A növekedésre törekvő kis- és középvállalkozások életéből szinte kihagyhatatlan a kockázati tőkebefektetők általában 4–6 évre történő bevonása. A kockázati tőkebefektetők elvárják a befektetésből való „kiszállás” (exit) lehetőségének biztosítását. Ennek egyik lehetséges módja az, hogy a vállalkozás eredeti tulajdonosi köre és/vagy menedzsmentje kötelezettséget vállal a befektető kivásárlására. Számukra kézenfekvő lenne a hitelfelvétel a vállalkozástól vagy – a vállalkozás vagyonán létesített biztosíték mellett – egy banktól. A hatályos cégjogi szabályozás – az EU társasági jogi normái alapján – azonban bizonyos esetekben tiltja ezt a lehetőséget.
Kft.-k esetén nincs tilalom, azonban rt.-k esetében úgy a jelenleg hatályos, mint a 2006. július 1-jén hatályba lépő Gt. kimondja, hogy „a részvénytársaság nem nyújthat kölcsönt, nem adhat biztosítékot, továbbá pénzügyi kötelezettségeit azok esedékessé válását megelőzően nem teljesítheti, ha annak célja az általa kibocsátott részvények harmadik személy részéről történő megszerzésének az elősegítése”. A tilalomba ütköző szerződés semmis.
A tilalom nem alkalmazandó azokra az ügyletekre, amelyek közvetlenül vagy közvetve az rt. és a befolyása alatt álló társaságok munkavállalói vagy az általuk e célra alapított szervezetek részvényszerzését segítik elő. Ez a mentesség nem vonatkozik a munkaviszonyban nem álló menedzsmenttagokra.
A Gt. rendelkezése – a fenti kivételekkel – abszolút tilalmat állapít meg a pénzügyi támogatások vonatkozásában. A kivételek körét azonban bővíti az új Gt. azzal, hogy a tilalom nem fog vonatkozni „a bankok és más hitelintézetek által rendes üzletmenetük során megkötött ügyletekre” sem.
A nemzetközi gyakorlatban vannak olyan alternatívák, amelyeket valamennyi társaság tulajdonosa, illetve munkaviszonyban nem álló menedzsmentje is igénybe vehet a kivásárlás finanszírozásához.
Az egyik megoldás egy projekt társaság közbeiktatása, amelyet a kivásárlást lebonyolítani kívánó eredeti tulajdonosok és/vagy a munkaviszonyban nem álló menedzsmenttagok hoznak létre. A projekttársaság útján olyan, a céltársaságtól független kezdeti hitelfinanszírozásról kell gondoskodni, melyhez a céltársaságtól független eszközök szolgálnak biztosítékul. A céltársaság részvényeit a projekttársaság vásárolja meg, optimálisan halasztott fizetéssel, majd a vételt követően a céltársaság összeolvad vagy beolvad a projekttársaságba. A kezdeti biztosítékot pedig az összeolvadást követően kiválthatják az összeolvadással létrejött, illetve a jogutód vagyonán alapított biztosítékok. További alternatíva, ha a céltársaság leányvállalata nyújtja a vevő érdekében a kivásárlás fedezetéhez szükséges biztosítékokat. Ez esetben azonban felmerülhet a jogszabályok megkerülésére irányuló ügylet semmisségének a kérdése, de mindeddig még nincs olyan bírói döntés, amelyből következtetni lehetne arra, hogy a magyar bíróságok miként ítélik meg ezt a nemzetközi gyakorlatban elfogadott lehetőséget.
Végül említést érdemel az egyre népszerűbbé váló úgynevezett „sale and lease back” modell lehetősége. Ilyenkor a kivásárlás előtt a céltársaságból (azonos tulajdonosi körrel) kiválik egy vagyonkezelő társaság a céltársaság valamely stratégiai eszközével. A céltársaság a vagyonkezelő társaságtól hosszú távú szerződés alapján visszabérli a stratégiai eszközt. A kiválást követően egy hitelintézet vagy befektetési társaság megvásárolja a vagyonkezelő társaságot, és így a céltársaság eredeti tulajdonosai számára megfelelő forrást teremt a kockázati tőkebefektetőnek a céltársaságból történő kivásárlására. A céltársaság tulajdonosai pedig a vevő hitelintézettel vételi jogot alapító vagy más megfelelő szerződést köthetnek a vagyonkezelő társaságra vonatkozóan, a stratégiai eszköznek a bérlet lejártát követően a céltársaság részére történő biztosítása, illetve a vevő hitelintézet bérleti díjakból nem fedezett befektetéseinek megtérülése érdekében.
Komócsin Sándor