Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Meglepően őszintén nyilatkoztak az európai döntéshozatal természetét kutató vizsgálat során azok a miniszterelnökök, államelnökök, külügyminiszterek, diplomaták és európai bizottsági tagok, akik az Európa Tanácsban vagy más döntéshozó testületekben, illetve az informális tárgyalásokon részt vettek – vesznek – az unió közös akaratának formálásában. A politikai vezetőkkel készült interjúk alapján elvégzett felmérést Jonas Tallberg, a Stockholmi Egyetem politikatudományi professzora jegyzi, és ha egyetlen tanulságot kellene kiemelni vizsgálódásából, akkor azt mondhatnánk, hogy sokkal nagyobb az informális tényezők szerepe a döntésekben, mint azt a kívülálló feltételezné.
A felmérésből kiderül, hogy Franciaországnak, Nagy-Britanniának és Németországnak a formális egyenlőség ellenére döntő befolyása van a döntéshozatalra. A szokásos módszer szerint az EU elnökségét éppen betöltő ország, illetve e három nagy vezetője minden ügyben egyeztetik álláspontjukat, majd megkérdezik a többieket, hogy támogatják-e azt, vagy sem. Poul Nyrup Rasmussen korábbi dán miniszterelnök elmondta a kutatóknak: szerinte a bővítés óta a legtöbb időt a vezetők telefonbeszélgetései viszik el, amelyeken előkészítik a döntéseket. Nevezhetjük ezt akár stratégiai döntéshozatali hálózatnak is – tette hozzá.
Kivétel persze itt is van: Olaszország, amely a nyilatkozók szerint azért nem szerepel a hozzá hasonlóan nagyok között, mert belpolitikai viszonyai instabilak, illetve mert az elmúlt években Silvio Berlusconi exminiszterelnök kiszámíthatatlan politikai partnernek bizonyult. Helyét Spanyolország próbálja elfoglalni – eddig sikertelenül –, Lengyelország pedig jobb, ha tudomásul veszi, hogy nem tagja a nagy országok exkluzív klubjának.
Az egyes államok súlya kérdésenként is változhat. Védelmi ügyekben például Németországnak – gyenge katonai ereje miatt – kicsi a súlya, míg a foglalkoztatási, illetve környezetvédelmi politikában nagy az északi kis államok mint különösen érintett országok szerepe. Az EU-elnökség rotációs betöltése szintén kedvez a kicsiknek, akik ezt a szerepet betöltve fél év alatt megmutathatják politikai problémamegoldó képességüket.
Végül, de nem utolsósorban óriási a jelentősége a döntések kialakításában az egyes politikusok képességeinek és habitusának. A nyilatkozók elmondták például, hogy Jacques Chirac francia államelnök „okos és szívós”, ám arrogáns „politikai lény”, míg Gerhard Schröder német exkancellár „meglepően csöndes volt, nem mutatott érdeklődést a politika játékai iránt, és távol maradt a vitáktól”. Tony Blair „kevésbé befolyásos, mint amilyennek marketingesei láttatják”, Silvio Berlusconi pedig „öntörvényű vezető”, aki kiosztotta magára az EU tréfacsinálójának szerepét. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök súlya olyan, mintha egy 12-14 milliós országot vezetne – írta az EUobserver.
