Ha legalább két egymástól független befektető közös befektetést kíván létrehozni, a befektetők egymással szindikátusi szerződést köthetnek. Szerződésükben szabályozzák a befektetési céltársaság irányítását, tőkeellátását, részesedéseik átruházhatóságát valamint részesedéseik értékesítésével kapcsolatosan egymással szemben támasztott követelményeket és az egymásnak biztosított jogokat. A befektetéssel összefüggésben különféle szavatossági kötelezettséget vállalhatnak.
A szindikátusi szerződés egy élő szerződés, amelynek mindaddig fontos szerepe van, amíg a befektetés nem koncentrálódik egyetlen befektetőnél, vagy amíg újabb befektetők meg nem vásárolják az eredeti szerződő felek részesedéseit, akik újabb szindikátusi szerződést kötnek egymással. A kockázati tőkebefektetőkön kívül a befektetők szélesebb köre, így például a stratégiai befektetők is alkalmazzák a szindikátusi szerződést, de célszerű, ha egy újonnan alakuló (start-up) társaság tagjai is szindikátusi szerződést kötnek egymással. A kockázati tőkebefektető(kö)n kívül, ha vannak, egyéb tulajdonosok: például az alapítók, illetve a menedzsment tagjai, amennyiben tulajdonosi jogokkal bírnak, ugyancsak csatlakozhatnak a szindikátusi szerződéshez. Tanácsos, hogy a befektetési céltársaság szerződő féllé váljon a szindikátusi szerződésben, hiszen a befektetők általi irányíthatósága csak így biztosítható. A befektetési céltársaság irányításának szabályozása a szindikátusi szerződés egyik legfontosabb eleme. Bizonyos jogrendszerek, így például a magyar társasági jog előírják, hogy a befektetési céltársaság létesítő okirata (társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály) tartalmazza az irányításra vonatkozó, a szindikátusi szerződésben egyszer már rögzített szabályokat (például a taggyűlés illetve közgyűlés hatásköre, szavazati jogok mértéke). Az igazgatóság tagjainak jelölésére és megválasztásukra vonatkozó megállapodás azonban például a magyar társasági jog szerint nem kötelező tartalmi eleme a befektetési céltársaság létesítő okiratának, így ebben a vonatkozásban a befektetők (tulajdonosok) egymás közötti viszonyában elegendő a szindikátusi szerződésben rendelkezni.
A befektetési céltársaság, és amennyiben létrehozásáról a befektetők döntenek, a holdingtársaság tőkeellátása ugyancsak a szindikátusi szerződés kiemelt jelentőségű rendelkezései közé tartozik. A befektetés csak ritkán korlátozódik egy egyszerű kivásárlásra, amikor a befektetők kizárólag a már kibocsátott részvényeket vásárolják meg a korábbi tulajdonostól. Az eladó, aki sok esetben továbbra is megtart magának egy kisebbségi részesedést, általában azért dönt az új befektető bevonása mellett, mert a korábban egyedül általa irányított társaságnak friss tőkére van szüksége. Ha pedig friss tőkére (átmenetileg) nincs szükség, a kisebbségi tulajdonos érdeke is azt kívánja, hogy szabályozzák a befektető „önkéntes” elhatározásából megvalósuló tőkebevonás kérdéskörét, hiszen, ha erre sor kerül, a kisebbségi részesdés mértéke, és ezáltal kisebbségi tulajdonosnak a céltársaság irányításában betöltött jelentősége tovább csökken. Legtöbbször azonban a befektetési céltársaságnak szüksége van a friss tőkére, ebben az esetben tehát, mind a korábbi tulajdonos és az új befektetők, mind pedig az új befektetők egymás közötti viszonyában meg kell határozni a friss tőke „árát”, azt, hogy egységnyi vagyoni hozzájárulás milyen mértékű szavazati jogot, illetve osztalék (vagy egyéb elsőbbségi jogot) eredményez. Az ezzel kapcsolatos számítás és megállapodás kiindulópontját a befektetők által a befektetési céltársaság befektetést vagy közvetlenül a friss tőke bevonását megelőzően elvégzendő vagyonértékelése képezi.
A befektetéskor, illetve az azt követő tőkebevonás során megszerezett részesedések elidegenítésével kapcsolatos megállapodások is a szindikátusi szerződés tárgykörébe tartoznak. Ezek a rendelkezések kétfélék. Egyrészt korlátozó jellegűek, mint például az elővásárlási jog, a különböző opciók (put és call), az együtt eladási jog, illetve kötelezettség (tag és drag along), amelyeknek számos kifinomult változatát dolgozta ki a szakmai és joggyakorlat. Másrészt az exittel kapcsolatos szabályok, amelyek alapvetően a befektetőtársak együttműködését írják elő. Az exittel kapcsolatban kiemelt jelentősége van, hogy a befektetés egy vagy több szintű struktúrában valósult meg, hiszen a részesedések értékesítése is ennek megfelelően történik.
A szindikátusi szerződés, a fentiekből láthatóan a kockázati tőkebefektetés jogi dokumentációjának legfontosabb eleme, egy komplex szerződés, amely bár rendszerint vissza-visszatérő elemek és jogintézmények variációjából épül fel minden befektetés esetében más és más. Elkészítéséhez, különösen egy több jogrendszert átfogó befektetési struktúra esetén elengedhetetlen egy felkészült ügyvédi iroda közreműködése.
Komócsin Sándor