Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Magyarország 2011 első felében tölti be a soros elnökséget. Milyen lépések várhatók a felkészülésben?
– Időben vagyunk, most még lehet koncepcionálisan gondolkodni. Fontosak a személyi kérdések, nem annyira létszámban, mint inkább minőségben kell készülni. Itt az állandó képviseleten nem kell feltétlenül bővíteni (bár mindegyik elnökség duzzasztja az állományt), hanem stabilizálni, hiszen a közeljövőben a négyéves forgás miatt tömeges váltások lesznek. Ezt úgy kell megszervezni, hogy aki most jön ki, már vállalja az elnökséggel járó feladatokat. Több mint 200 munkacsoportot kell majd elnökölni, legalább két nyelven – angolul és franciául –, szakértőként. A francia nagyon fontos: a tanácsban a legtöbb írásos anyag ezen a nyelven készül, én ezt erősíteném. Egyébként a francia nyelvtudás nemcsak nálunk szűk keresztmetszet, az összes új tagállamnál az angol a domináns.
– 2011-ben Magyarország valószínűleg még nem lesz benne az eurócsoportban, tehát a magyar pénzügyminiszter nem vesz részt az eurót addigra bevezetett, nagy többséget érintő döntések előkészítésében. Nem jár ez tekintélyvesztéssel?
– Nagy-Britannia kiválóan elnökölt euró nélkül is... Ez azért egy egészen vékony szelete az EU-nak, nem ez határozza meg. Egyébként is az eurócsoportnak saját elnöke van, akkor is bizonyára lesz, aki az egyeztetéseket levezeti, és a következő napon, a teljes ülésen beszámol az értekezletről a pénzügyminisztereknek. Nem hiszem, hogy páriaként fogunk a küszöbön ácsorogni, ráadásul elnökségként több információhoz is jutunk.
– Körvonalazhatók a majdani magyar prioritások?
– Előttünk lesznek a belgák és a spanyolok, akik regionális szempontból nyilván az afrikai, illetve a latin vonalat erőltetik majd. Regionális szempontból tehát nekünk is ki kell választani, mi az, amit előtérbe helyezünk. A szomszédságpolitikát és a balkáni irányvonalat kell majd szorgalmaznunk, aztán valószínűleg a pénzügypolitikában ránk vár majd a következő hétéves költségvetésről szóló vita.
– A kívülálló számára egyre áttekinthetetlenebb az Európa-politika. Kik döntenek róla? A külügyminiszter, a szakállamtitkár vagy a politikai igazgató?
– Egy éve még kicsit zavarban lettem volna, de mostanra szerintem jót tett az otthoni összhangnak, hogy a külügyi tárca kezébe került a koordináció. Azon belül van az európai ügyek szakállamtitkára és a politikai igazgató. Gyakorlatilag ők ketten közvetítik a szándékot, a főnököm egyébként az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB), onnan kapom az instrukciókat.
– Túl vagyunk egy unalmas csúcstalálkozón, ahol a tagállamok tetszése szerint interpretálható bővítési döntés született: fékre is léptünk, meg nem is...
– A finn elnökség a kezdeti hatékonyságot a végére elveszítette: összekeveredtek a napirendek, nehézkes volt a döntéshozatal, de a bővítés területén sikert ért el. Törökország esetében nem történt meg a rettegett ütközés. Jó néhány tagállam szándékához képest sokkal jobb lett a helyzet. Még ha a szokásos európai bikkfanyelven van is megfogalmazva, azért a számunkra fontos Nyugat-Balkán szempontjából több ponton is javítottunk a szövegen. Hollandia vagy más országok merev álláspontja ellenére az utóbbi hetekben egyre jobban erősödött az a csoport, amelyik egy konkrétabb nyitást akar a balkáni országok felé. Az osztrákokkal és még néhány tagállammal együtt elértük, hogy a csúcs határozata is tükrözze ezt. És ez már eredmény.
– Nekem nem sikerült megfejtenem, hol volt az ellentét a hollandokkal, hiszen azt ők sem mondták, hogy nem kell tárgyalni például Belgráddal...
– Hága ugyanazt a forgatókönyvet akarja lejátszani, mint Horvátország esetében: szinte fundamentalista módon az ENSZ-törvényszék (ICTY) álláspontjától tenné függővé az egész tárgyalási folyamatot. Vagyis hogy addig szóba se álljunk a szerbekkel, amíg ez megnyugtatóan nem rendeződik, a másik meg azt mondja: tárgyaljunk, de csak akkor kössük meg a szerződést, ha ez is teljesül, de hát láttuk, hogy zajlott ez Horvátországgal a Gotovina-ügyben.
– És ehhez képest most mi van?
– Függővé van téve a megállapodás, de nem a tárgyalás. És bekerült a záró szövegbe, hogy Szerbia jövője az EU-ban van. Azaz az ICTY-vel való teljes együttműködés nem azt jelenti, hogy az utolsó háborús bűnös vagy gyanúsított is el van fogva és Hágában van – tehát van egyfajta rugalmasság. Aztán majd a szerbiai választások után meglátjuk, hogyan tovább. Arra nincs forgatókönyv, hogy mi legyen, ha antidemokratikus irányba mennek el a választások. Másik fontos döntés, hogy az EU integrációs kapacitása nem jelenik meg új kritériumként a további bővítések előtt, a bizottság, az elnökség és a többség azt hangsúlyozza, hogy az intézményi reformok üteme időrendiséget jelez, és nem feltételt. Ha Horvátország 2009-ben tag szeretne lenni – amit az EU elismer, még ha nem is mindenki azonosul vele –, akkor 2008 végéig az intézményi reformokban föl kell mutatnia valamit.
– A finn elnökség felkarolta, hogy váljon átláthatóbbá az európai döntéshozatal, legyenek nyilvánosak a miniszteri tanácskozások, ha törvénykezésről döntenek. Miként látja ezt a „főszereplők” oldaláról?
– A finn elnökség mottója volt a transzparencia, de nemigen léptünk előre. Attól eltekintve, hogy egy csomó tanácsülés napirendi pontja nyilvános volt, nekem kifejezetten rosszak a tapasztalataim, mert semmilyen visszajelzés nincs a nagyközönség részéről. Ezzel szemben a nyilvános üléseken a miniszterek meg az államtitkárok terjengős nyilatkozatokat olvasnak fel, és az is szerepelni kíván, akinek egyébként nincs mondanivalója. Ez iszonyúan elhúzta a tanácsüléseket, anélkül, hogy a lakosság érdemi információhoz jutott volna.
– Az új soros német elnökség egyik prioritása az alkotmány életre keltése. Ha ez sikeres lenne, azzal nagy teher esne le a tagállamok válláról, hiszen megoldódna a sokat emlegetett intézményi reform.
– A német elnökség eltökélt, hogy elkészíti a további menetrendet. Sok tagállam már ratifikálta az alkotmányt, és semmivel sem ér kevesebbet annak a parlamentnek vagy népszavazásnak a véleménye, amelyik igent mondott az alkotmányra, mint azé, amelyik elutasította. Több ország, köztük Magyarország úgy gondolja, hogy bár az alkotmány nem léphetett hatályba, de a nagy többség ratifikálását nem lehet ignorálni.
