A legfontosabb célrégió Közép- és Kelet-Európa
A világkereskedelem erőteljes bővülésével a multinacionális vállalatok növekvő mértékben telepítik háttértevékenységeik jelentős részét alacsonyabb költségű országokba. Számos iparvállalatnál válik szükségessé a külföldi gyártás vagy az értékesítés, valamint az ügyfélszolgálat kitelepítése. A kiszervezési szolgáltatások (kutatás-fejlesztés, HR, informatika, beszerzés, elemzés, stb.) világpiaca évi 40-50 millió dollárt tesz ki.
Az amerikai és brit vállalatok után mára a németek, a franciák és a skandinávok is felfedezték a kiszervezésben rejlő lehetőségeket. Ennek legfőbb oka a jelentős költségmegtakarítás mellett abban keresendő, hogy számos iparvállalat nem tekinti megfelelőnek a hazai gazdasági környezetet, ezen belül is főként a magas bérköltséget, a vállalati adóterheket, a merev munkajogot és a bértarifa-szabályozást, valamint a bürokratikus terheket.
A legfontosabb célrégiót a közép- és kelet-európai országok jelentik, megelőzve az EU15-öt, valamint Indiát és Kínát. Ez a jelenség három tényezővel magyarázható – fűzte hozzá Deák Andrea. Először is, a befektető országok nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvi készségekre, illetve a földrajzi és kulturális közelségre. Térségünkben könnyű megfelelő számú jól képzett, európai nyelveket ismerő szakembert találni, ezzel szemben az indiaiak csak angolul beszélnek, a kínaiak sokszor angolul sem. Ez pedig nagy hátrányt jelent a kiszervezett szolgáltatások jelentős részét alkotó közvetlen ügyfélkapcsolattal járó tevékenységek esetén. A harmadik tényező pedig az, hogy a tevékenységek kiszervezésében élenjáró multinacionális cégek globális szolgáltató-központ-hálózat kialakítására törekszenek.
Így például egy német cég szempontjából Cseh-, Magyar- és Lengyelország egyaránt vonzóbb Indiánál vagy Kínánál. A befektetett német tőke csaknem felét (48 százalék) a bérköltség színvonala motiválja, majd a rugalmas munkajog és bérszabályozás (27 százalék), valamint az alacsonyabb adóterhek (24 százalék) következnek a rangsorban.
A vállalati szolgáltató központokért folyó versenyben Budapestnek és Prágának nem Sanghajjal vagy Újdelhivel kell versenyeznie, hanem az olcsóbb bérű és megfelelő számú szakembert kínáló magyar és cseh vidéki városokkal.
A globális vállalatok ideális munkavállalói
Az állásadók számára egyik generáció sem tekinthető ideálisnak, mivel a tapasztalatlan pályakezdő a betanulás során sok pénzt és energiát emészt fel, a pályája csúcsán lévő menedzser magas fizetést és juttatásokat igényel, míg az idősebb dolgozók nagy része kevésbé rugalmas és innovatív. Deák Andrea véleménye szerint a hazai munkáltatók leginkább a 25–45 éves dolgozókat részesítik előnyben.
A cégeknek vegyes munkahelyi csapatok kialakítására kellene törekedniük, mert a lakosság öregedése miatt az alkalmazottak átlagéletkora is emelkedik, így előbb-utóbb a legtöbb munkahelyen különböző generációk fognak együtt dolgozni.
A globális vállalatok egyre fontosabbnak tartják az erős tudományos, közgazdasági-pénzügyi alapokat. Az ezredfordulót követő éveket a személyre, illetve vállalatra szabott, egyedi céges igények előretörése jellemezte, mára azonban megint előtérbe kerültek a tudományos megalapozottságú, általánosabb képzések. Ennek oka, hogy a szokatlanul gyors előmenetelű dolgozók esetében nem jutott elegendő idő a továbbképzésre, a gyorstalpaló vezetőképző kurzusokon főleg a gyakorlatot, a konkrét problémák megoldását tanulták meg, megfelelő elméleti megalapozottság nélkül. Mostanra viszont olyan magas pozícióba kerültek, ahol a stratégiai döntések meghozatalához sokkal szélesebb látókör és a mélyebb összefüggések áttekintése szükséges. Az elméleti tudás azonban nem elegendő, a tudás gyakorlati alkalmazhatósága továbbra is kiemelt követelmény – összegezte tapasztalatait Deák Andrea.
