Az információs társadalom megteremtésének egyik alapfeltétele, hogy létrejöjjön egy nagy hatékonyságú, kiterjedt, az emberek döntő többsége számára könnyen és olcsón hozzáférhető információs technológiai infrastruktúra, amely aztán az információs társadalom alapinfrastruktúráját képezi. A konvergencia hozta annak felismerését, hogy az információs társadalom infrastrukturális kihívásainak - a szélessávú internet mellett - a digitális és az információs technológiákon alapuló médiainfrastruktúra felelhet meg leginkább. Ennek az infrastruktúrának viszont egyaránt fel kell ölelnie a tartalom előállítására, terjesztésére és fogyasztására szolgáló eszközrendszert és technológiákat, valamint az átvitelre alkalmas lehetséges platformokat is (műhold, kábel, földfelszín, szélessávú távközlő rendszerek). Ebben az összefüggésben a tartalom egyaránt lehet szöveg, kép, hang, mozgókép (video) vagy adat. Az internet - sajátosságainál fogva - már a kezdetektől lehetővé tette a szereplők közötti kölcsönös kommunikációt, vagyis az interaktivitást. Természetes követelmény volt tehát, hogy az új digitális médiainfrastruktúrának is "illik" interaktívnak lennie.
A digitális stúdió
A technikai fejlődés a 70-es években tette aktuálissá az analóg rádió és televízió digitalizálásának előkészítését. A nagyon nagy átviendő (vagy tárolandó) információtartalom miatt a legnehezebb feladatot a televízió digitalizálása jelentette. Az új digitális televíziós jelformátum (SDI ) képes volt megadni a televíziós jelnek a kiváló minőséghez, a tartósan megbízható szolgáltatáshoz és a nagyfokú flexibilitáshoz szükséges kompaktságot, a zavarokkal szembeni ellenálló képességet és a stabilitást. A 80-as évek második felében megkezdődött és a 90-es évek elejétől kezdődően ugrásszerűen megnőtt és kiszélesedett a legkülönfélébb digitális stúdiótechnikai eszközök és berendezések gyártása. A nagy cégek egész digitális berendezéscsaládokat fejlesztettek ki, amelyek a kis utómunkarendszerektől a nagy digitális stúdiókomplexumokig minden igényt ki tudtak elégíteni, fokozatosan ki-, illetve háttérbe szorítva az analóg eszközöket. Nem véletlen, hogy a 90-es évek közepétől analóg televíziós stúdiót már senki sem épített.
Az informatikai technológiákon alapuló stúdiótechnika
Időközben elkezdődött egy másik folyamat is: a 80-as évek közepétől rendkívül izgalmas, az informatika eredményein alapuló új felhasználási és technológiai elvek születtek a rádiós és televíziós stúdiótechnikában. Egyes informatikai módszerek és számítástechnikai eszközök már nemcsak elősegítették, hanem helyenként át is vették a video- és hangtechnikai eszközök szerepét a stúdiókban. Egymás után jelentek meg az egyre nagyobb kapacitású és egyre jobb minőségű grafikai rendszerek, a vágandó anyagokhoz nemlineáris, közvetlen hozzáférést biztosító számítógépes vágórendszerek, az egész stúdiórendszereket összehangoló és vezérlő menedzsmentrendszerek, a hírműsorok előkészítését, lebonyolítását és archiválását elősegítő integrált információs hálózatok, az egyes műsorprogramok (csatornák) adásba tételét szinte teljesen automatikus adáslebonyolító rendszerek.
Elősegítette ezt a folyamatot, hogy éppen erre az időszakra "értek be" a nagy hatékonyságú jelkompressziós (jeltömörítési) eljárások is (MPEG, DV). Ezek képesek voltak kiszűrni az átviendő vagy rögzítendő digitális kép-, hang-, video- és adatjelekből a szükségtelenül ismétlődő (redundáns) információkat, töredékére csökkentve a ténylegesen átvitelre vagy rögzítésre kerülő információ mennyiségét, miközben a helyreállított kép, hang, video minősége gyakorlatilag nem romlott. A tömörítési eljárások maximálisan kihasználták érzékszerveink (szemünk, fülünk) tökéletlenségeit is, és ezzel további információtartalom-csökkentést tettek lehetővé, minőségromlás nélkül. Végső soron a tömörítési eljárások széles körű alkalmazása vezetett a digitális, illetve az informatikai alapon működő rádiózás, televíziózás gyors elterjedéséhez.
A 90-es évek második felétől - a kamerától és a monitortól eltekintve - gyakorlatilag minden elképzelhető stúdiótechnikai funkciót megvalósítani képes informatikai eszközök (nemlineáris profi és könnyen kezelhető újságírói editáló rendszerek, szinte korlátlan ki- és bemenetekkel rendelkező központi hang- és videoszerverek, nagykapacitású háttértárolók, adatformátumú archiváló rendszerek stb.) álltak a stúdiótechnika szolgálatába. Ezek a hardver- és szoftvereszközök nagy sebességű informatikai hálózatba szervezve - és célorientált menedzsmentrendszerekkel kiegészítve - mára már komplett stúdiórendszereket képesek helyettesíteni, összehasonlíthatatlanul gyorsabb, gazdaságosabb és hatékonyabb tartalomkészítési lehetőségeket kínálva a rádiós és televíziós, sőt a filmes műsorkészítőknek.
A digitális műsorterjesztés
A digitális korszak másik nagy vívmánya a digitális műsorterjesztés megjelenése a 90-es évek közepétől először műholdon és kábelen keresztül (DVB-S, DVB-C), majd a földfelszínen (ATSC, DVB-T). Az elmúlt években lehetővé vált a digitális tartalom átvitele szélessávú távközlő hálózatokon (atm, Ethernet), illetve a hagyományos telefonvonalakon keresztül is (adsl).
A digitális műsorterjesztési technológia egyrészt lehetővé teszi a stúdióban előállított minőség megőrzését a teljes átviteli láncon keresztül, másrészt megsokszorozza az azonos átviteli csatornán átvihető digitális programok számát. Egy analóg csatorna helyén - az alkalmazott technológiától és a platformtól függően - akár 5-15 digitális program is átvihető, rendszerint sokkal jobb minőségben.
A digitális átvitel további előnye, hogy számos új szolgáltatásra is módot ad. Ilyen például az elektronikus programkalauz, az (adásidőhöz képest) időben eltolható műsorvétel, feltételes hozzáférés a fizetős csatornákhoz, gyerekzár, szoftver- és adatletöltés, internetelérés, e-mail-küldés vagy a teljes körű online interaktivitás, bekapcsolódási lehetőséget teremtve ezzel az információs társadalom elektronikus szolgáltatásaiba (mint például a távmunka, a távtanulás, a távbankolás, a távügyintézés, az e-business stb.). A földfelszíni digitális műsorsugárzás - bizonyos esetekben - lehetővé teszi a mobil vételt is: autóba, vonatra, villamosra telepített, úgynevezett mobilvevőkkel is kristálytiszta minőségben lehet élvezni a digitális adást (akár 140-150 km/óra haladási sebesség mellett). Az iptv-rendszerek egészen speciális, személyre szabott szolgáltatások nyújtására is képesek (digitális kábelen keresztül vagy a hagyományos telefonvonalon, adsl segítségével).
A digitális műsorok vétele
A hagyományos analóg tv-készülék vagy rádió nem alkalmas a digitális adások közvetlen vételére. A digitális televízió esetében a digitális műsorsugárzás vételére kialakított speciális adapterek, az úgynevezett set-top-boxok alakítják át a digitális jeleket úgy, hogy azok az analóg készülékeken is megjeleníthetők legyenek (a megjelenítő eszközök egyelőre analóg eszközök). A különféle digitális adások (műholdas, kábeles, földfelszíni vagy az iptv) vételéhez ma még - üzleti megfontolások miatt - más és más set-top-box szükséges (például a kábeles set-top-box nem veszi a műholdas adásokat vagy a földfelszíni nem veszi az iptv-adást).
A set-top-boxok másik feladata, hogy a digitális műsor vétele mellett nyújtott, a felsorolt szolgáltatásokat hozzáférhetővé tegyék a felhasználó számára. Például az MHP multimédiás készülékplatform lehetővé teszi, hogy a néző egyetlen készülékkel jusson hozzá a különféle szolgáltatók programkínálataihoz és egyben kiaknázhassa mindazokat a speciális szolgáltatásokat is, amelyeket a szolgáltatók ajánlanak.
Ma már egyre nagyobb számban kaphatók olyan tv-készülékek (elsősorban csúcskategóriás plazma-, illetve lcd-készülékek), amelyekbe integrálták a digitális vételre, illetve a digitális szolgáltatások elérésére szolgáló eszközöket, így ezek közvetlenül is alkalmasak a specifikációjuknak megfelelő digitális adás vételére. A digitális rádióadások (DAB) speciális DAB-vevőkkel vehetők.
Az információs technológia a digitális műsorok vételi lehetőségeiben is alapvető változásokat hozott. Már megjelentek az első PVR-ek, amelyek tulajdonképpen lemezes tároló rendszerrel egybeépített digitális vevőkészülékek. A tartalommal együtt érkező metaadatok alapján - természetesen megfelelő "betanítás" után - ezek a rendszerek képesek a vett programcsatornákból kiválasztani és rögzíteni a néző ízlésének megfelelő programokat, s fölkínálni a tulajdonosnak a rögzített műsorok listáját, a szükséges adatokkal együtt. Ez pedig lehetőséget nyújt a néző számára, hogy a maga választotta programokból állítsa össze (szerkessze meg) az adott időszakban nézni kívánt műsort. A PVR-rel fölszerelt készülékek alkalmasak az időben eltolt műsorvételi szolgáltatásokra is.
Ma már kialakítható olyan multimédiás otthoni hálózat is, amely az összes lehetséges tartalomforrást, tároló, illetve reprodukáló eszközt egyetlen multimédiás hálózatba egyesíti, és így mód nyílik például a tv-készüléken a webtartalmak megjelenítésére vagy a számítógép képernyőjén a televíziós műsorok vetítésére.
Kezdenek tömegcikké válni a piacon az egészen kiváló képminőséget produkáló plazma- és lcd-képernyők (egy részük beépített digitális vevőkészülékkel). A kép minőségéhez illően, ezekhez a rendszerekhez kiváló hangvisszaadási képességekkel rendelkező, sokcsatornás, térhatású hangrendszerek társulnak.
Madarász János