte esetén, mint például a magyar nyelvű tájékoztató anyag).
Mindez egyrészt azt eredményezi a hazai fogyasztók számára, hogy - legalábbis idővel - sokkal többféle termék, szolgáltatás között válogathatnak majd. Például új biztosítók és biztosítási konstrukciók, új befektetési alapok jelenhetnek meg. Ennek első jelei már érzékelhetők, de nincs arról szó, hogy hirtelen ajánlatok tucatjaival bombáznák az ügyfeleket. Nyilván így is idő kell új termékek bevezetéséhez, megismertetéséhez. Sokan úgy vélik, hogy a külföldi befektetések addig nem lesznek igazán népszerűek és versenyképesek, amíg nálunk jóval magasabbak a kamatok (és a devizakockázattal is számolni kell). A kínálat tehát majdnem biztosan bővülni fog, csak kérdés, mikor, milyen ütemben. További hatás lehet, hogy a hazai cégek egy része feltehetően nem bírja majd a versenyt, így kénytelen lesz megszűnni vagy beolvadni erősebb versenytársaiba.
A kamatok, a devizaárfolyamok kérdésköre egyenesen az euró bevezetéséhez repít bennünket. Általános vélemény szerint az nagyobb hatással lesz majd a hazai pénzügyi szektorra, mint az EU-csatlakozás, csak nem annyira a szabályozás, mint inkább a piac oldaláról. Már az euróövezethez való csatlakozás feltételeinek teljesítése - például az államháztartás egyensúlyára, az inflációra vonatkozó előírások - abba az irányba hatnak, hogy a gazdaság stabilabb, a kamatok alacsonyabbak legyenek. A történelmi tapasztalatok alapján kevéssel az euró bevezetése előtt a kamatszint nagyon erősen megközelíti majd az európai átlagot (pontosabban a nagyobb országok, elsősorban Németország kamatszintjét), az eltérés várhatóan csak tized-százalékpontokban lesz mérhető.
Vagyis - hacsak közben Európa-szerte nem emelkednek lényegesen a kamatok - az euró jelenleg tervezett, 2010-es, vagy legjobb esetben 2009-es bevezetésére a hazai befektetőknek is alacsony, pár százalékos banki kamatokkal, állampapírhozamokkal kell megbarátkozniuk. Remélhetőleg az infláció is ez alá a szint alá süllyed - bár rövidebb, pár éves távon kialakulhat negatív reálkamat -, és a hitelkamatok is követik a fejleményeket.
Ha euróban számol majd az ország lakossága, és a kamatszintünk is európai lesz, akkor minimálisra csökken majd a hazai és külföldi befektetések közötti különbség. Sok szakember prognosztizálja azt, hogy a hazai befektetők ekkor jobban fogják majd keresni a kockázatot, mert az alacsony kamatoknál magasabb hozamot szeretnének elérni. A jelenleg nagyon alacsony kockázatviselő készségű lakosság várhatóan nagyobb számban fordul a részvénybefektetések, ingatlanok felé, és nemcsak hazai pályán, hanem a nemzetközi színtéren is.
