Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Igazán mulatságos neveket sikerült találniuk a szakembereknek a magyar értékpapírpiac irányadó indexeinek, mégpedig sorozatban. A Budapesti Értéktőzsde irányadó részvényindexének, a BUX-nak a neve - melyet egy időben, az 1996-1997 környéki óriási tőzsdei áremelkedések közepette szinte mindenki emlegetett - megszületésétől kezdve élcelődésekre adott okot a várható bukásokkal kapcsolatban. (Ez egy ideig be is következett, mármint a bukás, aztán pár évig iszonyú emelkedés volt, majd megint esés, tavaly viszont megint emelkedés... szóval ez esetben semmiképp sem igaz, hogy nomen est omen).
Aztán itt van a MAX index, amit már jóval kevesebben ismernek, de a "makszos állapot" kifejezés miatt a köznyelvben eléggé furán cseng. Sőt, ki hallott arról, hogy nem csak BMX-kerékpár, de BMX-index is létezik Magyarországon? Sőt, Bubó doktor mellett BUBOR doktornak is jelentősége van...
Játszhatsz a BUX-szal
A BUX indexet úgy számolják, hogy a fontosabb (nagyobb forgalmú és kapitalizációjú) tőzsdei részvények értékének átlagos változását mutassa egyik napról a másikra. Az átlagot súlyozzák, vagyis a nagyobb társaságok részvényeinek nagyobb a súlya, a kisebbeknek kisebb. Ezért igazából a mutató túlnyomó részben négy nagy társaság (Matáv, Mol, OTP, Richter) részvényeinek áralakulását tükrözi. Ha emelkedik, nyilván nagy átlagban javult a piaci hangulat, ha csökkent, fordítva. Ha egy százalékkal, emelkedik, akkor a fontosabb részények értéke is átlagosan egy százalékkal emelkedett.
Ez eddig rendben is volna, de mi ennek a jelentősége a gyakorlatban? Minden, és semmi. Ez az index gyakran szerepel a hírekben is, és gyakran emlegetik különböző történésekkel kapcsolatban, mint irányadó mutatót. Például: "a miniszter menesztésének hírére fél százalékkal esett az index". De tényleg azért esett az index? Ha előző nap is így volt, és nem mondott le egy darab miniszter sem, akkor miért esett az index? Ha valaki - rövidtávon - sokáig figyeli ezen index értékének alakulását, a hírekből kiindulva, aligha talál túl sok törvényszerűséget. A hetekig, hónapokig tartó emelkedésből viszont aligha lehet más következtetést levonni, minthogy kedveltek a magyar részvények.
A BUX-nak a hangulat ábrázolásán kívül másutt is van jelentősége. A befektetési alapok többsége például valamilyen mutatót - indexet, vagy indexek kombinációját - benchmarkként, irányadó hozamként használja, azaz ahhoz méri teljesítményét. Létezik hasonló a nyugdíjpénztáraknál is. Ilyenkor sok helyütt a BUX-ot (is) használják. Ezen kívül a Budapesti Értéktőzsdén erre az egy indexre határidős üzleteket is lehet kötni. Ezek lényegében fogadások arra nézve, hogy az index hogyan fog alakulni a jövőben, de használnak ilyen technikát kockázatkezelésre is. (A határidős témára később még visszatérünk.) A befektetési alapok egy része is köt(het) ilyen üzleteket, így talán olvasóink között is van olyan, akinek - akár tudtán kívül - bizony van BUX-a.
Az index 1000 pontról indult a kilencvenes évek elején, és a múlt héten - ismét - átlépte a 10 ezer pontot. (Igen, a részvényárak megtízszereződtek, de az eltelt idő miatt ez csak alig évi 20 százalékos hozam volt.) A BUX bonyolult számításáról még talán annyit, hogy tartalmazza az idő közben kifizetett osztalékokat is, és jól kezeli az olyan eseteket, ha az index összetétele, számítási módja valamiért meg változik.
Kifejezetten a befektetési alapok kedvéért hozták létre a RAX befektetésialap-portfólióindexet, amelynek összetétele az alapok törvényben szabályozott befektetési korlátaihoz igazodik, de ugyanúgy a fontosabb tőzsdei részvények áralakulását mutatja. Ezzel szinte kizárólag egyes alapok benchmarkjaként lehet találkozni.
Herr MAX és társai
Amint a BUX-nál is említettük, az alapok és nyugdíjpénztárak teljesítményét általában indexekhez szokták mérni, márpedig ezek az intézmények elsősorban állampapírokat vásárolnak. Nagy szükség volt tehát állampapír-indexekre, amelyek néhány éve meg is születtek. Az első a MAX (Magyar Államkötvény-index) volt, amely a piacon levő, egy évnél hosszabb futamidejű, fix kamatozású államkötvények árfolyamának változását mutatja. A BUX-hoz hasonlóan súlyozva, vagyis a nagyobb összértékben piacon levő papírok súlya nagyobb.
Az index egy átlagos állampapír-portfólió értékét mutatja. Ha például azt mondjuk, hogy értéke pl. 10 százalékkal emelkedett egy év alatt, akkor ez azt jelenti, hogy a piacon levő állampapírokba arányosan befektetve pénzünket, az is pont 10 százalékkal gyarapodott volna. (Természetesen tartalmazza a felhalmozott kamatokat is, és ha kamatfizetés történik, azt úgy veszi, mintha a pénzt újra az állampapírcsomagba fektettük volna.) Mivel az állampapírok forgalma történelmi okokból főleg a tőzsdén kívül bonyolódik, az indexet - és társait - nem tőzsdei, hanem tőzsdén kívüli árjegyzési adatokból számolják.
A MAX ugyanis később kapott egy kistestvért, a RAX-ot, amely az egy évnél rövidebb (de három hónapnál hoszabb) hátralevő futamidejű állampapírok értékének változását ábrázolja, és egy bátyust MAX Composite néven, amely a két előző index átlaga (lényegében az összes, három hónapnál hosszabb állampapír értékét mutatja). Amint grafikonunkon is jól látható, igencsak kisebb a kockázata a rövid futamidejű állampapíroknak, mint a hosszabb kötvényeknek.
A MAX-családhoz hasonlóan működik a BMX-indexcsalád (benchmark-index), amely konkrét futamidejű állampapírcsomagok áralakulását mutatja (így van belőle 3, 5, 10 és 15 éves). Ezeket lényegében, valljuk be, néhány elszánt szakemberen kívül senki sem használja.
Sokkal szemléletesebb mutatók az állampapírpiacon az úgynevezett másodpiaci referenciahozamok, amelyek indexnek nem nevezhetők. Ezeket egyszerűen úgy számolják, hogy az adott futamidejű állampapír legjobb vételi és eladási hozamát - melyet az elsődleges forgalmazó bankok és brókercégek jegyeznek - átlagolják. Van belőle 3, 6 és 12 hónapos, 3, 5, 10 és 15 éves. Abszolút értékük - például évi 12,3 százalék - jól mutatja, hogy a piacon az adott pillanatban milyen hozamszint érhető el. Hátrányuk, hogy a nagybefektetőkre vonatkozó, "nagybani" állampapír-forgalom adatait tükrözik, ilyen feltételekkel a kisbefektetők labdába sem rúghatnak. (Ugyanez a MAX-családra is igaz.)
Változásuk általában jól tükrözi a piaci viszonyokat, de néha - pl. ha új papír áraiból kezdik számolni valamelyiket - kissé pontatlanok. Gyakorlati jelentőségük van néha más papírok, például vállalati vagy banki kötvények kibocsátásánál, amelyek kamatát vagy hozamát a referenciahozamhoz kötötték.
A bankok egymás közötti hitelezésének terepén, a bankközi pénzpiacon uralkodó kamatszintet jelzi a BUBOR (budapesti bankközi hitelkamatláb). Ehhez a mutatóhoz is számos kötvény kamatát kötötték már, így nem árt ismerni. Rengetegféle futamidejű létezik belőle, az egynapostól kezdve az egy és kéthetesen át az egy évesig. A referenciahozamhoz hasonlóan a kamat abszolút értékét mutatja, nem portfolió-index, nem igazi index. Az általa ábrázolt kamatok jelentését itt is behatárolja, hogy ilyen kamatok mellett többnyire csak bankokkal vagy nagyvállalatokkal állnak szóba a bankok.
Létezik még egy DWIX nevű mutató is (diszkontkincstárjegy-hozamindex), amelyhez régebben szintén előszeretettel kötötték egyes állampapírok és más kötvények kamatát. Ez az állampapír-aukciókon (az elsődleges forgalomban) kialakult hozamokat tükrözi, némileg késleltetve. Hetente számolják, lényegében a fő piaci folyamatokat tükrözi, mintegy átlagolva (kisebb súllyal korábbi adatokat is tartalmaz), kiszűrve a kisebb napi ingadozásokat.
A fejlettebb tőkepiaccal rendelkező országokban még rengetegféle index létezik, külön indexeik vannak az egyes tőzsdéknek, az egyes iparágaknak, régióknak stb. (Szűkebb régiónk részvényindexei a CESI és a Cetop.) Magyarországon ezek egy részének nincsen létjogosultsága, például az iparági indexeknek sem, mert csak kevés cég van tőzsdén. A NAPI Gazdaság számolja évek óta az egyetlen hazai iparági indexet, a NAX-ot, amely a regionális áramszolgáltatók részvényeinek értékét mutatja.
