Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem áll jól az Európai Unió tagságára pályázók szénája. Immár a hagyományosan bővítéspárti Európai Parlament (EP) is inkább lassítaná a folyamatot, és ennek a fékezésnek az „igazi” tagjelöltek is áldozatai, beleértve Romániát és Bulgáriát, amelyekkel már lezárultak a csatlakozási tárgyalások. Elvileg az utóbbi két ország 2007. január elsején csatlakozna, de ha az Európai Bizottság (EB) elégtelennek ítéli meg fölkészültségüket, szerződésük záradéka lehetővé teszi felvételük egy évvel történő elhalasztását. A testület május 16-án hozza nyilvánosságra jelentését, és a minapi román–EU társulási tanácsülés záróközleménye már előrevetíti a gyenge pontokat. Különösen négy területen kell Bukarestnek meggyőző intézkedéseket hoznia: a korrupció elleni küzdelemben, a határellenőrzésben, a szervezett bűnözés visszaszorításában és az emberkereskedelem megállításában.
Hogy ezek mennyire kényes problémák, azt jól tükrözi, hogy Franciaország elhalasztotta a ratifikálást, mondván, jobbnak látja megvárni a bizottság májusi jelentését. Egyelőre a bizottsági apparátus hallgat, Michael Leigh bővítési főigazgató nem óhajtja megelőlegezni a jelentés pozitív vagy negatív tartalmát. Az EP hatalmas többséggel (397 mellette, 95 ellene) fogadta el külügyi bizottsága bővítési jelentését, amely most először mondja ki, hogy Románia és Bulgária csatlakozását követően nem lesz több felvétel addig, amíg nem fogadják el az EU intézményi reformját is tartalmazó, eddig két tagállamban leszavazott alkotmányt. Egyidejűleg megerősítették a Törökországnak és Horvátországnak tett ígéreteket (a két országgal tavaly óta folynak a csatlakozási tárgyalások) és támogatják a Nyugat-Balkán integrációját is – ezek azonban meglehetősen hiteltelen szavak, hiszen alkotmányról egyelőre szó sincs. Ráadásul a tagállamok többsége – még a hagyományosan integrációpártiak is, érzékelve a lakosság idegenkedését a további bővítéstől – már nem kovásza többé a folyamatnak, inkább fékezi azt.
Az EP határozata felszólítja az EB-t, hogy az év végéig jelölje ki az EU földrajzi határát. Történelmi jelentőségű követelés, ez az első alkalom, hogy a parlament hivatalos dokumentumban látja szükségesnek az unió jövője szempontjából döntő körülhatárolást. Persze kérdéses, hajlandó lesz-e Brüsszel e politikailag rendkívül kényes munka elvégzésére. Nyilván nem arról van szó, hogy tekintélyes földrajzprofesszorok hajolnak majd Európa térképe fölé. Amikor az EP és különösen külügyi bizottságának befolyásos elnöke, Elmar Brok földrajzi határokról beszél, akkor valójában geopolitikai határokról van szó, hiszen az a cél, hogy olyan definíciót találjanak, amellyel például Ukrajna kiszorítható az Európai Unió potenciális tagjainak köréből. Az EU alapszerződése tartalmazza, hogy tag lehet minden európai ország, amely osztja az unió alapértékeit és megfelel a tagság feltételeinek. Az EP azt is kéri Brüsszeltől, hogy állítsa fel azt a kritériumrendszert, amely az EU felvevőképességét fehéren feketén rögzíti.
Az EU múlt heti csúcstalálkozóján Hollandia kifejezett kérése ellenére nem vitatták meg a bővítés kérdését, csupán a külügyminiszterek foglalkoztak vele érintőlegesen, az Európa jövője témakörben. Végül úgy döntöttek, hogy a probléma megér egy újabb informális találkozót, amelyet április közepén Ausztriában tartanak. Egyébként az a törekvés, hogy a további bővítést az alkotmány elfogadásától tegyék függővé, a 22-es csapdája. Hiszen az alkotmány éppen azokat az intézményi problémákat rendezi-kezeli, amelyek megoldatlansága elbizonytalanította a francia és holland közvéleményt és ez vezetett elutasításához.
