Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Barátokból álló gyűrűt akarunk kialakítani az Európai Unió körül - foglalta össze az unió szomszédsági politikájának (European Neighbourhood Policy, ENP) lényegét Benita Ferrero-Waldner, az Európai Bizottság (EB) külkapcsolatokért felelős biztosa az ENP 2007-es végrehajtásáról szóló jelentést bemutató sajtótájékoztatóján. A szomszédsági politika hangsúlyozottan a kétoldalú kapcsolatok folyamatos építését, erősítését tűzi ki célul, nem az érintett országok uniós felvételének előkészítését. Az Algériát, Azerbajdzsánt, Belaruszt, Egyiptomot, Grúziát, Izraelt, Jordániát, Libanont, Líbiát, Marokkót, Moldovát, Örményországot, Szíriát, Tunéziát, Ukrajnát és a Palesztin Hatóságot érintő ENP-n belül kiemelkedik az Ukrajnához, Moldovához, Marokkóhoz és Izraelhez fűződő viszony, mivel ezekkel az országokkal lehetőség van a kapcsolatok elmélyítésére - állapítja meg a jelentés.
A legmesszebb Ukrajnával jutott az unió, amely előtt nincs ugyan nyitva az EU kapuja, de zárva sincs. Az EB egy a korábbinál szélesebb körű partnerséget tartalmazó megállapodást kötött a kelet-európai országgal és tárgyalásokat folytat arról, hogy az EU és Ukrajna szabadkereskedelmi övezetet alkosson egymással. Donald Tusk lengyel miniszterelnök nemrégiben bejelentette, hogy országa júniusban saját javaslatokkal áll elő az Ukrajna és az EU közti kapcsolatok elmélyítésével kapcsolatban, amire Ferrero-Waldner úgy reagált, hogy nem kellene elkapkodott indítványokkal előállni, arra is figyelemmel kell ugyanis lenni, hogy az elképzeléseket hogyan lehet a gyakorlatba átültetni. Az EB új megállapodásról tárgyal Moldovával, amelynek mélyebb együttműködéshez kell vezetnie, mint amit az ENP keretében megkötött partnerségi és kooperációs szerződés nyújt. Marokkónak haladó státust akar adni az EU, amely magába foglalná a személyek szabad mozgását a két fél területén, míg Izraellel a speciális státusról tárgyal az unió, amely a politikai párbeszéd elmélyítésével, illetve a közel-keleti ország és az unió gazdasági-piaci kapcsolatainak szélesítésével járhat. Algériával, Líbiával, Szíriával és Belarusszal nem sikerült megállapodni az együttműködés bővítésének új akciótervéről, de az ezzel kapcsolatos tárgyalásokon előrehaladást értek el.
