Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utóbbi bő egy évben igen gyakran került az újságok címoldalára a forint árfolyama, ereje, a hírlapírók örök rossz szokásának megfelelően természetesen akkor, ha vélt vagy valós problémák voltak ezzel kapcsolatban. Általában arról emlékeznek meg a hírek, ha fizetőeszközünk túl gyengének, vagy túl erősnek találtatik.
Mikor erős, és mikor gyenge tulajdonképpen a forint? Ez teljesen relatív. A jelenlegi rendszer szerint a forintnak van egy állandó középárfolyama az euróhoz képest (282,36 forint/euró), és ekörül egy plusz-mínusz 15-15 százalékos sávon belül, azaz a 324,71 forint/eurós és a 240,01 forint/eurós árak között szabadon ingadozhat. (Ez a jegybanki intervenciós sáv, amiből az MNB nem engedi kifutni az árfolyamot.) Ebből az is következhetne, hogy eme sáv "felső" felén, 300 forint körüli euróáraknál gyenge a forint, az "alsó" felén pedig erős. A sáv azonban elég széles ahhoz, hogy néha pár százalékos eltérés is az "erős" vagy a "gyenge" érzéseket váltsa ki az emberekből. Sőt, mivel sokáig volt 240-250 forint között az euró, az ennél magasabb árfolyamnál már hajlamosak vagyunk gyengének érezni a forintot.
Mi a jobb, az, ha a forint erős, vagy éppen gyenge? Ez is relatív, van, akinek ez, van, akinek az, attól függ, hogy mik az érdekei. Ha kenyérgyár vagy, az a jó, ha drágán tudod adni a kenyeredet, azaz drága a kenyér; ha fogyasztó, az alacsony árat szereted. A forintnál a tipikus példa az exportőr és az importőr esete.
Az exportőr az itthon megtermelt cikkeket külföldön, devizáért értékesíti, ezért neki a gyenge forint jó, akkor több forintot kap ugyanis ugyanazért az áruért. Például, ha az európai piacokon egy adott üveg borért 10 eurót fizetnek, akkor nem mindegy, hogy ezért a 10 euróért a termelőnek 2500, vagy mondjuk 2700 forint üti a markát. Az importőrnél, a fogyasztónál természetesen fordított a helyzet: ha a pénzünk erős, akkor ugyanaz a 10 eurós importcikk kevesebb forintba fog itthon kerülni, mint ha gyenge.
A te problémád is lehet
Az importőr és az exportőr sorsa persze korántsem csak a saját problémájuk, hiszen gazdaságunk nagymértékben nyitott. Az importárak gyakorlatilag mindenkinek zsebbe vágó kérdést jelentenek, többnyire még annak is, aki látszólag nem vesz külföldi terméket: például az üzemanyagok, a fűtés árán keresztül "árgyűrűzve". Ha a forint gyengül, akkor drágulnak az importtermékek, és ezzel nő az árszínvonal, az infláció. Drágábbá válik a külföldi utazás, vásárlás, nyaralás is - ami egyfajta magánimportnak is felfogható.
Akkor hát, éljen az erős forint? Ez sem ennyire egyszerű. Az importtermékek ára, az infláció azzal csökken ugyan, de az exportőrök rosszul járnak. Kevésbé éri meg nekik külföldre termelni, mert a világpiaci árakat többnyire nem tudják befolyásolni, és kevesebb lesz a bevételük forintban. Ez pedig - amint azt láthattuk az utóbbi időben - gyárak bezárását, munkahelyek megszűnését vonhatja maga után. Az exportőrökkel megegyezően az erős forint rontja a turizmusból élő honfitársaink jövedelmi helyzetét is.
Így az utóbbi pár évben főként kétféle vélemény csapott össze a forint erejével kapcsolatban: a forinterősítés-pártiaké, akik elsősorban az infláció csökkentése érdekében tartották ezt fontosnak, és a gyenge forint híveié, akik főleg ipari vagy mezőgazdasági termelők, gazdálkodók, vendéglátósok. Voltak azután még azok, akik egyszerűen a nagymértékű és gyakori árfolyamváltozások miatt aggódtak, mivel az kiszámíthatatlanná, tervezhetetlenné teszi a gazdálkodást - ezt a tavaly nyár elején nyaralni készülők is tapasztalhatták, amikor napok alatt 245 forintról 265 forint környékére drágult az euró.
Valutánk, devizánk és kamatunk
Bár az utóbbi időben csökkent, de a lakosság bankbetéteinek több mint tizedét (közel 600 milliárd forintot) tavaly év végén is devizaszámlákon tartotta. (Sőt jelentős összeget még otthon valutában is. Valutának a külföldi fizetőeszközök készpénzes formáját, devizának a bankszámlán levő pénzt nevezik.) Nehéz ezt megérteni, ezáltal ugyanis évek óta kamatveszteség éri. Gondoljunk csak bele: Ha az euróbetétekre évi 2 százalék, a forintbetétekre 10 százalék kamatot fizetnek, és a forint/euró árfolyam nem változik, akkor 8 százaléknyi kamattól esünk el egy év alatt.
Másképpen: ilyen körülmények között évente több mint 8 százalékkal kéne leértékelődnie a forintnak, hogy az euró-befektetés többet hozzon, mint a forint. Nem véletlen, hogy a magyar állampapírok egyik legfőbb vásárlói a külföldiek, hiszen sokszor ők is jobban járnak nálunk, mint odahaza (szintén abban az esetben, ha a forint nem gyengül túlságosan).
A jövőt nem ismerjük ugyan, de egy évi 8 százalékos leértékelődés hosszú távon valószínűtlennek tűnik. Rövid távon azonban már nem annyira, ahogy azt a tavaly júniusi gyengülés is mutatta. Természetesen egy nagymértékű forintgyengülésen árfolyamnyereséget lehet elérni. Ha 250-ről 324,71 forintra, az intervenciós sáv gyenge szélére menne fel az euró ára, akkor mintegy 30 százalékos nyereséget érnének el a devizaszámlák tulajdonosai. A múltbeli tapasztalatok alapján azonban ez nem valószínű, a Nemzeti Bank alighanem korábban igyekezne egy ilyen drágulást megállítani, mivel egyik fő célja az infláció kordában tartása, és az nagyon gyenge forint mellett nem lehetséges.
Ráadásul a forinttal az is megtörténhet, hogy erősödik - igaz, jelenleg, 250 forintos euró mellett az intervenciós sáv erős széle már nincsen messze. A devizában történő megtakarítás tehát legfeljebb kiegészítő jelleggel ajánlható, vagy olyan esetben, ha meglevő devizánkra nemsokára szükségünk lesz, és az átváltás költségeit nem érdemes vállalni.
Ha a nagymértékű forintgyengülést valószínűtlennek deklaráljuk, akkor viszont érdemes lehet devizában eladósodni - gondolhatják sokan. A piacon ismét szaporodnak az alacsony kamatú devizahitelek, miközben a forint sokat erősödik. A hitelfelvevők nyilván akkor járnak igazán jól, ha a hitel felvétele után a forint erősödik, mert akkor kevesebb forintból is vissza tudják adni a kölcsönt és kamatát. Vagy, ha a futamidő alatt nem változik jelentősen az árfolyam, és marad az alacsony kamat. De ebben az esetben is érdemes arra az eshetőségre gondolni, hogy mi lesz, ha netán mégis 10, 20, esetleg 30 százalékkal gyengül a forint: az olcsónak látszó hitel nagyon megdrágulhat, ennyivel nőhetnek a törlesztőrészletek is.
Ha nem euróval, hanem dollárral vagy egyéb valutával van dolgunk, nem szabad elfelejteni, hogy ezek még az euróhoz képest is külön életet élnek. Vagyis nem mozognak feltétlenül együtt, ha az euróhoz képest gyengül a forint, a dollárhoz képest még erősödhet stb. A devizakockázatokat elvileg fedezni lehet a határidős devizapiacon (például az ország két tőzsdéjén, a BÉT-en és a BÁT-on), de ez igazából az átlagember számára nehezen alkalmazható és költséges módszer.
