A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (szerzői jogi törvény) szerint szerzői jogi védelem alá tartozik a művészet minden alkotása, ha annak a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege van. A szerzői jogi törvény 1. § (2) bekezdésének k) pontja külön nevesíti az építészeti alkotást, az épületegyüttest, illetve városépítészeti együttest és ezek tervét mint szerzői jogi védelem alá tartozó műveket. Lényeges, hogy a védelem nem függ mennyiségi, minőségi vagy esztétikai jellemzőktől, illetve az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől, és az a művet minden további eljárás (regisztrálás, bejelentés, lajstromba vétel stb.) nélkül, az elkészülésének pillanatától megilleti. A szerzői jogi törvény szerint a szerzőnek kizárólagos joga van a mű bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére (16. §), valamint a mű átdolgozására (17. § f) és 29. §).
Szembekerülhet a szerző és a tulajdonos
A Szerzői Jogi Szakértő Testület 3/1986. számú szakvéleménye kifejti, hogy „az építészeti alkotás és egyéb műszaki létesítmény mint alkotás fogalma kettős jellegű, beletartozik a terv és az épület is”. Az épület ugyanakkor általában nem a szerző tulajdonában áll, és ráadásul mindig valamilyen használati célt szolgál, amely gyakran indokolttá teheti az épület átalakítását, megváltoztatását. Bár a vonatkozó joggyakorlat a szerzői jognak ad prioritást a tulajdonjoggal szemben, a szakirodalom különbséget tesz jogos és jogosulatlan beavatkozás között: „a szerzői jog nem ütközhet össze a tulajdonosnak a célszerű használat zavartalanságához fűződő érdekeivel. Ha tehát a célszerű használat megkívánja, a szerző olyan változtatást is tűrni tartozik, amely magát az alkotást, tehát a vizuális esztétikumot is megváltoztatja”. A kommentár szövege szerint ugyanakkor ilyen esetben „a szerző megkívánhatja, hogy véleményét kikérjék és amennyiben ez a használati céllal nem ellenkezik, azt figyelembe is vegyék”. Kérdéses azonban, hogy a tulajdonosnak a szerző véleményének kikérésén túlmenően a szerző engedélyére is szüksége van-e, illetve hogy a tulajdonosnak a szerző részére az engedély megadásáért kell-e díjat fizetnie. A 16. § (4) bekezdése alapján ugyanis a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg.
A szerző és a felhasználó az egymás közötti viszonyukat felhasználási szerződésben rendez(het)ik, amelyben a szerző engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó pedig köteles az engedély fejében díjat fizetni. Általánosságban a gyakorlat az, hogy a felépítendő épületre vonatkozó tervezési szerződés az épület megépítésére vonatkozó vállalás mellett egyben magában foglalja a felhasználási engedély megadására vonatkozó kitételt is. Ez alapján ugyanis tiszta helyzet keletkezik, a tervezési szerződésben foglalt díj megfizetésével az ingatlan építtetője megfizeti a felhasználási engedély fejében fizetendő díjat.
A lebontás nem sérti a szerzői jogot
Az ingatlan megépíttetésével ugyanakkor a tulajdonos a mű felhasználását megkezdi és az épület fennállása alatt a mű felhasználása folyamatosan történik. Az épület lebontása mindazonáltal nem tekintendő másként, mint azon döntés végrehajtásaként, hogy a felhasználási jog jogosultja a továbbiakban nem kíván felhasználási jogával élni. Tekintettel arra, hogy a felhasználó nem kötelezhető a mű felhasználására, nem követelheti azt a szerzői jog jogosultja, hogy az épület tulajdonosa e döntés meghozatalánál a szerző véleményét vagy engedélyét kikérje. Megjegyezzük, hogy a szerzői mű egyébként ezzel nem semmisül meg végleg, mivel annak tervei megmaradnak, így azok alapján az ingatlan bármikor újra felépíthető.
Az épület lebontása továbbá nem érinti a szerző átdolgozáshoz való jogát, a szerzői jogi törvény definíciója szerint ugyanis átdolgozásnak a mű olyan megváltoztatása minősül, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre. E kérdés akkor merülhetne fel, ha az épület jelenlegi tulajdonosa az épületet átépíteni, annak külsejét megváltoztatni szeretné. Átdolgozás (például az épület homlokzatának megváltoztatása) esetén ugyanis valóban szükséges lenne a szerző engedélye, hiszen az ő szakmai hírnevét károsan befolyásolhatja, ha az eredeti művet a tulajdonos eltorzítja. Ugyanakkor minőségileg más az épület lebontása, ugyanis a bontás nem ad okot arra, hogy a szemlélőnek a műről alkotott értékítéletét bármilyen irányban megváltoztassa. Ráadásul manapság az épületek nem az örökkévalóságnak épülnek, így már elkészülésük pillanatában tudható, hogy egyszer le fogják bontani őket, sőt a bontást gyakran a közérdek is megkövetelheti. (Kivételt képeznek a műemlék épületek, amelyeknek az átalakítására, illetve bontására speciális szabályok vonatkoznak.) Mivel a nyilvánosság emlékezetében az épület a szerző elképzeléseinek megfelelően marad meg, a bontással – álláspontunk szerint – a szerző számára kár nem keletkezik. A lebontás nem sérti az építész szakmai megítélését vagy hírnevét, hiszen ezzel nem a mű eredeti, egyéni jellegét vonják kétségbe, hanem csupán a mindennapi élet követelményeivel összhangban cselekszenek a tulajdonosok.
Komócsin Sándor