– Elnök úr, mennyire igazodik a nemzetközi gyakorlathoz az új kockázatitőke-szabályozást is magában foglaló módosított tőkepiaci törvény?
– Az új szabályozás, ha teljes mértékben nem is igazodik a nemzetközi gyakorlathoz – minthogy sok országban nincs is ilyen szabályozás –, jelentős előrelépést jelent az 1998-ban elfogadott kockázatitőke-törvényhez képest. A szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy hazai intézményi forrásokra alapozva új kockázati tőkealapok jöjjenek létre. Fontos kiemelni, hogy az új szabályozás értelmében az eddig is működő külföldi alapok zavartalanul működhetnek tovább, az új jogszabályok alapján bejegyzettekre pedig nincs kötött működési forma, ugyanakkor szükséges a PSZÁF jóváhagyása a működéshez. Ezzel teljesült a törvényalkotó szándéka arra vonatkozóan, hogy bizonyos mértékben állami felügyelet alatt működjenek az alapok és a piaci gyakorlathoz is jobban közelít, mert az alapok kezelői az alapkezelési szabályzatban meghatározhatják az együttműködésük kereteit és kialakíthatják a befektetők számára leginkább megfelelő szabályrendszert.
– Mire alapozza az Egyesület azt az álláspontját, hogy az új szabályozás már az idén hatással lesz az intézményi befektetők piacára? Nem korai még ezt prognosztizálni? Mi várható idén és azt követő években?
– A különböző befektetők – így a nyugdíj- és egészségpénztárak – versenyben vannak egymással saját piacukon, azon a téren, hogy hosszú távon is megfelelő hozamokat kell biztosítaniuk a tagjaiknak. Ezt a célt csak egyedi, jól diverzifikált és egyben megfelelő kockázati profilú befektetési stratégiákkal érhetik el. Ennek a stratégiának lehet egy új eleme a kockázati és magántőkealapokba való befektetés, hasonlóan ahhoz, mint ahogy ez a fejlett európai országokban az ilyen intézményekben már évek óta így működik. A nemzetközi példák alapján a teljes kezelt tőke alig néhány százalékát szokták kockázati tőkealapokba allokálni. Ezekre alapozva becsüljük, hogy miként külföldön, úgy várhatóan hazánkban is egyre népszerűbb lesz ez a befektetési forma az intézményi befektetők körében. A hazai intézményi befektetők vagyonának akár egy százaléka is jelentős hatást gyakorolhat a magyar kockázati tőkepiacra. Konkrét összeget ugyanakkor nem tudunk mondani, de amit tudunk, hogy jelenleg is több hazai és külföldi intézményi befektető is érdeklődik a lehetőség iránt. Az Egyesület feladata ennek a befektetési lehetőségnek a minél szélesebb körben történő megismertetése.
– A MKME hogyan vélekedik ebben az új helyzetben az állam szerepéről?
– A helyzet gyökeres változására nem számítunk az elkövetkező egy-két évben, de reményeink szerint megindul az eltolódás az Európa-szerte megfigyelhető trendek felé, miszerint a helyi befektetések túlnyomó többsége hazai alapoktól származik, és ezekben aktív szerepet játszanak a különböző állami vagy önkormányzati források kezelői a tisztán magánbefektetők mellett. Az eddig alapvetően sikeres magyar, állami hátterű befektetők jövőbeni szerepe várhatóan némileg változik, hiszen az idei évtől lehetőség van az állami és a magántőkeforrásokra egyaránt építő hazai, vegyes alapok létrehozására.
– Valóban zavartalan marad a külföldön bejegyzett, de Magyarországon is működő kockázati tőkebefektetők tevékenysége?
– A külföldön bejegyzett alapok eddig is zavartalanul működhettek Magyarországon. Az új szabályozás csak az újonnan és Magyarországon létrejövő alapokra vonatkozik. A szabályozás kialakításakor kiemelt fontosságú elemként kezeltük, hogy az új szabályozás se legyen kötelező érvényű a már működő és a jövőben itt befektető külföldi alapokra, mert az hátrányosan érintette volna az iparágat. Jelenleg is több mint 4 milliárd eurót kezelnek a Magyarországon is aktív külföldi kockázati és magántőkealapok, s szerepük továbbra is meghatározó marad a magyar kockázati tőkebefektetésben
– Miért 250 millió forintban határozták meg a befektetett kockázati tőke alapösszegét?
– Az alapoknak van egy minimális méretgazdaságossága és tőkeszükséglete, amivel az alapok működési ideje alatt megfelelően diverzifikált portfoliót lehet felépíteni, s ami a hatékony befektetéshez elengedhetetlen. Becslések szerint ez a minimális összeg ma Magyarországon legalább 1 millió euró, vagyis mintegy 250 millió forint. A limit meghatározása azért is fontos, mert ennek segítségével talán jobban biztosítható, hogy ne jöjjenek létre a jövőben olyan – később nem gazdaságosnak minősülő – alapok, amelyek sikertelen működése rossz fényt vetne az iparágra.
– Mi a szerepe az alapkezelési szabályzatnak?
– Az alapkezelési szabályzat az alapok befektetői számára a legfontosabb dokumentum, amely részletesen leírja az alap működésének feltételeit. Ennek megfelelően tartalmazza a befektetők és az alapkezelők viszonyát, felelősségeit, kötelezettségeit, a tőke rendelkezésre állását, a kezelési költséget, befektetési összeg intervallumát, az esetlegesen preferált, illetve kizárt iparágakat és további a befektetők számára az invesztíciókhoz elengedhetetlen információkat. Ez a dokumentum a teljes működési feltételrendszert meghatározza. Fontosnak tartom az új szabályozásban, hogy – bizonyos keretek között – lehetőséget teremt a befektetőknek és az alapkezelőknek az együttműködés kereteinek önálló meghatározására, ez pedig biztosítja a megcélzott üzleti stratégia optimális megvalósítását.
Komócsin Sándor