Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hét százalék körüli inflációs becslések, magas jegybanki alapkamat, emelkedő állampapírhozamok - mit jelentenek ezek az átlagpolgár számára? Érdemes-e ilyen körülmények között befektetni, vagy jobb elkölteni a pénzt? És ha érdemes megtakarítani, vajon mibe, és milyen időtávra - ilyen kérdések ma sok embert foglalkoztathatnak.
Kezdjük azzal, hogy az infláció az árak átlagos emelkedését fejezi ki. A többség számára a fogyasztói infláció érdekes, ezt szokták leginkább a hírekben is emlegetni. Ezt azt mutatja, hogy egy elméleti, átlagfogyasztó számára - aki a termékeket, szolgáltatásokat a statisztikai átlag szerinti mennyiségben, arányban vásárolja - mennyivel emelkedtek az árak. Az áremelkedéseket ugyanis a tipikus fogyasztói termékkosár számai segítségével súlyozza. Így a nagyobb súlyú termékek, mint az élelmiszerek vagy a háztartási energia, nagyobb, míg a ritkább cikkek, mint a gombostű, kisebb súllyal szerepelnek benne.
Nyilván mindenkinek más a valódi "fogyasztói kosara", mások a pénzköltési szokásai, így ez csak közelítő képet ad. Például általában a szegényebb rétegek kiadásaiban döntő az élelmiszerek, az energia, az áram szerepe, míg a tehetősebbek pénzük nagyobb részét költik olyan luxuscikkekre, mint külföldi minőségi ruházat, ékszer, autó vagy külföldi utazás.
Ha valaki azt szeretné, hogy megtakarításai ne veszítsenek értékükből, nyilván úgy kell befektetnie pénzét, hogy az - jobb mérőszám híján - a fogyasztói inflációnál többet hozzon, azaz a befektetés reálhozama pozitív legyen. (A kamatnak az infláción felüli része a reálkamat, illetve reálhozam.) Ekkor a befektetés lejártával - legalábbis az átlagos fogyasztói kosár szerint - több terméket, szolgáltatást tud majd venni, mint eredetileg, azaz pénze megőrizte értékét, sőt - reálértéken - valamivel gyarapodott is.
Hűséges olvasóinktól elnézést kérünk, amiért újra és újra elmondjuk, de biztos, hogy sokan még mindig ugyanabba a hibába esnek: Ne tessék összekeverni a múltat a jövővel. Nagyon gyakori, hogy az ügyfél azt mondja: jó, hét százalék volt az infláció, a kamat meg nyolc százalék, ezért a kicsi többletért ugyan nem fogok megtakarítani. Az inflációs adat ebben az esetben a múltra vonatkozik, a kamat viszont a jövőre.
A helyes gondolkodás valahogy így néz ki: most 10 százalék körül tetőznek a banki kamatok, az MNB februrár végén közzétett inflációs előrejelzése pedig 2004 decemberére 5,9 százalékos inflációt becsül. Még ha a jegybank téved, és a pénzromlás ennél magasabb, mondjuk 7 vagy 8 százalékos lesz, akkor is bőven érdemes megtakarítani. Még pontosabban, persze a jövő márciusra vonatkozó előrejelzéssel kellene dolgozni, ami 2005 március végére 5,2 százalék. (Akik egyébként tavaly tavasszal 4-6 százalékos kamattal kötötték le a pénzüket, nem jártak jól: az éves infláció várhatóan idén tavasszal, nyár elején 7-8 százalék körül tetőzik, ami azt jelenti, hogy ők bizony negatív reálkamatot értek el.)
Még inkább érdemes megtakarítani akkor, ha valaki nem elégszik meg a banki kamatokkal, és valamivel magasabb hozamú befektetést keres. Az intézményi, vagy legalábbis nagypénzű befektetőkre érvényes nagybani állampapír-forgalomban például egy évre most 12,0-12,5 százalékos hozamok érvényesek. Hasonlót jellemzően csak legalább több tízmillió forinttal lehet "megcsípni", de a kisbefektetők is találnak alternatívákat. Ilyenek lehetnek - még a fix kamatozású és alacsony kockázatú körben maradva - a két héttel ezelőtt emlegetett egy éves jelzáloglevelek, amelyeket 11,1 százalékos hozammal biztosan lehet venni (OTP), de ha az FHB következő aukcióján ismét kínál ilyen papírt, azzal nagy valószínűséggel ennél magasabb hozam is elérhető lesz. (Legutóbb évi 13 százalék felett volt.) A lakosságnak kitalált Kamatozó Kincstárjegyet is a legtöbb banki konstrukciónál magasabb, évi 11 százalékos kamattal lehet jegyezni március 8-ig, és - lévén állampapír - ez a lehető legbiztonságosabb befektetések egyike.
Mitől olyan alapvető az alapkamat?
De miért volt olyan fájdalmas, hogy a jegybank decemberben drasztikusan, 12,5 százalékra emelte az alapkamatot? Azért, mert a bankok ezen a szinten bármikor, gyakorlatilag bármennyi pénzt el tudnak helyezni, az úgynevezett kéthetes betétbe. Ez pedig különböző mechanizmusokon keresztül behatárolja a kamatszintet az egész gazdaságban: a betétekre jobbára ennél alacsonyabb kamatot hajlandók fizetni a pénzintézetek, a hitelekért ennél magasabbat kérnek.
Ha például a bankok hosszabb időn keresztül be tudnak fektetni két hétre 12,5 százalékon kockázatmentesen, akkor nem fognak például évi 11 százalékos hozammal diszkont kincstárjegyet venni, mert azon kevesebb hozamot érnének el. Csak ha rövidebb távon az alapkamat lényeges csökkenése valószínű, akkor éri meg alacsonyabb hozammal rövid futamidejű állampapírokat vásárolni, ezért vannak most is 12,5 százalék közelében a (nagybani) állampapírhozamok. Ha pedig az állampapírok hozama magas, akkor a betétek kamata sem lehet sokkkal alacsonyabb, mert akkor ki vinné a bankba a pénzét? A piac működése miatt a tőke végső soron oda áramlik, ahol hasonló kockázat mellett magasabb hozamot érhet el. Így az alapkamat az egész pénzügyi szektorra erős befolyással van.
Minél hosszabb az állampapírok futamideje, annál kevésbé igazodik a hozamuk az alapkamathoz - itt már a távolabbi jövőre vonatkozó, egyre bizonytalanabb várakozásoknak, illetve a keresletnek-kínálatnak van nagyobb szerepe. Az öt éves kötvények hozama már valamivel 10 százalék alatt van, a 15 éveseké pedig alig több, mint évi 8 százalék. Ez azt jelenti, hogy a piac, magas kamat ide vagy oda, hoszabb távon csak-csak a hozamok csökkenésére számít. Az MNB inflációs előrejelzése 2005 végére már csak 4,3, pesszimista esetre 4,8 százalék, és még ha ezt is alulméretezettnek tekintjük 1-2 százalékponttal, akkor is minden államkötvény hozama tartalmaz némi reálhozamot.
Akkor most hosszabb, vagy rövidebb időre érdemes befektetni? Nem tudjuk, az inflációs előrejelzésekből és a piaci viszonyokból csak az valószínűsíthető egyértelműen, hogy érdemes, nagy a valószínűsége a reálkamatnak. Aki kicsit mer kockáztatni, az próbálkozhat több éves (fix kamatozású) befektetéssel is, aki pedig nyugalmat és jól belátható időtávot szeretne, az maradhat az egy évnél vagy még rövidebbnél.
Kivenni, vagy betenni?
Szintén a múlt és jövő összekeverésének oly gyakori problematikájához tartozik a kötvényjellegű (kötvény- és pénzpiaci) befektetési alapok és nyugdíjpénztárak, biztosítók (a kollektív befektetési formák) helyzete. Tavaly az állampapír-hozamok alapos emelkedése miatt - ilyenkor, amint azt már leírtuk, az állampapírárak csökkennek - ezek a befektetések összességében veszítettek értékükből, vagy csak minimális hozamot értek el. (Többségük ugyanis túlnyomó részben állampapírokba fektet.) Az ilyen értékpapír-befektetések jó hozamot produkálnak, ha a hozamok esnek, mert akkor a naponta ketyegő hozamokon kívül árfolyamnyereséget is elérnek. Viszont veszteséget érnek el, ha a hozamszint emelkedik, ez utóbbi történt tavaly.
A kisbefektetők pedig - ezt különösen a napi adatokat közlő nyílt végű alapoknál lehetett jól nyomon követni - már elnézést, de igazi balekként viselkedtek: vettek, azaz betették a pénzüket tavaly tavasszal, amikor a (jövőbe mutató) állampapír-hozamok alacsonyak lettek, és az alapok (múltbeli) hozamai magas értékeket mutattak. Majd ősszel, télen, a mai napig kivették pénzüket, amikor az állampapírok (a jövőre) jóval magasabb hozammal kecsegtetnek, az alapok múltbeli hozamai viszont pocsékok. A nyugdíjpénztárak és biztosítások ügyfelei valószínűleg csak azért nem mozdultak meg tömegesen, mert onnét nem könnyű kivenni a pénzt, vagy még nem értesültek az elért hozamokról.
Nem tudhatjuk, nem lesz-e további kamatemelés, hozamemelkedés, és nem fognak-e az alapok és egyéb kollektív befektetések további veszteségeket elérni. De az biztos, hogy hoszabb távon - márcsak az eurózónás csatlakozás feltételei miatt is - inkább a kamatok csökkenése valószínű. (Ezt mutatják a futamidővel fokozatosan csökkenő állampapír-hozamok is, amelyeket a piac, azon keresztül számos szakember véleménye alakít ki.) Így aztán: nem biztos, hogy most kéne kivenni a kötvényjellegű befektetésekből a pénzt. (Nem biztos, hogy drágán kéne venni, és olcsón kéne eladni.) De a döntés mindenkinek a saját felelőssége.
