Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Aligha jöhetett volna roszszabbkor a dán karikatúrakonfliktus az Európai Uniónak. Az EU terrorszervezeteket felsoroló listáján előkelő helyen álló, fundamentalista Hamasz demokratikus választásokon elért győzelme aláásta az izraeli–palesztin megbékélés esélyét. Az iráni atomprogram tovább élezte az iszlám világ és a Nyugat ellentétét, és kevés jóval kecsegtet Teherán igyekezete, hogy elmélyítse szövetségét a palesztin szélsőségeseket támogató Szíriával.
Az Egyesült Államok Irak-politikájának legalább egy pozitív hozadéka volt: sikerrel osztotta meg a térség fundamentalista és mérsékelt országait. Utóbbiak kacérkodnak a nyugati típusú modernizáció csíráival (remélve, hogy a nagyon lassú evolúció nem vezet revolúcióhoz), míg előbbiek kénytelenek belátni, hogy az olajfegyver ereje kétséges, más tartalékuk pedig nincs. (Ettől persze még roppant kiélezett a helyzet, és kevés a kilátás Irakban vagy Afganisztánban a rövid távú stabilizációra.)
Ebben a helyzetben robbant a karikatúrabomba. Az iszlám fundamentalisták ürügyet kaptak, hogy bizonyítsák: lám, a civilizációk összecsapásának vagyunk tanúi. A radikális iszlám sejteknek sikerült világszerte mozgósítani aktivistáikat, akik feltüzelt hívők ezreivel demonstrálják, hogy a Nyugat az első számú közellenség. Javier Solana, az Európai Unió külpolitikai főmegbízottja közel-keleti mosolyoffenzívába fogott. Természetesen a mérsékeltekhez látogat, mindenekelőtt Egyiptomba, Jordániába, Szaúd-Arábiába, valamint a Palesztin Hatósággal és az izraeli vezetéssel is találkozik. Elmagyarázza, hogy a karikatúrák közlése nem azonos az európaiak közvélekedésével, senkit nem akartak vallásában megsérteni. Rijádban az Iszlám Konferencia Szervezete elnökének kifejtette, miért nincs értelme új sajtóetikai szabályokat hozni, és azzal példálózott, hogy az emberölést is büntetik, és mégis követnek el gyilkosságokat. De Solana útjának célja nem annyira a szólásszabadság védelme, mint inkább annak biztosítása, hogy az arab országok partnerüknek tekintsék az európaiakat, hiszen reménytelen helyzetbe sodorja a közel-keleti rendezést, ha elfordulnak egymástól. Például egyeztessenek az Európai Unióval, mielőtt fontolóra veszik a Hamasz vezette palesztinok támogatását. Az EU a palesztinok legnagyobb finanszírozója (évi félmilliárd euróval), és éppen ezzel az eszközzel szeretne nyomást gyakorolni a Hamaszra, hogy kötelezze el magát a kvartett béketerve mellett. Az unió külügyminiszterei időt adtak a szervezetnek, hogy fordítson hátat a „minél rosszabb, annál jobb” stratégiájának, és egyelőre nem függesztették fel az anyagi segítséget. Az idő azonban sürget. A jövő havi izraeli választások kimenetelét alapvetően befolyásolja a Hamasz politikája, hiszen sokan vélik úgy a zsidó államban, hogy a megszállt területek feladása, a gázai kivonulás, a fokozatos engedmények politikája biztonságukat veszélyezteti. Márpedig ha mindkét oldalon héják állnak szemben egymással, akkor az eddigi párbeszédnek is vége.
