Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hány háborút el lehetett volna kerülni, ha a harcmező szélén lett volna egy tárgyalóasztal - mondta Napóleon. Ebből a perspektívából akár örülhetnénk, hogy London és Párizs úgy határozott: a jövőben minden fontos uniós találkozó előtt egyezteti álláspontját. Ilyesfajta informális eszmecserékre van példa. Az EU-integráció motorjának tekintett Berlin-Párizs tengely vezetői nemcsak hogy kéthavonta találkoznak, de évente kétszer közös kormányülést is tartanak, sőt a weimari folyamat keretében meghívják lengyel kollégájukat is. Az uniós csúcsok előtt a Benelux országok is egyeztetnek, mint ahogy ezt teszik a visegrádiak is, sőt elvileg ezen kisebb országok két csoportja egymással is leül. Az is természetes, ha a skandinávok vagy éppen a baltiak veszik számba, erősíti-e pozícióikat, ha a döntő csúcsok előtt összehangolják érdekérvényesítő stratégiájukat. És mégis van okunk arra, hogy a Sarkozy-Brown kettőst gyanakodva figyeljük. Egyfelől persze pozitív, hogy mindez valamelyest a nyilvánosság előtt zajlik, hiszen a találkozó után illik mondani valamit, tehát az álláspontokból valamennyi kiderülhet, az összeesküvés-elméleteket kedvelők pedig majd abból kombinálnak, ami nem hangzik el. Ám a probléma az, hogy míg a francia-német egyeztetés (legalábbis eddig) gazdagította az integrációt, addig a britek fékező akcióikról híresültek el. Márpedig Gordon Browntól ne várjuk, hogy hirtelen a közösségi politika szószólója lesz, ha tehát ő a fékre akar lépni és erre Sarkozy vevő lesz egy neki fontos ügyben, az korántsem biztos, hogy megfelel a többség érdekének is. Eddig (körülbelül) tudni lehetett, hogy az EU az európai integrációról szól, a tagállamok számára ez jelentette a vonzerőt, a közösségi politika, mindenekelőtt a belső piac, no meg az értékközösség együttesen képviselhetővé tette a közös nevezőt. De ha ez a közös nevező egyre áttekinthetetlenebb, ha a kérdések egyre inkább kamarillapolitizálás során dőlnek el, akkor az európaiak joggal gondolhatják: már megint lezsíroztak valamit a fejünk felett. És azt már Napóleon előtt is tudni lehetett, hogy a gyanakvás légköre képes megmérgezni az európai politizálást. Csak remélhetjük, hogy az újdonsült szövetség nem válik az integráció Waterloojává.
