Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió ne leckéztessen meg másokat, Ausztrália többet tesz a klímavédelem területén, mint számos EU-tagállam – ezekkel a szavakkal utasította vissza John Howard miniszterelnök az Európai Bizottság (EB) kritikáját. A környezetvédelemért felelős Sztavrosz Dimasz az ENSZ e heti brüsszeli környezetvédelmi konferenciáján ugyanis az ausztrál küldöttség szemére vetette, hogy országuk csak „politikai büszkeségből nem ratifikálja az üvegházhatású gázok visszaszorításáról szóló kiotói megállapodást”. A szópárbaj ezzel nem ért véget. Barbara Helfferich, Dimasz szóvivője válaszolt Howardnak: az EU nem leckéztet, hanem együttműködésre szólít fel, a klímaváltozás csak globális erőfeszítésekkel oldható meg, az uniós vállalások egyedül nem elegendőek a sikerhez. A szóvivő visszautasította a kormányfő vádját, hogy Canberra többet tesz, mint számos tagország. Bár elismerte, hogy a szén-dioxid kibocsátásában az 1990-es szintet eddig csak 1,6 százalékkal mérsékelték (ennek 2012-re a nyolc százalékot kellene elérnie), de mint hozzáfűzte, az üvegházhatású gázoknak ez csak az egyike, az általános nyolcszázalékos visszaszorítás teljesítésében jól áll az EU, és ezt el is éri 2012-re. Ausztrália aláírta a kiotói megállapodást, lakosságának 80 százaléka támogatja a ratifikálását, nélküle és az unió nélkül nehéz lesz megvalósítani, hogy légkörünk legfeljebb két fokkal legyen melegebb az ipari forradalom előtti hőmérsékletnél.
Tény, hogy a diplomáciában szokatlanul nyersen fogalmazó Dimasz kínos helyzetbe került, hiszen az EB éppen most publikált adataiból is az derült ki, hogy 2006-ban nemhogy csökkentették a szén-dioxid-kibocsátást, de a korábbi évhez képest egy százalék fölötti mértékben nőtt az emisszió – ami jogosan ébreszt kétségeket, hogy mi értelmük van a vállalásoknak, ha azok megrekednek a retorika szintjén.
Az EU Kiotó utáni vállalásai is ambiciózusak. A komplex program szerint a szén-dioxid-kibocsátás 2020-ra az 1990-es szint 30 százalékos mérséklésével ér fel, és ha ezt nem sikerül elfogadtatni nemzetközi szinten, akkor az EU egyoldalúan legalább 20 százalékkal csökkent. Továbbá 2020-ra az energiaszükséglet 20 százalékát megújuló energiaforrásból nyerik. Ugyancsak uniós vállalás, hogy a közlekedés energiaigényének 10 százalékát bioüzemanyaggal kell fedezni.
Jól jelzi a probléma elismerését, hogy az EU közös politikáit is igyekeznek minél inkább alárendelni az energetikai kihívásoknak. A bioüzemanyag-programot agrárpolitikai eszközökkel is támogatják, a közös költségvetés regionális alapjában pedig 2013-ig két és fél milliárd euró áll a megújuló energiaforrások hasznosítására. Vagyis, mint Danuta Hübner, az EB fejlesztési politikájáért felelős tagja hangsúlyozta, a korábbi pénzek háromszorosát fordíthatják a szél-, nap- és vízenergia felhasználásának ösztönzésére.
