Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sikerrel perelte be az Európai Bíróságon a lengyel államot a bérbeadók érdekeit semmibe vevő törvények miatt Maria Hutten-Czapska háztulajdonos. Bár közvetlen anyagi veszteségeiért nem kapott kárpótlást, a tulajdon feletti rendelkezés jogának – az egyik alapvető emberi jognak – a megsértése miatt 30 000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg neki, továbbá 22 500 eurót a pereskedéssel kapcsolatos költségek fedezésére. Az ügy próbapernek számít, minthogy hasonló panaszokkal több tízezer lengyel lakástulajdonos támadja a lengyel államot.
A konfliktus alapja a szocialista időkből visszamaradt szabályozás, amely az állam kezébe adta a jogot a bérleti díjak felső határának megszabására. A bérlők védelmében a háború után született, és azóta lényegét illetően nem módosított törvény felhatalmazásával élve az állam kettős szorításba foghatja a bérbeadókat: kötelezi őket ingatlanjaik minőségi színvonalának fenntartására, miközben kiadásaikat figyelmen kívül hagyva megszabhatja, hogy mennyit kérhetnek a bérlőktől.
Maria Hutten-Czapska szüleinek ingatlanát még a háború után, egy 1946-os törvény alapján vették állami kezelésbe, ami lehetővé tette a hatóságoknak, hogy általuk kijelölt bérlőknek adják ki a magánkézben lévő lakásokat. A szülők és Hutten-Czapska – részben az időközben némileg változó jogszabályokra hivatkozva – a szocializmus évtizedei alatt többször próbálták visszaszerezni a vagyonuk feletti rendelkezés jogát. A kisasszonynak végül 1991 júliusában annyit sikerült elérnie, hogy visszakapta a háza gondozásának lehetőségét. Ezután többször próbálta helyreállítani tulajdonosi jogait és kirakni a bérlőket, ám nem járt sikerrel.
Helyzetét nehezítette egy 1994-es jogszabály, amely előírta az ingatlantulajdonosoknak, hogy újítsák fel házaikat, ugyanakkor megakadályozta, hogy ezek költségeit elismertessék a bérlőkkel a bérleti díjakban, amelyek számítások szerint csak 60 százalékát fedezték a befektetéseknek. Emellett abban is korlátozták a bérbeadókat, hogy szigorú fizetési határidőket szabjanak, és azokat be is tartassák. Bár később úgy módosult a bérleti díjak plafonjának szabályozása, hogy azokban bizonyos mértékig figyelembe lehetett venni a felújítási költségeket, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy az állam limitálhatja a bérleti díjakat.
Ezt az eljárást a lengyel alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek nyilvánította, az Európai Bíróság pedig részben a próbaperben a felperes javára hozott ítéletével, részben egy, az érintett lengyel törvénykezést kifogásoló nyilatkozatával foglalt állást ellene.
Mindezek nyomán Tomasz Urbas, a lengyel bérbeadók szövetségének elnökhelyettese nem késlekedett kijelenteni, hogy „a lengyel politikusok meg fogják fizetni az árát annak, hogy szórakoznak a tulajdonunkkal”. Állítása szerint 50 ezer ingatlantulajdonos áll készen arra, hogy beperelje az államot, 3,2 milliárd euró kártérítési összeget követelve. Az Európai Bíróságnak a próbaperről kiadott közleménye szerint még több, akár százezer Maria Hutten-Czapskához hasonló cipőben járó felperes fordulhat az övéhez hasonló keresettel az EB-hez.
