Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- "Hogyan kell a tőzsdén egy kisebb vagyonra szert tenni?
- Egy nagyobb vagyonnal kell kezdeni." - mondja a régi vicc.
Azt hinné a laikus, nincs is annál kockázatosabb - nagy nyereségekkel és veszteségekkel egyaránt kecsegtető - üzlet annál, mintha a gyorsan, akár naponta több százalékkal is változó árfolyamú részvényekbe fektet az ember. A pénzügyi szakemberek azonban az úgynevezett származékos üzletek segítségével ennél sokkal praktikusabb módszereket is feltaláltak arra, hogy a vállalkozó szelleműek akár napok, órák leforgása alatt is elveszíthessék minden vagyonukat - vagy megsokszorozzák azt.
Ha rövid a kardod... ha kevés a pénzed, toldd meg egy hitellel. Ha valakinek kevés pénze van, hogy spekuláljon, és szentül meg van győződve arról, hogy ez neki irtó jól megy, akkor felvehet például hitelt. Ennek segítségével még több részvényt vehet, és azokon természetesen összességében még többet tud nyerni, illetve bukni, miközben persze a hitel kamatait is fizetnie kell. Amíg nyer a tőzsdén, addig általában nincsen baj, de ha veszít...
Vegyünk egy példát: van egymillió forintunk, erre jó esetben adnak még egymillió forintnyi hitelt, például évi 10 százalék kamatra. Így kétmilliónyi részvényt tudunk venni, mondjuk, egy évre. Ha a részvényárak húsz százalékkal emelkednek, akkor minden szép és jó, hiszen nyertünk 400 ezer forintot, és csak százezret kell kifizetni kamatként. Hitel nélkül csak 200 ezret "kaszáltunk" volna, hitellel viszont 300 ezret sikerült.
Ha viszont a részvényeink 20 százalékkal esnek... elveszítettünk 400 ezer forintot, meg fizetjük a kamatot is, az összesen már félmillió, tehát az eredeti tőkénk fele elment. Kölcsön nélkül megúsztuk volna 200 ezerből a kis kalandot. A gyakorlatban brókercégek, bankok valóban nyújtanak a tőzsdézéshez hitelt, az általunk vásárolt értékpapírok fedezete mellett, ezt hívják lombardhitelnek.
Ha túléltük a lombardhitel-konstrukciót, ismerkedjünk meg a határidős részvényvásárlással. Ehhez menjünk vissza egy pillanatra a mezőgazdaságba: ott például gyakran előfordul, hogy előre kötnek szerződést egymással a termelők és a kereskedők, felvásárlók. Például, a kereskedő vagy a termelő és a malom már tavasszal szerződést köt a búzára, szabott áron, így az eladó és a vevő jobban tud kalkulálni, kevésbé van kitéve a szeszélyes piaci áringadozásoknak. A biztonságért cserébe pedig például árengedményt tud adni. De az olajtársaságok is rendszerint hónapokra előre beszerzik a nyersanyagot, nehogy fennakadás legyen az ellátásban. Az ilyen előre megkötött üzleteket nevezik határidős üzletnek is (szemben az azonnali üzlettel). A vételárat ilyenkor ki lehet egyenlíteni teljes egészében is, vagy lehet előleget fizetni, és a szállításkor törleszteni a maradékot.
Hasonló létezik a részvénypiacon is. Ha valaki úgy gondolja, hogy a Mol, mondjuk decemberre, rettentően fel fog menni, nem muszály most bevásárolnia belőle, megkötheti az üzletet előre, azaz határidőre is, a jelenlegihez hasonló árfolyamon, kialkudott fizetési és szállítási (teljesítési) feltételekkel. Az ilyen üzleteket a legtöbb tőzsdén, így Budapesten is szabványosították, így könnyebben találkoznak az eladók és a vevők, nagyobb a forgalom, átláthatóbb a piac. Így Budapesten vehetünk a közelebbi hónapokra, áprilisra, májusra stb., valamint szeptemberre, decemberre is Mol-t, OTP-t, összesen mintegy kéttucatnyi részvényt. Konkrétabban, az üzletek mindig valamelyik, a hónap közepe táján levő fix napra szólnak.
Miért jó ez a spekuláló polgárnak? Mert nem kell előre kifizetni az egészet. Ha az azonnali (prompt) piacon vesz valaki részvényt, a mezei ügyfélnek azonnal be kell fizetnie a teljes vételárat. A határidős vásárlásnál viszont csak annak egy részét, az úgynevezett letétet, ami részvényenként, brókercégenként és időszakonként változó, de általában a teljes határidős vételár 10-20 százaléka. Ez arra szolgál, hogy ha a polgár veszítene az üzleten, a különbözet megtérüljön a másik félnek. A végleges elszámolás csak az üzlet lejártának időpontjában, azaz a határidő kifutásakor esedékes.
A tőzsdén a határidős üzletkötés alapegysége a kontraktus. Ez nem valami orvosi szörnyűség, egyszerűen arról van szó, hogy az egyszerűség (?) kedvéért a határidős részvényeket nem darabonként adják-veszik, hanem összevonnak belőlük valamennyit egy-egy csomagba, a kontraktusba. A Budapesti értéktőzsdén például 100 darab Mol-részvény alkot egy kontraktust, így legalább egy ekkora csomaggal lehet üzletet kötni.
A Mol-nál maradva: Március 11-én a "rendes", azonnali piacon a részvény záróára 6850 forint volt, a szeptemberi határidős árfolyam pedig 7440 forint. Száz részvény, azaz egy kontraktus szeptemberre tehát 744 ezer forintot ért, ennek azonban csak egy részét, mintegy 100 ezer forintot kell a brókercégeknél befizetni. További jelentős könnyebbség, hogy ezt ráadásul állampapírban is le lehet tenni, ami kamatozik.
Vegyünk egy kontraktusnyi Mol-t ezen az áron. Mi lehet egy ilyen üzlet sorsa szeptemberben? Ha akkor a részvények darabára jelentősen 7440 forint felett lesz - mondjuk, 8100 -, akkor megnyertük a kettő különbözetét, 810 000 - 744 000, azaz 66 ezer forintot vághatunk zsebre. (Ezt egyébként csökkenti a brókercégnek fizetendő, 1-2 ezer forintra tehető jutalék, viszont növeli, ha állampapírban adtuk be a letétet, és az kamatozik.) Ekkor természetesen a letét is visszajár.
Micsoda üzlet - befizettünk 100 ezer forintot, és visszakaptunk 166 ezret! Olyan ez, mintha a befektetésünk 80-90 százalékára is hitelt kaptunk volna. Megfordítva ezt úgy mondják, hogy 5-10-szeres tőkeáttételt érhettük el, mert az eredeti tőkénk értékénél 5-10-szer (jelen esetben bő hétszer) nagyobb befektetést tudtunk vásárolni. (Hiteles példánknál a tőkeáttétel kétszeres volt.)
Nade mi van akkor, ha veszítünk? Ha a részvény szeptemberben ugyanennyivel olcsóbb, 6780 lesz az azonnali piacon, akkor veszítünk részvényenként 660, összesen 66 ezer forintot, vagyis - elbuktuk eredeti befizetésünk kétharmadát...
De hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a letétnek idő közben végig meg kell lennie. Tehát, ha szeptemberig a részvény már jelentősen veszített értékéből, akkor brókerünk bizony figyelmeztetni fog arra, hogy még kér pénzt, különben kénytelen lesz lezárni az üzletet. Ez a tőzsdei kereskedés biztonságossá tétele érdekében van így: azért, hogy a nyerő fél mindig megkapja, ami jár neki, a brókercég, illetve az elszámolások felett őrködő KELER Rt. (Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.) folyamatosan megkövetel egy bizonyos szintű tartalékot.
Ha az ügyfél nem tud vagy nem akar fizetni, akkor pozícióját - azaz határidős üzletét - kényszerlikvidálják, vagyis a további, pénzzel esetleg már fedezetlen veszteségek elkerülése végett akarata ellenére is lezárják. Ha vétele volt, akkor egy ugyanolyan mennyiségre szóló eladással, ha eladása volt, vétellel megszüntetik érdekeltségét az ügyben. Ilyenkor az ügyfél végül az eredeti és a zárásban használt piaci ár közötti összeget veszíti el. Jó esetben erre elegendő volt az eredeti letétje, de esetleg még adós is maradhat.
Könnyű kiszámolni, hogy például egy határidős vétellel - ha a részvény hirtelen teljesen értéktelenné válna - nagyon rossz esetben, nagyon gyors árfolyamváltozások esetén az eredeti befektetés többszörösét is el lehet veszíteni. (Eladással is.) Nincs ugyanis mindig lehetőség még a kényszerlikvidálásra sem: extrém esetben az értékpapír tőzsdei forgalmát fel is függeszthetik, ha a vállalat például váratlanul csődöt jelent be, és ekkor már nincs idő a veszteségek mérséklésére. A felfüggesztés feloldása után már esetleg csak nulla közeli áron fog forogni a részvény, és az ügyfélen követelni fogják a teljes veszteséget. A másik, vidámabb oldalról nézve, ha valami fantasztikusan jó dolog történik, természetesen nagy-nagy nyereség is elérhető.
A moháknak mindig a déli oldala fás - az üzleteknek mindig két oldala van, itt ha valaki veszít, azt a másik megnyeri és fordítva. A határidős üzletek másik nagy előnye, hogy nemcsak venni, hanem eladni is lehet, alkalmasak arra, hogy egy részvény esésére játszunk - olyat is eladhatunk, amink nincs is, majd visszavehetjük olcsóbban. Az üzletek kifutását, a határidő elérkezését természetesen nem kell megvárni, ha idő közben kedvünkre való irányba mozdulnak az árak - vagy alapötletünk már használhatatlannak tűnik -, önként, előbb is kiszállhatnuk egy ellenkező irányú tranzakcióval.
