Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az EU-külügyminiszterek a hét végén Portugáliában egyeztetnek a reformszerződésről, amely fel- vagy kiváltja a két tagállamban leszavazott EU-alkotmányt. Az EU soros portugál elnökségének az a célja, hogy októberre végleges formába öntsék az előző, német elnökségtől megöröklött, a lényeges kérdésekben konszenzusos tervezetet, amely ily módon "lisszaboni szerződésként" vonulhatna be az EU történetébe. A tervezet eddig jól működik, a szakértői munka a lehetőségekhez képest olajozottan halad. Persze lesznek kérdések, amelyeket csak politikai szinten lehet majd eldönteni.
A kezdetektől jól látszott, hogy Lengyelország ki akarja használni a szerződés teremtette lehetőséget, és biztosítani, hogy ne maradjon le az EU öt legnagyobb tagállama "szerzett kiváltságai" mögött. Így volt ez a tagállamok szavazati súlya körül kialakult vitában is, és most újabb "skalp" megszerzését tűzte ki célul. Mint ahogy az EUobserver idézi Marek Cichockit - aki a szerződésről folyó tárgyalásokon képviseli Lengyelországot -, Varsó azt akarja elérni, hogy az ötökhöz hasonlóan kapjon egy állandó főtanácsnoki posztot az EU luxemburgi bíróságán. Jelenleg nyolc főtanácsnok működik, az öt nagy mellett hármat a kisebb országok rotációban delegálnak. A főtanácsnok azt megelőzően véleményezi az ügyeket, mielőtt azok a bírák elé kerülnek. Véleménye nem köti a taláros testületet, azonban az esetek négyötödében követik a tanácsát. Varsó tehát elérkezettnek látja az időt és az alkalmat arra, hogy az alapszerződésben rögzítsék: a jövőben hat legyen az állandók száma, míg a többiek továbbra is három poszton osztozkodnának.
Megoldásra vár egy másik vitatott kérdés is. A nyári csúcson a lengyeleket végül is azzal sikerült leszerelni, hogy megígérték nekik: ha egy ügy megakadályozása számukra létfontosságú s csak kis híján nincs meg a szükséges szavazat, akkor időt kérhetnek, mielőtt a tagállamok újra foglalkoznának a kérdéssel. Az úgynevezett Ioannina-formulát Varsó konkrét formában akarja viszontlátni a szerződésben, és nem nyugodna bele, ha csak egyfajta nyilatkozatként csatolnák a dokumentumhoz, amelynek akkor a jogi érvénye gyengébb volna.
Egy másik vitatott pont az EU alapvető jogok chartája, amely ugyan része lesz az alapszerződésnek, de Londonnak sikerült elérnie, hogy az számára ne legyen kötelező érvényű. Hasonló opt-out formára tartana igényt a lengyel kormány is, mindenekelőtt annak érdekében, hogy erkölcsi kérdésekben különvéleménye lehessen. Ez ügyben azonban vár rá egy hazai csörte is. A szakszervezetek ugyanis éppen ezáltal látják a szociálpolitikai jogokat garantálva - ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy Varsó is a főárammal tartson.
