Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Keziccsókolom. Tessék mondani, mi most a legjobb, mibe érdemes befektetni?
A kisasszony a bankfiókban elmereng, ránéz az alapok hozamát mutató táblázatra, és azt mondja:
- Hát... a részvényalap most jól megy... talán abba.
- Jó, akkor félmillió forintot tennék bele - mondja az ügyfél.
Remélhetőleg egyre ritkábbak az ilyen beszélgetések a bankfiókokban, az értékpapírra szakosodott brókercégeknél meg pláne. Ez ugyanis talán a legtipikusabb laikus kisbefektetői hiba: a múltbeli teljesítményt automatikusan a jövőre vetítik. Összekeverik az almát a karalábéval, a jövőt a múlttal. Hasonlóképp szoktak járni sokan az inflációval is: "Na ne, most fektessek be ötésfél százalékon, amikor az infláció hat volt?". Holott a következő egy éves - várható - infláció esetleg már csak 4,8 százalék. (Az infláció kapcsán persze már számos meglepetés érte a szakembereket is, dehát a jövőt etéren csak becsülni tudjuk.) Mégis, akkor hogyan válasszunk befektetést, azon belül befektetési alapot magunknak?
Az első, amit el kéne dönteni ezzel kapcsolatban, hogy mekkora a kockázatvállalási hajlandóságunk, azaz: nyugodtan szeretnénk inkább aludni, vagy éppen attól lennénk idegesek, ha pénzünk kockázatmentesen ugyan, de biztosan csak keveset hozna. Léteznek olyan elméletek, amelyek - a fejlett nyugati tőkepiacokon - korosztályhoz (és megtakarítási célhoz) kötve adnak ajánlásokat a kockázatvállalásra, jellemzően a fiatalabbaknak nagyobb rizikóvállalást, az idősebbeknek pedig inkább a biztonságot ajánlva. Ez többek között abból is következik, hogy a kockázatosabb befektetések - például a részvények - az elméletek szerint elsősorban hosszú távra ajánlhatók.
Ne ússzon el a lakás
Ami pedig a megtakarítási célokat illeti: ha eladunk egy lakást, és már kinéztük a másikat, nem biztos, hogy jó lenne a kettő között a pénzt részvényalapba fektetni - pár hét alatt 5-10 százalékos esés a részvényeknél egyáltalán nem szokatlan és bármely váratlan esemény miatt bekövetkezhet. Kockáztatni inkább hosszú távra, és általánosabb célok érdekében érdemes.
A következő dolog tehát, amit el kell döntenünk, hogy milyen időtávra szeretnénk befektetni. Kifejezetten rövid távra, hetekre, hónapokra találták ki a pénzpiaci alapokat, részvényalapot vagy ingatlanalapot viszont általában senki sem javasol éven belüli futamidőre, sőt, inkább több évre szokták ajánlani ezeket. A kötvényalapoknál is sok helyen legalább egy évet javasolnak, de itt már attól függ: ezen a csoporton belül is vannak viszonylag nagyobb kockázatú konstruckiók, és olyanok is, amelyek inkább a pénzpiaci alapokhoz állnak közel.
Ha tisztába kerültünk saját magunkkal, kockázatvállalási hajlandóságunkkal - például úgy döntöttünk, hogy pénzünket fele-fele, vagy 30-70 százalékban stb. részvények és alacsony kockázatú kötvények között osztjuk meg -, akkor jöhet a kérdés, hogy milyen konkrét alapot, alapokat válasszunk. Amint korábban említettük, ma közel százféle nyílt végű (bármikor visszaváltható) hazai befektetési jegy van a piacon, és újabban külföldi alapcsaládokat is próbálnak itthon eladni. (Arról nem is beszélve, hogy bizonyos feltételek mellett már itthon nem forgalmazott külföldi értékpapírokat is vásárolhatunk.)
Amint fenti példánk is mutatja, a jó példa, a jó hozam ragadós, nagy csábítást jelenthet. Ám a hozamtáblázatokban azonban szerepel - vagy szerepelnie kellene -, hogy "a múlbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve". De akkor mit jelentenek?
Rövid távon az alapok tulajdonában levő értékpapírok árainak ingadozása, a számítási módszerek különbözősége miatt a hozamadatok, azt mondhatjuk, nagyon keveset jelentenek. Ezért van az, hogy három hónapnál rövidebb időszakra erősen ellenjavallt a hozamok közzététele. De még a három hónapos időtávra is eléggé megbízhatatlan, esetleges, főleg a részvényalapok teljesítménye; a részvényárak kilengése a legnagyobb, egyik nap ez megy fel, a másik nap amaz, aztán megint fordítva. Így a hozamtáblázatokban is sokszor napról napra változik, hogy melyik alap volt három hónapra a legjobb (hiszen nem ugyanolyan részvények vannak bennük). A kötvényalapoknál már kisebbek az ilyen jellegű kilengések, a pénzpiaci alapoknál pedig szinte elhanyagolhatók. (Általában minél kockázatosabb egy értékpapír, annál jobban ingadozik az árfolyama. Sőt, egy elmélet ezt megfordítja, eszerint minél nagyobb valaminek az áringadozása, annál kockázatosabb.)
Hosszú távon azért a hozamadatok csak mondanak valamit az alapkezelő teljesítményéről. Ha azt látjuk, hogy egy alap éveken keresztül mindig az elsők között volt, akkor nagyobb a valószínűsége - de még mindig nem biztos -, hogy a következő egy évben is jó lesz a teljesítménye. Ilyenkor valószínűsíthető, hogy az alap nem puszta véletlenségből került egyszer a hozamlista élére, hanem az alapkezelő folyamatos jó teljesítménye miatt. Ha tehát a hozamokról szeretnénk tájékozódni, ajánlatos minél hoszabb, lehetőleg több éves időtávot figyelembe venni.
Díjazzuk a díjaiért?
Itt vannak azután azok a fránya költségek. Ahogy már a bankszámlák, bankkártyák és egyéb banki szolgáltatások körében is megszokhattuk, a pénzügyi vállalkozások ezerféle címen és módon képesek elkérni a maguk bevételét. Nincs ez másképp a befektetési alapoknál sem. Kétféle főbb költség merül fel: egyrészt az alapkezelő díja, aki a vagyont forgatja, befekteti - ez alaptól függően általában 0,5-2,5 százalék között van, és az alapból fizetik, tehát csökkenti annak a teljesítményét, végső soron beépül a hozamszámokba. A részvényalapoknál magasabb, a kötvényalapoknál jellemzően alacsonyabb, a pénzpiaciaknál többnyire a legalacsonyabb. (Vannak azután egyéb költségek, mint a letétkezelő bank díja vagy a könyvvizsgáló javadalmazása, ezek azonban kevésbé térnek el alaponként.)
A másik nagyobb tétel - legalábbis sok helyen - a forgalmi jutalék, amit közvetlenül a befektető fizet a befektetési jegyek megvásárlásánál vagy visszaváltásánál, és lehet fix összeg, lehet százalékos díj vagy a kettő kombinációja is. Gyakran adnak engedményt, ha hoszabb ideig tartotta bent a pénzét valaki, vagy pedig különdíjat számolnak fel, ha túl rövid ideig. A legolcsóbb alapok nálunk általában pár száz forintos vagy egy-két ezrelékes díjjal megelégszenek, a legdrágábbak pedig 1-2 százalékot kérnek, de külföldi alapoknál nem rika a 4-5 százalékos jutalék sem (ott általában csak vételkor, "beszálláskor").
Ezekről a díjakról nem árt tájékozódni, márcsak azért sem, mert ha magas a fix díj, akkor csak bizonyos összeg felett éri meg az adott alapba fektetni. Mielőtt valaki lejárná a lábát, a legtöbb bank és brókercég ma már az interneten is közzéteszi kondíciós listáit (díjtáblázatait). Aki kicsit jobban bele tudja magát ásni ezekbe a dolgokba, érdemes együtt tekinteni a különböző költségeket: ahol nagyon alacsony a forgalmi jutalék, ott lehet, hogy az alapkezelési díj magasabb, és fordítva. Elvégre piac van, verseny van, és mindenkinek kell élnie valamiből...
De mikor számítanak a költségek, milyet keressünk, milyet vessünk el helyből? A részvényalapoknál azt tapasztalhatjuk, hogy - például 2003-ban - 8 és 27 százalék között mozgott a hozamuk. Négy év alatt pedig körülbelül plusz hat és mínusz négy százalék között volt ugyanez (éves szintre átszámítva). Eme nem csekély különbségek mellett szinte eltörpül az, hogy egy alap éves kezelési költsége, mondjuk, 1,6 vagy 2,2 százalék volt. A pénzpiaci alapoknál viszont igen szoros a mezőny, sokszor csak ezrelékek választják el egymástól az egyes alapok hozamát, nem kis részben az eltérő költségek miatt. Itt bizony sokkal lényegesebb, hogy mennyi az alapkezelési díj. Ami pedig az általunk közvetlenül fizetett forgalmi jutalékokat illeti - amihez általában még értékpapírszámla-vezetési költségek is járulnak -, azt a saját zsebünkön érezzük. Magunknak kell számolnunk, mérlegelnünk, mert sok függ attól, mekkora összeget, milyen időtávra szeretnénk befektetni.
Persze nem ringatjuk magunkat illúziókba, tudjuk: a legtöbb befektető nem ilyen körültekintően, tudományosan választ, és esetleg fogalma sincs arról, mi az az alapkezelési díj. Egyszerűen szimpátiaalapon, bizalmi alapon, kényelmi alapon vagy a reklámok hatására választ magának egy pénzintézetet, pénzügyi csoportot, és amíg ez neki jó, nagyobb pozitív vagy negatív meglepetések, behatások nem érik, addig hűséges marad hozzá. Természetesen ez is fontos szempont, különösen kisebb összegeknél: nem mindegy, mennyit kell utazni, sorba állni, vagy tudjuk-e telefonon, interneten intézni ügyeinket, esetleg hogy a bankalkalmazott tud-e válaszolni naiv kis kérdéseinkre.
Hozamtáblázatokat több újság közöl - a NAPI Gazdaság hétfőnként -, és internetes szolgáltatások is vannak, többek között általában a nagyobb alapkezelők maguk is közölnek hozamokat honlapjukon. (Sőt van, ahol a befektető maga adhatja meg az időtávot, vagy külön befektetésialap-választó, tanácsadó modult építettek be, illetve grafikonokat is láthatunk.) Sok helyen a részletes kibocsátási tájékoztatók, a díjtáblázatok, havi jelentések stb. is elérhetők, a szakma "internetesítése" eléggé előrehaladott.
Ajánlatos elolvasni a hivatalos kibocsátási tájékoztatót, legalább a kockázati tényezők című fejezetet, amelyik mindegyiknek kötelező eleme. Egyébként alá is íratják a befektetőkkel, hogy ismerik, márpedig ki szeret aláírni valamit, amit el sem olvasott...?
