Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sorozatunk előző három részében bemutatott önkéntes nyugdíjpénztáraknál, egészségpénztáraknál azt bizonygattuk, hogy az adózó állampolgár nagyon jól jár velük, hiszen befizetéseinek jelentős részét, 30 százalékát visszakapja adókedvezmény formájában. Így a pénztár elég nehezen tud olyan pocsék hozamot elérni, hogy az adókedvezménnyel kiegészítve az ügyfél pénze ne érje utol legalább az inflációt. Első hallásra a lakástakarék-pénztárakat is össze lehetne keverni velük, egyrészt a "pénztár" szó használata miatt, másrészt a 30 százalékos állami támogatás miatt, de itt egészen másról van szó.
Az önkéntes pénztárak és magánnyugdíjpénztárak, amint említettük, kollektív befektetési vagy vagyonkezelési formák, ahol az ügyfelek vagyonát szakemberek meghatározott szabályok alapján kezelik. Igaz ugyan, hogy ezeket gyakran bankok, biztosítók szervezik meg, hozzák létre, alapítják, de a tagoknak még tulajdonosai jogaik is vannak, leválthatják a vezetést, afféle önszerveződés-jellegűek. Másrészt a hozam az elért vagyonkezelési eredmények függvényében változhat. A lakástakarék-pénztárak ellenben részvénytársaságként működő speciális pénzintézetek, amelyek társaikhoz hasonlóan betétet gyűjtenek, valamint hiteleket nyújtanak, de kifejezetten a lakásvásárlás, építés, felújítás támogatására. Ilyen betétet más bankban is el lehet helyezni, és ilyen hitelt más banktól is lehet kapni - végső soron a lakástakarék-pénztárak a többféle állami lakástámogatás egyik közvetítőjeként működnek.
A konstrukció úgy néz ki, hogy az ügyfél vállalja, hogy legalább bő négy évig rendszeresen takarékoskodik, a pénzintézet pedig vállalja, hogy ez után kamatot fizet, és a négy év (pontosabban 50 vagy 52 hónap) letelte után lakáscélú hitelt nyújt. Az állam pedig azt garantálja, hogy a polgár minden befizetett 100 forintjához 30 forintot hozzáad. Ez eddig még nagyon hasonlít az önkéntes pénztárak 30 százalékos adókedvezményéhez, de nem adókedvezmény, hanem támogatás, amely (minimális korlátozásokkal) minden befizetőnek jár, akár gyermeknek is. Az állami támogatás egyébként minden lezárt év után az első hónapban jár, a befizetéseket viszont havonta kérik.
A támogatás határa egyébként évi 72 ezer forint, amiből egyenesen következik, hogy maximum havi 20, azaz évi 240 ezer forintot érdemes így megtakarítani. Azt viszont akár családtagonként is, mert közös vásárlás, közös tulajdon esetén közösen is fel lehet használni.
Ez eddig szépen hangzik, de van még két fontos paraméter: a befizetések (és az évente mellé rakott állami támogatás) után járó kamat, valamint a hitel kamata. E téren eléggé rugalmatlan a rendszer: az előbbi kőbe vésve 3 százalék, az utóbbi pedig 6 százalék. (A most megkötött szerződések alapján később sem változik.) Az egyik, valljuk be, igencsak soványka a mostani, 10 százalék körüli kamatviszonyok mellett, az utóbbi viszont - a többi lakáshitel-támogatás szigorítása után - már nem olyan rossz. (Devizahiteleknél akadhat hasonló vagy alacsonyabb kamatozású, de ott, ugyebár az árfolyamváltozásból eredő kockázat nem csekély...) A hat százalékos hitelkamat nagy valószínűséggel még akkor is versenyképes lesz négy-öt év múlva, ha addig azért csökkennek a kamatok.
Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, négy év után az így összegyűlt összeg csak lakáscélra fordítható - különben ugrik az állami támogatás -, nyolc év után viszont szabadon elkölthető. A fő kérdés azonban talán az, hogy a magas állami támogatást, és az alacsony, három százalékos betéti kamatot összevetve, megéri-e takarékoskodni, vagy sem?
A Fundamenta Lakáskassza adatai és saját számításaink szerint a négy éves konstrukciók megtakarítás-része évi 13,5-15 százalékos hozamú befektetésnek felel meg, a nyolcéveseknél pedig ez a szám évi 9,1-9,2 százalék. Ugyanakkor egy majdnem pontosan nyolc éves államkötvény hozama a napokban évi 9,5 százalék körül volt, a 7 és 9 éveseké (pont nyolc éves ugyanis nincsen a piacon) pedig durván 8,6-8,8 százalék. Ebből az következik, hogy csak így, megtakarításként nézve, a négy éves módozat határozottan kedvezőnek tűnik, a nyolc éves viszont nem sok többletet ígér a hasonló, kockázatmentes befektetésekhez képest. (A lakástakarék-pénztárak is tagjai az Országos Betétbiztosítási Alapnak, így kockázatuk az állampapírokéhoz hasonlóan minimális.)
A kamatokról azonban - mármint nem a lakástakarék-pénztárak kamatairól, hanem általában - sok minden elmondható, csak az nem, hogy állandóak. Így, ha az általános kamatszint csökken - és a játékszabályok nem változnak - ezek a konstrukciók egyre vonzóbbakká válhatnak, legalábbis a betéti oldalról nézve. Ami fordítva is igaz, ha nagyon megugranának a betéti kamatok, lehet, hogy alternatív befektetési módszerekkel valamivel jobban járna a polgár. (Feltéve, hogy a takarékoskodás végén másutt is kap évi 6 százalékra lakáshitelt.) Ekkor viszont a hitelek oldaláról válnak kedvezőbbé.
A pénztárak közötti választást igazán megkönnyíti, hogy - korábbi összeolvadások után - összesen két darab maradt belőlük, a Fundamenta-Lakáskassza Rt. (a jórészt külföldi tulajdonú pénzintézet számos bankunk fiókhálózatával működik együtt), valamint az OTP Lakástakarékpénztár Rt. A cégek ajánlatai így viszonylag könnyen összevethetők, bár a megtakarítási oldalon nem találtunk kiugró különbségeket, azt a jogszabályok valószínűleg eléggé behatárolják.
De térjünk még kicsit vissza a dolog hitelnyújtási részére, hiszen a legtöbben feltehetőleg valóban lakást szeretnének. A szerződéskötést megelőző bonyodalmakat, a hitelelbírálást most félretéve, tény, hogy az állami támogatás maximális kihasználásával, a havi 20 000 forintos megtakarítással a bő négy év alatt körülbelül 1,3-1,4 millió forint lesz a megtakarításunk, amihez maximum ugyanennyi hitelt tesznek hozzá, tehát körülbelül 2,6-2,7 millió elkölthető forintunk jön majd össze. Ennyiből ma már vidéken is bajos lakást venni - hacsak kisebb falvakban nem -, tehát ez a takarékoskodási forma önmagában ritkán lehet elég, inkább csak kiegészítő szerepre van kárhoztatva. Valamilyen további önerő, vagy további önerő és másik hitel, esetleg több személy összefogása szükséges az otthonteremtéshez.
A nyolc éves módozatoknál már ötmillió forint felett lesz a megtakarítás és a hitel együttes összege - de egyrészt annyi idő alatt az ingatlanárak is sokat változhatnak, másrészt a magasabb hitel jóval magasabb törlesztőrészletére is gondolni kell.
