Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyar Nemzeti Bank nemrég kétszer egymás után 0,25-0,25 százalékponttal, 12,5-ről 12 százalékra csökkentette az irányadó jegybanki alapkamatot. Aki emlékszik még rá, hogy körlbelül egy évvel ezelőtt az alapkamat feleennyi volt, és nyomon követte a tavalyi meredek megugrásokat, az joggal találgathatja: mi jöhet még? Mennyi időre érdemes pénzt lekötni, és milyen formában?
A kérdésre szokás szerint senki sem tud egyértelmű választ, valószínűleg még maga a jegybank sem, aki folyamatosan értékeli az eseményeket és reagál rájuk. Egyrészt azt mondhatjuk, hogy a kamatszint ma is magas, és korántsem csak azért, mert egy évvel ezelőtt a fele volt. Inkább azért, mert az összes, nyilvánosságra hozott inflációs prognózis - mégha ezek mégoly ritkán is találják el egész pontosan az eseményeket - lényegesen alacsonyabb inflációval számol a következő egy-két évben, mint amennyi a mostani kamat- és hozamszint. Vagyis, magas a reálkamat, és ez nagyon hosszú távon valószínűleg nem lesz tartható. (Többek között azért, mert rontja a vállalatok hitelfelvélteli lehetőségeit, ezzel versenyképességét.) Magas a kamatszint a környező országokhoz, még inkább a fejlett nyugat-európai államokhoz képest is. (Ez utóbbi azért lényeges, mert a külföldi befektetők így elvileg nagy mennyiségű tőkét csoportosíthatnak át Magyarországra, lenyomva ezzel az itteni állampapír-hozamokat.)
Ez a relatív magasság persze két módon tűnhet el: elvileg megugorhat az infláció, vagy az összehasonlítás alapjául szolgáló nemzetközi kamatok - illetve csökkenhet a hazai kamatszint. Az első variációnak csekély a valószínűsége, inkább csak rendkívüli események, mint háború, olajárrobbanás stb. esetén kerülhet kézzelfogható közelségbe. Így inkább az a valószínű, hogy a hazai kamatszint fog csökkeni. Ezt persze egyáltalán nem csak mi mondjuk: mondja ezt számos bank, brókercég, biztosító elemzője és egyéb szakemberek is, akik az állampapírok nagytételű vásárlóiként a piacot alakítják. Az állampapírárak ugyanis ezt jelzik.
Például, a három hónapos állampapírpiaci referenciahozam (a három hónapos kincstárjegyek nagy tételes, intézményi árjegyzésénél a legjobb vételi és eladási hozam átlaga) pénteken évi 11,56 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az intézmények, a "szakemberek" - akik persze távolról sem tévedhetetlenek - már három hónapon belül lényegesen alacsonyabb alapkamatra számítanak, mint a mostani 12 százalék. Különben ugyanis a legtöbb intézménynek jobban megérné évi 12 százalékos kamattal az MNB-nél újra és újra elhelyezni a pénzét - akár banki közvetítéssel is - , mint 3 hónapos kincstárjegybe fektetni. (Az alapkamaton a jegybanknál gyakorlatilag korlátlan mennyiségben tudnak kéthetes betéteket elhelyezni a bankok, elsősorban ezért van fontos szabályozó szerepe, amint azt sorozatunk 26. részében is írtuk.)
Csak akkor éri meg tehát alacsonyabb hozammal kincstárjegyet venni, ha nemsokára csak alacsonyabb kamattal lehet a pénzt újra az MNB-nél elhelyezni. Az egy éves állampapírpiaci referenciahozam 10,74 százalék, az öt éves például alig több, mint 9, a tíz éves már csak 8... Mindez azt jelenti, hogy már egy éven belül 11, sőt inkább 10,5 százalék alatti kamattal számolnak az "okosok", több év távlatában pedig még alacsonyabbal. A jegybanki kamat csökkenését - legalábbis, ha az nagyobb mértékű - pedig általában a bankbetétek kamata is követi, ha csak nagy vonalakban is.
Mit jelent mindez a kisbefektetők számára? Akkor most hosszabb, vagy rövidebb időre érdemes a pénzt befektetniük? Az lenne a logikus ilyen helyzetben, hogy hosszabb futamidejű bankbetétet vagy kötvényt válasszunk, mert ha bejön az, amire mindenki számít - a kamatcsökkenés -, akkor a kötvényen árfolyamnyereség formájában, a betéten a hoszabb ideig kapott magasabb kamat formájában nagyobb bevételhez jutunk, mint rövidebb befektetésekkel.
Ha a piac ellentétesen mozog
Csakhogy, mivel ezt már mindenki tudja, egyáltalán nincs könnyű dolgunk: a bankok jelenleg általában nem a leghoszabb futamidőkre fizetik a legmagasabb kamatot, hanem vagy a legrövidebbekre, vagy a pár hónaposakra. Az állampapírárakba pedig, amint láttuk, szintén szépen beépültek a várakozások, már megdrágultak a papírok a december-februári mélyponthoz képest. Így ha be is jön, amit a piac vár, nem biztos, hogy tovább esnek a hozamok. Az a nagy kérdés, hogy milyenek lesznek a várakozások, ha a jegybank valóban azt lépi, amit a piac, és lényeges kamatcsökkentés mellett dönt: további csökkenést várnak-e majd - ekkor tovább drágulhatnak állampapírjaink -, esetleg éppen ellenkezőleg.
Ha a piac úgy ítéli meg, hogy ez most elég volt, és további csökkenésre egy darabig nem lehet számítani, az is könnyen előfordulhat, hogy az állampapírárak esni (a hozamok emelkedni) fognak - a kamatcsökkentés ellenére, illetve éppen azért. Általában minnél rövidebb valamilyen befektetés futamideje, annál kevésbé szakad el a hozama a jegybanki alapkamattól. Így a jegybank lépése leginkább a rövid futamidejű kincstárjegyekre, esetleg a rövid bankbetétekre hat jobban, a több éves kötvények minden további nélkül mozoghatnak ellentétes irányba. De ha már a várakozások beépültek az árakba, akkor a rövideké is.
Akkor most mit lehet ebben a helyzetben javasolni? A legbiztonságosabbnak, az inflációt mégis meghaladó hozamúnak jelenleg a középtávú, egy év körüli befektetések tűnnek, a 9-10 százalék körül tetőző bankbetétek, esetleg diszont kincstárjegy, vagy a jelenleg 10 százalékos Kamatozó Kincstárjegy. Így nem kell beérnünk kevesebbel, ha pénzünk pár hónap múlva lejár, és csak alacsonyabb hozammal tudjuk befektetni. (Egy év múlva viszont valószínűleg már igen.) Aki pedig hajlandó kockáztatni, az próbálkozhat több éves kötvénnyel vagy kötvényalappal, abban bízva, hogy a gazdaság konszolidálódik, az infláció csökken, a külföldiek bizalma megmarad, és mindezek következtében a kamatszint a gazdaságban még sokat fog araszolgatni lefelé.
Túl a fix kamatokon
Persze a bankbetéteken és az állampapírokon túl is van élet. Mostanában főleg a befektetési alapokba csábítgatják az ügyfeleket az alapkezelők, akiket tavaly év végén-idén év elején sokan cserbenhagytak, az általános hozamemelkedés nyomán visszaeső befektetésijegy-árak miatt. Divatba jöttek a garantált alapok, amelyek lényege, hogy valamely bank az eredeti tőke, valamint az esedékes hozam visszafizetésére garanciát vállal. (Jelenleg a HVB-csoport és a K&H kínál ilyeneket.)
Eddig lényegében háromfélét ismerhettünk meg a hazai piacon: az egyik minimális hozamot is garantál, ami valamelyest elmarad ugyan az aktuális betéti kamatoktól, de efelett extrahozam jár, ha a világ nagy tőzsdéinek részvényindexei egy bizonyos mértéknél jobban emelkednek. A másik fajtánál nincsen minimális hozam - modhatjuk azt is, hogy van, de nulla -, cserébe azonban rendszerint jóval magasabb hozam jár, ha a részvényindexek emelkednek. (Magasabb a részesedés a részvényindexek emelkedéséből, de a hozam lehet nulla is, ha nem felfelé mozdulnak el a részvénypiacok a futamidő alatt.) A harmadik fajta euróra vagy dollárra szóló devizaalap, amely magasabb fix kamatot fizet, mint a bankok a devizabetétekre, de ha a forint egy bizonyos szintnél jobban gyengülne, akkor a tőkét és a kamatot nem devizában, hanem forintban fizeti ki.
Az első és második fajtánál egyszerű a képlet: nagy kockázatról nem beszélhetünk, miután a tőkét visszakapjuk; azt kell mérlegelni, hogy a minimális hozam és a legjobb, elérhető piaci kamatok különbségét érdemes-e kockára tenni abban a reményben, hogy magasabb hozamot kapunk. Ezt végső soron mindenkinek magának kell eldöntenie. (Sokszor van maximális hozam is, ami némi támpontot ad.)
A devizás garantált alapok elég érdekes konstrukciók. Igaz ugyan, hogy magasabb kamatot fizetnek a devizára, de éppen akkor fizetnek forintban deviza helyett, amikor a deviza különösen sokat ér (ha a forint erősen gyengül). Így ezek kedvéért devizára váltani biztosan nem éri meg. Ha valakinek valamilyen okból eleve van devizája, akkor elgondolkodhat rajta, érdemes-e forintra váltania, vagy egy ilyen alapba teszi, esetleg devizabetétben hagyja. Alapvető kérdés ilyenkor az, hogy a jövőben devizára vagy forintra van-e szükségünk, illetve a forint erősödésére vagy gyengülésére játszunk-e, és milyen távon. A garantált alapok általában 2-4 évesek, így azt is érdemes szem előtt tartani, nélkülözni tudjuk-e ennyi időre a pénzünket.
Az utóbbi időben nem nagyon tolonganak a lakosság kegyeiért a jelzálogbankok, az OTP is két ilyen jegyzés után egyelőre abbahagyta a lakossági jelzáloglevelek kibocsátását. Ha mégis adódik ilyen aukció, vagy nem idegenkedik valaki a tőzsdei vásárlástól, akkor a nagybani - a lakossági kamatokat, hozamokat rendszerint 1-1,5 százalékponttal amúgy is meghaladó - állampapírhozamok felett juthat alacsony kockázatú befektetéshez.
