Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Majdnem száz hazai befektetési alap között kapkodhatja a fejét az, aki ilyesféle befektetésen gondolkodik, ehhez jön még bő két tucatnyi külföldi. Elég rajtuk eligazodni, ha valaki ilyen befektetésre készül.
Végy egy nyílt végű kötvényalapot, válassz hozzá kilencven deka állampapírt és tíz deka (százalék) egyéb kötvényt, terhelj rá évi egy-két százalék alapkezelési díjat, rázd össze jól, szórd meg egy hangzatos névvel és tálald - nagyjából ez ma Magyarországon a sikeres befektetési alap receptje. Miután ugyanis sok polgár a kilencvenes évek végén megégette magát a részvénybefektetésekkel, többségük kockázatkerülővé vált és az alacsony rizikót jelentő alapokat részesíti előnyben. (Ugyan az utóbbi hónapokban most ezeknek is sikerült veszteséget termelniük a drasztikus kamatemelkedés miatt, de a veszteség hoszabb távon szinte biztosan el fog tűnni.) Ilyenekben van az alapok összes tőkéjének mintegy 90 százaléka, pedig a kínálat ennél sokkal színesebb.
Az alapokat aszerint ajánlatos csoportosítani, hogy mi a fő profiljuk, mekkora a kockázatuk, hiszen nem mindegy, hogy minimális kockázatú állampapírokkal vagy korántsem veszélytelen részvényekkel foglalkoznak. Ennek alapján megkülönböztethetünk pénzpiaci alapokat, kötvényalapokat, vegyes alapokat, részvényalapokat és ingatlanalapokat. (Sőt, újabban származtatott vagy származékos alapokat is, ezek azonban még nem terjedtek el.) Magyarországon erre a felosztásra nem létezik valódi szabvány, előírás. Létezik azonban egy korábbi ajánlás a BAMOSZ-tól (Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége), amihez a gyakorlatban általában ma is tartják magukat a piaci szereplők, bár senki sem tekinti hivatalosnak és átdolgozásra szorul.
A biztonságtól a részvények felé
A pénzpiaci alapok az említett ajánlás szerint olyan állampapírjellegű alapok, amelyekben a befektetések átlagos futamideje nem haladja meg az egy évet. Azért írtuk, hogy "állampapírjellegű", mert állampapíron kívül más, hasonlóan alacsony kockázatú befektetések is lehetnek bennük, mint például bankbetét vagy bankokkal kötött, betéthez hasonló kölcsönügyletek. Épp most, a november végi-december eleji pénzpiaci miniválság során látszott jól, hogy ezek az alapok milyen biztonságosak, hiszen a rövidebb futamidejű befektetéseken ilyenkor is csak minimális a veszteség, ami a képződő kamatok (hozamok) által hamar kiegyenlítődik, "visszajön".
Az eggyel magasabb ritzikófaktorú kötvényalapok egy része kizárólag állampapírt hajlandó tartani, más részük egyéb, vállalati, banki és jelzálogkötvényeket is. A kettő között is nyilván van kockázati különbség, de a gyakorlatban viszonylag csekély, mert ma hazánkban az egyéb kötvények piaca szinte kizárólag stabil nagybankok és nagyvállalatok által kibocsátott papírokat ölel fel. A kötvényalapok rövid távon sokkal jobban ki vannak téve a piac viszontagságainak, így sokuk mutatott decemberben veszteséget is az azt megelőző egy évre. (Amint már többször említettük, kamat- illetve hozamemelkedéskor az állampapírok piaci árfolyama csökken, ami az alapok befektetési jegyeinek értékében is jelentkezik. Hoszabb távon viszont a veszteség szinte mindig eltűnik, hiszen a papírokat lejáratkor visszafizetik az alapnak, kamatokkal együtt. Legfeljebb a hozam lesz viszonylag alacsony, ha rosszkor vett az alap.) Különbség közöttük nem abban volt, hogy vesznek-e egyéb kötvényeket is, hanem inkább abban, milyen hosszú futamidejű papírokkal dolgoztak. A kötvényalapok egyébként a régi ajánlás szerint tarthatnak maximum tőkéjük tíz százalékáig részvényeket is, ezzel azonban kevesen élnek, a legtöbbjük ezt eleve ki is zárja.
A kockázati sorban következő vegyes alapok a szokvány szerint olyan alapok, amelyek legfeljebb átlagosan ötven százalékban tartanak részvényeket, a tőke többi része a már felsorolt kötvényjellegű (kamatozó) befektetésekben van. A részények piaci árfolyama - és ezzel súlya - is állandóan változik, de sok alapkezelő aktívan igyekszik azokat kezelni: többet vesz belőlük, ha úgy látja jónak, kevesebbet, ha úgy. Ezért beszélünk átlagról, ami hoszabb távon, körülbelül egy évre értendő. Rövid távon az is lehet, hogy egy vegyes alapban egyáltalán nincs részvény (hacsak kezelője nem szabott meg magának egy minimumhatárt is). A részvényalapok értelemszerűen ötven százalék feletti mértékben vásárolnak részvényeket, és megintcsak alapja válogatja, hogy ez milyen határok között érvényes átalagosan. Elvileg náluk megközelítheti a száz százalékot is, és időről időre nulla közelébe is csökkenhet.
Még egy fontos csoport az ingatlanalapoké, melyeket kokázati szempontból eléggé nehéz besorolni. Az ingatlanok ára is igen változékony dolog, ráadásul két üzletkötés között szinte lehetetlen pontosan felbecsülni, ennek ellenére sokan jobban bíznak hosszú távon az ingatlanok értékállóságában, mint a részvényekében. Vannak olyan ingatlanalapok, amelyek közvetlenül fektetnek ingatlanokba, mások - amint azt három, 2003-ban indult konstrukció esete is mutatja - más ingatlanalapok jegyeit veszik.
Ezzel el is érkeztünk egy érdekes fazonhoz, az alapok alapjához. Ennek az a lényege, hogy nem maga vesz különböző részvényeket, kötvényeket, hanem a fő profilja más alapok jegyeinek vétele. Az "A" és a "B" alap részvényt vesz, a "C" alap pedig "A"-t és "B"-t... egymásba ágyazódnak, mint a matrjoska-babák. Ennek fő értelme, hogy ezáltal tovább csökken a kockázat: ha az egyik alapra rossz idők járnak, a többi hozama kárpótlást jelenthet. (Hasonlóképpen ahhoz, ahogy a kockázatot több részvény között is ajánlatos megosztani, nem egészséges dolog mindent egy lapra feltenni.)
A gyakorlatban azonban ez a megoldás az ingatlanalapoknál és a külföldi részvényalapoknál azért is terjedt el, mert nem minden alapkezelő akart saját apparátust, technikai hátteret kiépíteni az ingatlanokkal kacsolatos rengeteg teendő elvégzésére, vagy a külön szaktudást igénylő külföldi részvények elemzésére. (Ez ugyanis a költségek miatt csak bizonyos méret felett érte volna meg.) Az alapok alapjának hátránya, hogy lényegében kétszer kell a befektetőnek közvetve díjakat, költségeket fizetni: az alapok alapja is költségekkel dolgozik, meg az az alap is, amelybe bevásárolja magát. Igaz, az alapok alapja általában jóval olcsóbb, mint a többi, így ugyan kétszer, de többnyire nem duplán jelentkeznek a költségek.
A törvény az egyetlen szent
Hát ez lenne a ma Magyarországon használt felosztás, nagyjából eszerint nevezik magukat az alapok részvénynek, kötvénynek vagy másnak, körülbelül ezt lehet várni tőlük. Aki azonban nemcsak a névre ad, és biztosra szeretne menni, annak mélyebbre kell ásnia magát. (Ez egyébként is minden ügyfél számára melegen ajánlott.) Az említett felosztás betartása ugyanis távolról sem kötelező, ami tényleg kötelez, az a befektetési alapokról szóló fejezet a tőkepiaci törvényben, és az annak alapján készült, a PSZÁF által engedélyezett kezelési szabályzat. Ez minden alapnál leírja a fontosabb játékszabályokat, azt is, milyen értékpapírfajtából mennyit vehetnek. A törvény eléggé átalános, nem definiálja a részvényalapokat, kötvényalapokat, csak olyasféle szabályokat állít fel, mint például hogy egy-egy tőzsdei részvényben legfeljebb a tőke 10 (a legnagyobb forgalmú részvényeknél 15) százaléka lehet.
A lelkiismeretes alapkezelő ezen felül, ha kötvényalapot akar csinálni, azt írja a kezelési szabályzatba, hogy a részvények vásárlása nem megengedett, vagy azt, hogy arányuk csak 5-10 százalék lehet. Van, aki a részvényalapra is felállít szabályokat, például legalább 40, legfeljebb 90 százalék részvényt szándékozik tartani, de van olyan is, aki ezt teljesen nyitva hagyja, így elvileg nulla és száz százalék között lehet az arány. Az utóbbi esetben persze nehéz az alapkezelőn jogilag bármit is számon kérni, legfeljebb etikailag lehet.
A kérdéses esetekben a gyakorlatban ténylegesen követett befektetési politikának a havi, éves és féléves jelentésekből lehet utánanézni. A legfrisebb adat a havi jelentés, amelyet a következő hónap közepéig el kell készíteni, és ki kell függeszteni a befektetési jegyeket áruló fiókokban. Ebben benne van, hogy a hó végén az egyes értékpapírfajtákban (részvény, államkötvény stb.) az alap vagyonának hány százaléka volt. Sokban megkönnyíti dolgunkat az is, hogy a legtöbb alapkezelő, illetve pénzügyi csoport ezeket a jelentéseket az interneten is hozzáférhetővé teszi, sőt a kezelési szabályzatot (kibocsátási tájékoztatót) is. Néhányuk pedig kibővíti a havi jelentést egyéb elemzéseivel, hírleveleivel, és jóval részletesebb információkat közöl, mit amit a törvény előír.
Hogy mégis hogyan lehet érdemes választani az alapok között, arról majd legközelebb.
