Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az uniós tagállamokban az elmúlt években kiderült, hogy a bevándorlók problémáira sem az eltérő kultúrák megőrzésével párhuzamos integrálódás politikája, sem az asszimiláció, az alkalmazkodás elvárása nem jelent megoldást. Az előbbi a holland, az utóbbi a francia modell. Hollandiában a 16 milliós lakosság 20 százaléka külföldi, utóbbiak több mint a fele nem nyugati országból származó bevándorló. Hollandiát évtizedeken át a tolerancia mintaországának tartották, ahol nem azért volt arab, török vagy indonéz tévéadás, hogy az állam mindenkihez eljuttathassa közigazgatási „üzeneteit”, hanem azért, hogy segítsen a kulturális identitás megőrzésében. Ez a politika mára kudarcot vallott; a megváltozott időket jelzi, hogy a bevándorlási miniszter minapi ötlete mely szerint a hivatalokban a marokkóiak és a törökök nem beszélhetnének anyanyelvükön szinte csak az érintettek körében váltott ki tiltakozást. Egy felmérés szerint az amszterdami iskolákban majdnem teljes az etnikai szegregáció, a fehér diákok és a bevándorló színesek gyermekei nemigen keverednek. Korábban főként az alsó tagozatosoknál volt elkülönülés, de ma már a középiskolák is „fehérekre” és „színesekre” oszlanak. A keveredés hiánya nehezíti a másság elfogadását. Amszterdam 200 általános iskolájából 50-be csak színes gyerekek járnak. A középfokú oktatásban folytatódik a szegregáció: a gimnáziumokban szinte csak helybéliek tanulnak, a szakközépiskolákban zömmel színesek. A kutatók szerint a szegregáció már a lakónegyedekben elkezdődik: vegyes iskolákba még a vegyes lakosságú környékekről sem küldik a szülők a gyerekeket.
A francia szociálpolitikában ismeretlen fogalom a multikultúra. Az állam elvárja a teljes asszimilációt, bár nemigen nyújt hozzá segítséget, jóllehet a bevándorlók nagy része az egykori gyarmatokról érkezik, sorsukban tehát van-volt némi felelőssége Párizsnak. Csak az elmúlt hónapok zavargásai után jutott a kormány arra a felismerésre, hogy pozitív diszkrimináció nélkül nem tudja kezelni a nagyvárosokban letelepedett külföldiek problémáit, elsősorban a fiatalok körében kirívóan magas munkanélküliséget.
