Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kilencvenes években sok kisbefektető jutott részvényekhez az éveken át egymást követő jegyzések, kárpótlási jegyes cserék során, köztük rengeteg laikus, nyugdíjas, aki ilyesmivel még életében nem találkozott, találkozhatott. Egy részük azután szorgalmasan el is kezdte megtanulni, mit is jelent részvényesnek lenni, és lelkesen meglátogatta élete első közgyűlését. Kezébe vette a szavazójegyeket, jobb helyeken az elektronikus szavazógépet…
Sokan akkor döbbentek rá, hogy a néhány tízezer, vagy legjobb esetben néhány millió forintos részvénytulajdonnal rendelkező kisbefektetőknek milyen csekély a szava. Szavazatuk például csak 0,00001 százalékos, vagy még csekélyebb súlyú, és semmit sem számított a nagybefektetők, intézmények sok százmilliós vagy milliárdos részvénytulajdona mellett. Ráadásul a kicsiknek rendszerint csak töredéke megy el egyáltalán – általában vagy az éppen frissen részvényessé vált „naivok”, vagy ellenkezőleg, a profik -, így összefogással sem igazán nő az erő. A tőzsdei részvénytársaságok nagy részét egy-két, esetleg 5-10 nagy intézményi befektető – multik, más cégek, külföldi befektetési alapok, az állam vagy hazai nagytőkések – uralják. A kisbefektetőknek csak igen ritkán van tényleges szerepük a döntések meghozatalánál.
(Amint sorozatunk 20. részében már említettük, a részvénytársaságok legfőbb döntéshozó szervei a közgyűlések, ahol különleges esetek kivételével a részvényesek részvénytulajdonuk arányában – tehát vagyoni súlyuknak megfelelően – szavaznak. Egy részvény ekkor egy szavazatot ér - az FHB-nél például hatmilliomod szavazatot, de 1000 darabbal is csak 1/6000-ed résznyi lenne a szavazata valakinek, ha minden részvényes eljön.)
Sok kisrészvényes nehezen értette meg a rendszert, demokratikusabbnak képzelte el. Mások hosszas felszólalásokkal, egyéni problémáikkal jöttek, jobb esetben kéréseken, javaslatokon keresztül próbáltak élni jogaikkal. (No meg némi pszichológiai elégtételt venni jelentéktelenségükért.) A kicsik helyzetének javítására szerepeltek már kedvezményes rövidital-vásárlásra (Zwack Unikum), kedvezményes üdülésre és hasonlókra szóló kérések a közgyűléseken, némelyik teljesen komolytalan, némelyik komolyabb volt. Az Eravis Rt. egy időben valóban adott kedvezményt részvényeseinek a szállodaáraiból. Volt azután, ahol külön a kisrészvényesek számára vezettek be magasabb osztalékra jogosító elsőbbségi részvényeket (IBUSZ Rt.), igaz, végül azok sem értek sokkal többet.
Kérdezni szabad
Amint a fenti példákból is láthattuk, ha a szavazásnál rendszerint alul is maradnak a kisrészvényesi javaslatok, a nagybefektetők, fő tulajdonosok néha – akár humánumból, akár a kisemberek további kellemetlenkedéseinek elejét veendő – javaslataik mellé állnak. (Igaz, olyan eset is volt, amikor kedveztek ugyan a kisrészvényeseknek, de eközben papírjaik folyamatosan értéktelenedtek el.) A közgyűlések látogatása azonban nem elsősorban a szavazás miatt javasolt a kisbefektetők számára.
A szavazáson kívül a részvényesek alapjogaihoz tartozik az említett javaslattétel is, ha csak ritkán is találnak ezek meghallgatásra. Ezen kívül a közgyűléseken sokszor első kézből lehet olyan információkhoz jutni, amik másokhoz csak késve, vázlatosan vagy egyáltalán nem jutnak el. Például normál esetben az éves rendes közgyűléseken döntik el a részvényesek, hogy mekkora osztalékot fizetnek a cégek, és mikor, bár az igazgatóság előzetes javaslatait – amelyeket a nagytulajdonosokkal általában már megkonzultáltak – ritkán változtatják meg. Ez árfolyam-befolyásoló tényező lehet, nem árt gyorsan megtudni.
Nagyon gyakran ekkor derül ki az is, hogy az adott társaság hogyan számol az adott évre, mekkora bevételt, nyereséget tervez. Sokszor a részvényesi kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogyan gondolkodik az igazgatóság, milyen fejlesztési tervei, elképzelései vannak. A legeslegkisebb kisrészvényesnek is joga van kérdéseket feltenni, ezeket – hacsak a sajna nehezen körülhatárolható üzleti titok fogalmába nem ütköznek – a vezetésnek meg is kell válaszolnia. (Más kérdés, hogy a válaszok nem mindig használhatók vagy őszinték.)
Nem szabad elfelejteni az emberi tényezőt sem. Főleg a kisebb cégek családiasabb összejövetelein, de másutt is meg lehet kissé ismerni a cégvezetőket, esetleg a felszólaló meghatározó részvényeseket. Szerencsés esetben a rendezvény előtt vagy után négyszemközt is fel lehet tenni egy-egy kérdést, amire a közgyűlésen esetleg nem válaszolnának. Mindebből jó emberismerők a szereplők emberi tulajdonságaira, szakmai kvalitásaira tudnak következtetni (a tévedések lehetősége persze nincs kizárva).
A közgyűlési hiénák
A jogok közé tartozik az is, hogy ha a kisbefektető törvénysértést észlel a közgyűlés összehívásával, lebonyolításával vagy az ott hozott határozatokkal kapcsolatban, akkor megtámadhatja a közgyűlést az illetékes cégbíróságnál. (Ilyen esetek többek között: Nem megfelelően vagy túl későn hívták össze a közgyűlést; a jelenlevők egy része valamilyen okból nem szavazhatna; nem szabályosan bonyolították a szavazást; a határozatok valamelyike törvénybe vagy a társaság alapszabályába ütközik stb.)
Ha a cégbíró ezt megalapozottnak találja, a közgyűlést érvénytelenítheti, ami azzal jár, hogy újabb közgyűlést kell összehívni, a korábbi hibák kijavításával. Ez pedig – főleg nagyobb cégeknél – igen költséges mulatság: a közgyűlési meghívók sajtóban történő megjelentetése, a terembérlet, a vezetők, jogászok munkaideje… Ezen alapul(t) egy különleges spekulációs módszer, a közgyűlési hiénázás: Egyes jogilag képzett befektetők szorgalmasan keresték a hibákat a közgyűléseken, majd megsúgták, hogy meg fogják támadni azt. A társaság vezetése vagy fő tulajdonosa ilyenkor néha szép pénzt hajlandó fizetni (mondjuk az illető részvényeiért), hogy ezt ne tegye…
A közgyűlésre készülőknek nem árt tudni, hogy nem elég csak úgy odaállítani. A részvényesi jogok gyakorlásához, így a közgyűlési részvételhez is általában az kell, hogy az illető be legyen jegyezve a társaság részvénykönyvébe. Ezen kívül a részvételhez meg szokták követelni azt is, hogy a részvényeket letétbe helyezzük, vagy zároltassuk. (Ennek az az értelme, hogy nehogy valaki az utolsó pillanatban eladja azokat, ne szavazhassanak többen ugyanazzal a papírral.) A fizikailag kinyomtatott papírok esetében jelentős eltérések lehetnek a társaságok alapszabályában, van, ahol jóval korábban, van, ahol csak a közgyűlés előtti órában kell azokat letétbe helyezni.
Az értékpapírszámlán levő, illetve dematerializált papíroknál – egyre több az ilyen – a számlát vezető brókercégnek, banknak kell időben, a közgyűlés előtt legalább egy héttel szólni, és az ott kapott igazolással lehet a közgyűlésre menni. Mivel ezért általában pár száztól pár ezer forintig terjedő díjat számolnak fel, a részvétel nem olcsó mulatság. A költség általában egy darabnál is ugyanannyi, mint tízezernél, így egy darab részvénnyel passzióból, esetleg némi szendvicsek reményében közgyűlésre járni, már nem éri meg (mint régen).
A társaságoknak évente egy közgyűlést mindenképpen tartaniuk kell, ez az éves rendes közgyűlés, ami április végéig esedékes. Mivel ezt sok cég az utolsó pillanatra hagyja, az április a közgyűlések hónapja, és a sok részvénnyel rendelkezők az utolsó napokban fizikailag sem tudnak minden közgyűlésre elmenni, hiszen csak a tőzsdei cégek közül több is ülésezik egy időben. (A részvényesek ugyanakkor meghatalmazást adhatnak valakinek, hogy a nevükben eljárjon.) Rendkívüli közgyűlésnek neveznek az összes többi közgyűlést, amik számos okból válhatnak szükségessé: a rendes közgyűlésen meg nem hozott döntések pótlására, megüresedett vezetői helyek betöltésére, jogszabályváltozások átvezetésére, alaptőke-emelés céljából stb.
A rendes közgyűlésen kötelező napirendi pont például az előző évi mérleg és eredménykimutatás elfogadása – emiatt nem is lehet túl korán -, a nyereség felosztása (osztalékfizetés, ha van), erről az igazgatóság, a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló is jelentést készít.
