Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szélmalomharcot folytat az Európai Unió központi szervezeteinél felmerülő tolmácsolási kiadások csökkentéséért Alexander Stubb finn európai parlamenti képviselő. A legutolsó, 2003-as teljes adat szerint az unió szervezeteiben 163 millió eurót költöttek fordításra és tolmácsolásra. A svéd–finn kétnyelvű családból származó politikus a költségvetési bizottság tagjaként immár második jelentését nyújtotta be az ügyben, mivel az elsőt visszadobták. Ebben azt javasolta, hogy az EP-képviselők tanácskozásain ne nyújtsanak szinkrontolmácsolást az EU összes nyelvén, hanem csak a résztvevők idegennyelv-tudására építő, korlátozott fordítás folyjon. Ha például a parlamenti üléseken az EU 21 hivatalos nyelvére való fordítás helyett mindössze 3 (angol, német, francia) tolmácsolását fizetnék, akkor ez a szolgáltatás napi 118 ezer euró helyett 8900-ba kerülne az európai adófizetőknek. Ezt az ötletet azért vetették el képviselőtársai, mert sokan úgy érezték, hogy egy ilyen szűkítés a nyelvek közötti rangsor felállításához vezetne, amelyben természetesen az angol állna az élen és a kis nyelvek kullognának a sor végén.
A tolmácsolás költsége az EU teljes költségvetésének egy százalékát emészti fel, ugyanakkor ennek 16 százaléka (2003-ban 25,9 millió euró) ablakon kidobott pénz, mivel az utolsó pillanatban lemondott tanácskozásokhoz megrendelt szolgáltatásért, azaz pusztán a fordítók kirendeléséért fizetik ki. Az Európai Parlament 1500, az Európai Bizottság 1000 euró napidíjat fizet a tolmácsoknak – az előbbi összeg több készenléti díjat és utazási költséget is tartalmaz.
Stubb felvetette, hogy meg kéne fontolni az EP és az EB fordítással foglalkozó csapatainak egyesítését. Ezt azzal vetették el az érintett EU-tisztviselők, hogy minden intézmény sajátos tolmácsolást, ezért önálló kiszolgáló szervezetet igényel.
