Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pöttering mandátuma két és fél évre szól, mivel az EP két legerősebb csoportja, a néppárti és a szocialista 2004-ben különalkut kötött az elnöki tisztségről, amelyet eddig a spanyolországi szocialista Josep Borrell töltött be. Bár a különalku nem szokatlan az EP történetében, a hoppon maradt frakciók szerint az effajta egyezkedés méltatlan, és követelik, hogy az EP tekintélyének helyreállítása érdekében a jövőben nyílt választáson mérettessenek meg a jelöltek. Feltűnő, hogy a liberálisok is bírálták az eljárást, jóllehet korábban maguk is különalkut kötöttek, ez segítette például az ír Pat Coxot az elnöki tisztséghez 2004 előtt. A képviselői aggály oka az is, hogy az EU-intézmények (EP, Európai Bizottság és Tanács) élén, legalábbis ebben a félévben, néppárti politikusok állnak.
Pöttering veterán képviselő, 1979-től, amióta közvetlenül választják, tagja az EP-nek, 1999 óta pedig minapi lemondásáig az Európai Néppárt kereszténydemokrata frakciójának vezetője volt. A politikus jogot, politológiát, történelmet tanult a bonni és a genfi egyetemen, majd a genfi Institut des Hautes Etudes Internationales-ban és a New York-i Columbia Egyetemen folytatott tanulmányokat. Pöttering majd csak február 13-án részletezi programját, de azt elmondta, hogy elmélyítené az EP kapcsolatait a nemzeti parlamentekkel és a régiókkal, kiemelten foglalkozna a kultúrák közötti párbeszéddel, az arab, az iszlám világgal és az emberi jogok védelmével. „Guantánamo nem egyeztethető össze értékeinkkel” – szögezte le.
A választás után a frakciók köszöntötték az új elnököt. Josep Daul (francia) a 277 néppárti képviselő nevében üdvözölte az új elnök megválasztását. A szocialista Martin Schulz (német) reméli, hogy „közös sikerre juttatjuk az európai egyesítés ügyét”, és emlékeztetett arra, hogy Pöttering apja a második világháború legvégén veszítette életét, és ez is ösztönözte a politikust, hogy Európa újraegyesítéséért küzdjön. Graham Watson (liberális, brit) felidézte, hogy képviselőcsoportja ellenezte „ahogy a néppártiak és a szocialisták »felosztották« a parlamentet” a ciklus elején, de most sok társa Pötteringre szavazott. Daniel Cohn-Bendit (zöldpárti, francia) gunyoros felszólalásában féltette Pöttering pártatlanságát: „nehéz lesz megállnia, hogy ne öleljen keblére egy kormányfőt, amit megtehetett frakcióvezetőként”. Cohn-Bendit arra célzott, hogy együttműködését Angela Merkellel nyilván megkönnyíti majd, hogy a német kancellár asszony is a konzervatív politikai családhoz tartozik. Sürgette, hogy hagyják abba a végtelen vitát az EP strasbourgi székhelye kérdéséről, hozzanak egy végső döntést, amelybe aztán mindenki nyugodjon bele. Az a fontos, hogy a döntést ne a nyilvánosság kizárásával a kormányok hozzák egymás között. A többi frakcióvezető felszólalásában méltatta az új elnök kvalitásait és reményének adott hangot, hogy elfogulatlan lesz. Gratulált José Barroso, az Európai Bizottság elnöke is, aki kikezdhetetlen személyiségnek nevezte Pötteringet.
