A kockázati és magántőkeszektorral kapcsolatban az elmúlt hónapok egyik vezető híre volt, hogy tavaly év végén a parlament hatályon kívül helyezte a régi kockázatitőke-törvényt és új jogszabályokat fogadott el. Az új szabályok megalkotását a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület Jogalkotási Bizottsága kezdeményezte, a kidolgozásban az egyesület tagjaként a Berecz & Andrékó Linklaters ügyvédi iroda aktív szerepet vállalt. A szabályokról az iroda munkatársait, dr. Berecz Csaba irodavezető partnert, a Linklaters nemzetközi igazgatótanácsának tagját és dr. Miskolczi Andreát, a budapesti iroda vezető ügyvédjét kérdeztük.
– Miért volt szükség az új szabályokra?
– Miskolczi Andrea: A legfontosabb szempont az volt, hogy lehetővé akartuk tenni, hogy intézményi befektetők, például magánnyugdíjpénztárak befektethessenek kockázati és magántőke-befektetésekkel foglalkozó alapokba. Mivel ezen intézményi befektetők szigorúan szabályozottak, olyan alapot kellett kidolgozni, amelynek működését törvényi keretek és felügyeleti ellenőrzés korlátozza, de ez a szabályozás és ellenőrzés egyrészt a lehető legkisebb mértékű, másrészt igazodik a kockázati és magántőke-iparág sajátosságaihoz. Vagyis a cél az volt, hogy a törvényalkotás során ésszerű kompromisszumot érjünk el az állami oldallal.
– Minden kockázati és magántőke-befektetésre vonatkoznak az új szabályok?
M. A.: Nem, és ez egy nagyon fontos szempont. Nincs formakényszer, az eddig speciális intézményi szabályozás nélkül, részvénytársasági formában működő vagy külföldön bejegyzett befektetőket továbbra sem érintik az új szabályok. Ez az egész inkább lehetőség, mint kötelezettség. Azok a piaci szereplők, amelyek intézményi befektetőktől forrást kívánnak gyűjteni, a tőkepiaci törvény szerinti kockázati tőkealap-kezelőt és alapokat alapítanak, illetve működtetnek. A többiekre pedig a tőkepiaci törvény szabályai nem vonatkoznak.
– Miért kerültek ezek a szabályok most a tőkepiaci törvénybe?
M. A.: Volt egy 1998-ban elfogadott külön törvény, amely többek között azért nem volt működőképes, mert fontos pontokban, például az alaptőke rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban a kockázati tőkebefektetésektől idegen szabályokat tartalmazott. Abból a törvényből néhány, a kockázati tőkealapokra korábban irányadó előírást a most megalkotott a kockázati tőkealapok szabályozásába átvettünk, de magát a törvényt hatályon kívül helyeztük, a kockázati tőkealap-kezelők és kockázati tőkealapok szabályozása bekerült a tőkepiaci törvénybe. A tág értelemben vett tőkepiac minden intézményét és eszközét a tőkepiaci törvény szabályozza, indokolatlan volt, hogy miért pont a kockázati tőkealapok legyenek külön. Szerkezetileg és a fogalomrendszert tekintve is helyesebbnek tűnt, hogy a befektetési alapok után, külön fejezetben kerüljenek szabályozásra.
– Melyek ennek az új kockázati tőkealapnak a legfontosabb jellemzői?
M. A.: Egy zártkörűen létrehozható, zártvégű alapról van szó, amely minimum 250 millió forint jegyzett tőkével indulhat. Induláskor a jegyzett tőke 10 százalékát, de minimum 250 millió forintot kell befizetni, a fennmaradó rész rendelkezésre bocsátásáról, vagyis a lehívás ütemezéséről a kezelési szabályzat rendelkezik majd. Ez egyébként egy jó példa arra, hogy a működéssel kapcsolatban sok kérdés az egyes alapok alapkezelési szabályzatában kerülhet majd kidolgozásra, ezáltal a befektetők és az alapkezelő részére jelentős mozgástér maradt fenn – természetesen a törvényi keretek között. A legfontosabb ilyen keretek egyrészt az állami felügyeletre vonatkoznak, például az alapkezelési szabályzathoz kell a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jóváhagyása, másrészt az alap befektetéseire, kölcsönnyújtási politikájára fogalmaznak meg néhány szabályt.
– Ön szerint milyen hatással lesz ez a törvénymódosítás a kockázati és magántőkeszektorra?
Berecz Csaba: A törvénymódosítás korszakalkotó jelentőségű, mert végre lehetőséget teremt intézményi befektetők által kezelt források bevonására. Mindazonáltal hangsúlyozandó, hogy a törvénymódosítás – bár jogpolitikai céljai megkérdőjelezhetetlenek – önmagában nem elegendő a kedvező kockázatitőke-környezet megteremtéséhez, amelyet a pozitív makrogazdasági trendek képesek csak létrehozni.
Komócsin Sándor